Mi mennyi?

Távol álljon tőlünk, hogy bárkinek a zsebében próbáljunk turkálni, de azért bennünket is érdekel, mennyi pénzt kaphat az MSZP miniszterelnök-jelöltje azért, hogy lebontsa a határkerítést. Ezt a nagyon is jogos kérdést a Fidesz frakcióvezetője vetette fel és ahány fórumot csak talált rá, mindenütt megismételte. Kósa Lajosnak tehát lehetnek olyan információi, amilyenek egyszerű halandóknak nem. Legalábbis ha azt a következtetést vonta le Botka László nyilatkozataiból, hogy a szegedi polgármester veszélyezteti édes hazánk biztonságát. Ez pedig nem vicc. Nemzetbiztonsági ügy, ezért a fideszes politikusnak kötelessége lenne komolyabb lépéseket tenni, mint hogy csak a levegőbe beszéljen róla.

Ha viszont nem rendelkezik bővebb és behatóbb ismeretekkel a szocialista miniszterelnök-jelölt aknamunkájáról, akkor az a kérdés, miért fárasztja vele a nyilvánosságot. Persze, tudjuk, a propaganda szükséges, az ellenfél lejáratása még ennél is fontosabb. Márpedig Botka László az utóbbi időben egyre inkább elhiszi, hogy kihívója lehet Orbán Viktornak. Ebben a helyzetben rá kell mutatni, hogy ő a gonosz Soros György legjobb magyarországi rezidense. Bizonyára nem véletlenül voltak egyszerre Brüsszelben sem a múlt héten, hanem azért, hogy személyesen beszéljék meg, miképpen árthatnak a leginkább az országnak (és persze a Fidesznek). Minden eszközzel meg kell tehát állítani, vagy legalább megmutatni neki, hol a helye. A hatalom már nem egyszer bizonyította, hogy nem törődik senkivel és semmivel, ha érdekei védelméről van szó.

Lehet persze más magyarázat is a bevezetőben - és Kósa Lajos által többször is - felvetett kérdésre, mint a kommunikációs trükk. Ez azonban messzire vezet. Felmerül ugyanis a gyanú, hogy ha a frakcióvezető nem konkrét ismeretek birtokában állít és kérdez, akkor talán saját pártja példáját igyekszik másokra vetíteni. Netán tud valamit a mostanában sokat emlegetett korrupcióról, s azt gondolja, ez már egészen általánossá vált, nem az általuk kialakított rendszer sajátja.

Végül is jó lenne tudni, mi mennyi. És miért.

Szerző
Sebes György

Charles Gati: Kína vagy az özönvíz?

A világ egy része tapsolt, beleértve a Fehér Ház meghívott vendégeit. A párthű hallgatóság előtt Amerika elnöke lejáratta Amerikát, amikor az elmúlt héten csatlakozott a párizsi klímaegyezményt elutasító két országhoz - Szíriához és Nicaraguához. Trumpot nem érdekli, hogy a többi 195 ország mit csinál, környezetvédelmét Amerika a maga módján, egyedül kívánja kezelni. Az elnök ezúttal már nem tagadta, hogy egy globális időjárás és egyéb természeti változások közepette élünk, s a helyzet csak rosszabbodhat, de az együttműködést mégis elutasította. Túl drága és túl komplikált. Egy héttel korábban kiderült, hogy Trump a NATO-t sem kedveli. Az is túl drága. Kész átengedni a katonai-politikai szövetség vezetését a felkészületlen, de felelősségteljes országoknak, elsősorban Németországnak.

Ekkora szakadás még nem fordult elő a hetven éves transzatlanti szövetségben. Már-már ott tartunk, hogy Trump Amerikája a szuverenitás nevében elzárkózik a multilaterális megoldásoktól.

Engem nemcsak Trump politikája zavar, hanem a taps itthoni és külföldi híveitől is. Elsősorban külföldön túl sokan és túl korán ünneplik Amerika alkonyát. Van, aki egyszerűen azért, mert Amerika nagyhatalom, van, aki azért, mert lenézi az amerikaiakat (tanulatlan, nagyszájú, beképzelt nép, keverék, nem is igazi nemzet, mondják), van, aki hetven év után egyszerűen megunta a banánt.

