Mégsem voltak tollai a T. rexnek

Publikálás dátuma
2017.06.08. 07:41

Tollak helyett még is inkább a modern hüllőkéhez hasonló pikkelyek boríthatták a Tyrannosaurus rex (T. rex) bőrét. Erre jutottak ausztrál szakemberek, akik olyan bőrlenyomatokat elemeztek, amelyeket egy montanai T.rex, a Wyrex kövületeinél találtak.

Szerző
Témák
dinoszaurusz

Mátrix a menedékünk?

Publikálás dátuma
2017.06.01. 07:41
Visszatérhet a nagy sikerű sci-fi FORRÁS: WARNER BROS.
A digitális lények egy virtuális városmodellben laknak, amelyben ki lehet alakítani különböző helyzeteket, segíteni lehet a polgármesternek, városvédőknek, építészeknek a város átalakításában.

A Herman Narula informatikus által alkotott digitális polgároknak nemcsak dugókkal kell megküzdeniük, hanem árvizekkel, terrortámadásokkal, mindazzal, amit a való életben jobb elkerülni, megelőzni, biztonságosan kezelni.

Ezekkel a modellekkel Narula ma Európa legjobban finanszírozott start-upjának társtulajdonosa, hála a japán Softbank csoporttól kapott 502 millió dollárnak. Ma a 200 alkalmazottal dolgozó Improbable Worlds-ét egymilliárd dollárra értékelik. (Azért a teljes igazság kedvéért említsük meg azt is, hogy Herman apja, Harpinder Singh Narula multimilliomos építkezési nagyvállalkozó, aki többek között nyolc sávos autópályát épített Új-Delhi központja és nemzetközi repülőtere között.) Nyilvánvalóan sokan hisznek abban, hogy Narula szimulációi meg tudják oldani a jövő városainak problémáit.

A Cambridge-ben végzett informatikus 2012-ben alapította meg diáktársával, Rob Whitehead-del a céget azzal a céllal, hogy az olyan videójátékoknak kielégítőbb környezetet biztosítson, mint a Second Life vagy a Minecraft. Így született meg a SpatialOS platform, amelyet arra specializáltak, hogy reális időben számítsa ki interakciók millióit emberek, tárgyak, környezetek között. Az eszköznek nagy kapacitása van, mert számítógépek ezreire kapcsolták rá a „felhőben”.

Hogyan jutottak el a játéktól a városokig? - Mindkettő nagy számítógép-elosztó rendszereket igényel – mondta az indiai születésű, mindössze 29 éves Narula a La Repubblicának adott interjúban. – Az eddigi megoldásoknak nagy hiányosságaik voltak. Például a játékosok csak egy szoftverrel rendelkeztek. Ez pedig arra kényszerítette a tervezőt, hogy olyan trükköket alkalmazzon, amelyek elfedik a szimulációk korlátait. Ha befordultál a sarkon, minden, ami előtte volt, eltűnt. Mi viszont számítógépek ezreit használjuk egyetlen környezethez és a figurák minden akciójának kiszámításához. Minden játékos állandó effektusokkal járó lépéseket tehet.

Programjuk egy játékból indult ki. Ez volt a Worlds Adrift, amelyet Bossa Studios készített az ő technológiájukkal. Ez egy olyan lebegő szigetvilág, amelyben mindegyiknek megvan a maga ökológiája, amelybe a játékosok beavatkozhatnak, repülőgépen, hajón utazva, különböző lényekkel és tárgyakkal. Mindegyik a fizika törvényei szerint viselkedik. Ha valamit elejtenek, elgurul. És a többi figura megtalálhatja és használhatja hónapok múlva is.

Naruláék máris „újjáépítették” Cambridge-et. A 120 ezer virtuális lakosnak saját mobilja van Sim-kártyával és kapcsolatba léphet a többi lakossal, alakíthatja a város infrastruktúráját. Minden polgár szabadon mozoghat, dolgozhat. Kombinálni tudjuk a városi közlekedés modelljeit a mobiltelefon modelljével, hogy tanulmányozhassuk, milyen megoldások akadályozhatják meg a háló túlterheltségét, amikor a közlekedésben rekedtek egyszerre használják mobiltelefonjukat.

Eljött a Mátrix ideje? Narula a Wired UK tudományos-technikai szaklapnak nyilatkozva félig tréfásan (?) azt mondta, hogy távlati céljuk „megteremteni Mátrixot, egy működésében állandó, mélyreható virtuális világot”. Nick Bostrom oxfordi filozófus szerint nagyon is hihető, hogy életünk egyszer egy szimulált univerzumban zajlik majd. Ha ugyanis egy jövőbeli civilizáció a múltbeli életünk szimulációit akarja létrehozni, minden bizonnyal képes lesz ezekből a szoftverekből olyan mennyiséget termelni, amely révén statisztikailag valószínűvé válhat, hogy életünk nem valóságos.

Azért nem mindenki fest ennyire baljós jövőképet. Deep Nishar, a szponzoráló Softbank ügyvezető igazgatója például kiváló eszközt lát az Improblable Worlds-ben arra, hogy javuljon a többmilliós nagyvárosokban az életminőség, hogy jobban megértsék a különböző gazdasági mechanizmusokat, sőt, akár előrejelezhessék bizonyos járványok terjedését is.