Említsük meg röviden azt a nem egészen mellékes (de vitatható) kérdést, hogy mit csinált jól és mit csinált rosszul Amerika. Japán legyőzése után - a Szovjetunióval közreműködve – sikeres egyezményekkel megtiltotta a nukleáris fegyverek használatát. Tartós nemzetközi intézményeket hozott létre. Ám véres háborúkba is keveredett, amelyekből ritkán találta meg a kiutat. Összehasonlítva korábbi domináns hatalmakkal Rómától az angol birodalomig, Amerika jelest nem érdemel, alighanem inkább csak jót.

A kérdés, amit szinte mindenki elkerül: ki, vagy mi veszi át Amerika szerepét? Nem nehéz találgatni. Vagy jön egy kiszámíthatatlan, az egész világra kiterjedő káosz, a közel-keleti háborúk mintáján, vagy jön egy Kína által vezetett új világrend.

Ha Kína veszi át a stafétabotot, a világ repülőterein az angol exit helyett jöhet kínaiul a kijárat. A budapesti villamoson angolra már nem fordítanák le, hogy a következő megálló a Nyugati pályaudvar. És a Gundel étlapján a palacsinta szó alatt nem az lesz, hogy Hungarian pancake. Az Európai Unióban a két leginkább használt nyelv – a francia és a német – után a kínai lenne a harmadik befutó. Képzeljük el, hogy hány kínait kéne gyorsan importálni, akik nemcsak bírják a nyelvet, hanem tanítani is tudják?

Mindennél persze fontosabb az, hogy a mai demokráciák helyén puha diktatúrák nőnének fel, a mai illiberális rendszereket kemény diktatúrák váltanák fel. Államfők a pekingi, Tienanmen téri 1989-es vérengzés kivitelezőire emlékeznének, nem a bátor áldozatokra.

Sokan lesznek, akik visszasírják majd Amerikát.

Szerző
Charles Gati politológus

Ismét a sorok között

Példa: amikor régen a Varsói Szerződés vagy a KGST valamelyik üléséről szóló közleményt olvastuk, olvastunk a sorok között. A „valamennyi jelenlévő által" egyhangúlag elfogadott akármiről például rögtön tudhattuk, hogy Ceaușescu már megint kirohant a tárgyalásról. A korabeli sajtót olvasva, olvasnunk kellett a sorok között, ha képben akartunk lenni. Megkeresni azt, amit az aktuális cenzúra nem tudott (akart, mert) kiirtani. Okos szerzők furfangos félmondatai, pártsajtóban bennfelejtett jelzők, összekacsintós utalások kovácsolták egybe a nemzet írás-olvasástudó számosságát a hatalmi propagandával szemben. Gyanítom, a közelmúltunkban felnőtt generációk már nem is értik ezt a kremlnológus tolvajnyelvet

Erről szólván: felverte a port a sajtóban, hogy a félnótás CÖF, a békemenetek atyja, félmilliárd forintos apanázst kapott a villamosművektől. Erre azt olvasom, hogy a cég szóvivője „elszólta magát", mert „kikotyogta", hogy Rogán áldásával dűtötték a pénzt a CÖF-be.

Jelentem, egy frászt kotyogta ki! A saját fenekét védte. Mert majd pont az egykor ígéretes népszavás újságíró főszerkesztette elvakult kormánypárti Origón „szólja el magát" egy állami tisztviselő. Aki olvasta, láthatja, hogy valószínűleg a kérdéseket és a válaszokat is készre gyártva kapta meg a lap, némi korrekt papírpénzbe csomagolva. (A „bulvárcikk" amolyan „előterjesztés-nyelven" íródott.) Szerintem Lázár János próbálta ezzel a cikkel ismét kellemetlen helyzetbe hozni Rogán Antalt. (Akin persze nem fog az idő vasfogának a lába, ami betette magát oda.)

Kamarillapolitika: csak a kezemet figyeljék, mert csalok!

Újra olvasni kell a sorok között, mert már az új elvtársak nyírják egymást.

Szeretném, ha újra aktuális lenne a glasznosztyos vicc. Szergej hívja Szását: - „olvastad, mit írt ma a Pravda? - Nem, mit írt...? - Hű, nem telefontéma..."

Szerző
Veress Jenő