A SpatialOS rendszer
A SpatialOS rendszer felelős a VR (virtuális valóság (angolul: virtual reality, VR) világok fizikai állandóságáért és maradandóságáért, gyakorlatilag alprogramok figyelik az egyes felhasználók hogyan sajátították ki a közösségi VR tereiket és megjegyzik a habitusukat. Ha máshonnan lépünk be a virtuális térbe ugyanazt a teret és valóságot kapjuk meg így azonnal.
Leegyszerűsítve ez majdnem olyan, mint a fizikai világban, ha nem ágyaztunk be, akkor este a rendetlenség fogad. Gyakorlatilag az időt próbálják meg számunkra szimulálni, illetve azt, hogy a tetteinknek lenyomata van még a virtuális terekben is.



A neandervölgyi ember fedezte fel Amerikát?

Publikálás dátuma
2017.05.31. 07:40

Egy új tanulmány az ősemberek jelenlétét Kaliforniában 130 ezer évvel ezelőttire, azaz 100 ezer évvel korábbra teszi, mint a Homo Sapiens megjelenését.

Amerika benépesítése mindig érzékeny téma volt, talán azért, mert nincs elég bizonyíték a vita egyértelmű eldöntésére. Ma sok tudós privilegizált elmélete a Bering-szoroson létezett átjáróról szól, amely akkor egy széles földsáv volt, ahol az emberek évezredekig élhettek, anélkül, hogy átmentek volna a másik oldalra. Az első migrációk Szibériából eszerint hozzávetőleg 30 ezer évvel ezelőtt indultak el és a „leereszkedés” az amerikai kontinens felé történhetett ettől az időtől fogva.

Egy új tanulmány, amely a Nature-ben jelent meg, az ősemberek jelenlétét Kaliforniában 130 ezer évvel ezelőttire teszi, azaz 100 ezer évvel korábbra, mint a Homo Sapiens megjelenését.

A kutatók azokat a csont- és kődarabokat vizsgálták, amelyeket a kaliforniai 54-es út építése során talált meg Richard Cerruti régész csapata 1992-ben San Diego külterületén. A csontok egy masztodontól, a mamut és az elefánt ősétől származtak. Ma ez a legkorábbra datált régészeti lelőhely az Egyesült Államokban. A csontokon olyan nyomokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy kőszerszámokat használtak megmunkálásukra. A mellettük heverő kődarabok „üllő és kalapács” szerepét tölthették be. A rajtuk talált nyomokat nem okozhatták a tudósok megállapítása szerint geológiai folyamatok. A csontok kövek melletti elhelyezkedése azt mutatta, hogy az ősembereknek elég tudásuk és ügyességük volt ahhoz, hogy a szerszámokat használni tudják.

A csontok datálása úgy történt, hogy megmérték radioaktív uránium- és tórium-tartalmukat. Általában ezt a módszert alkalmazzák az állati kövületek korának meghatározására. Így derült ki, hogy 130 ezer évesek. És bár konkrét emberi maradványokat nem találtak a masztodon-csontok mellett, feltételezik, hogy a lelőhely valamikor egy barlang lehetett, ahová bevitték az állat csontjait, hogy munkaeszközöket, vagy fegyvereket készítsenek belőlük.

Kik lehettek ezek az emberek? A Homo Sapiens akkor még Afrikában volt. Az első migrációk a tudomány jelenlegi állása szerint Ázsia felé 80 ezer évvel ezelőtt kezdődtek. A fő „gyanúsított” a neandervölgyi ember, aki még a mostani amerikai őslakosoknál is korábban jelent meg az Újvilágban – találgatják a kutatók. A neandervölgyi ember, amely Eurázsiában telepedett meg, 200 ezer évvel ezelőtt fejlődött ki, és körülbelül 30-40 ezer éve tűnt el. De lehetnek a denisovai emberek is, amelyek a neandervölgyivel egy időben éltek, és mint ők, eltűnésük előtt részben elvegyültek az emberiség többi részével. Szibériában, a Bering-szoros közelében találtak egyaránt neandervölgyi és denisovai lakhelyeket.

„Biztos vagyok abban, hogy sok kolléga szkeptikus. Mindez sokkal régebbi, mint ahogy a régészek feltételezik az ember megjelenését Észak-Amerikában” – nyilatkozta Steven Holen, a San Diego-i természettudományi múzeumi paleontológiai osztályának munkatársa, a kutatásról írt tanulmány társszerzője.

César Mendez, a patagóniai ökorendszer kutatásával foglalkozó chilei központ régésze szerint viszont lehet, hogy a köveket korrektül datálták, de ezek mégsem bizonyítják, hogy emberi kéz munkálkodott rajtuk. Luis Alberto Borrero, a Buenos Aires-i egyetem régésze pedig azt kifogásolta, hogy a kövületek megtalálói nem bizonyították, hogy a csontok és a kövek ugyanazon a helyen feküdtek.

John McNabb, a southampton egyetem paleontológusa úgy vélekedett, hogy ha ez a feltételezés hitelesnek bizonyul, megváltoztathatja az eddigi elméleteket a benépesedést illetően, „de sok reakció várható és ezeknek nagy része nem jóváhagyó lesz.” Mindenesetre a francia Eric Boëda, a nanterre-i egyetem őstörténésze a Le Monde-ban máris arról beszélt, hogy e lelet akár újranyithatja a vitát az „afrikai szétáramlás” idejéről, amelynek megállapítását a maga részéről túlságosan „leegyszerűsítettnek” tartotta.

A San Diegó-i kutatók tisztában vannak azzal, hogy hitelességüket csak további kutatások bizonyíthatják. Van egy másik ásatási helyük Kaliforniában, ahol néhány évvel ezelőtt már keresték őseink nyomait.

Jelent meg egy másik tanulmány is, amelyet a Science publikált és ez segíthet egy napon a biztos válasz megadásában. A kutatóknak sikerült DNS-mintát kiszedni neandervölgyi és denisovai kövületekből Ázsiában és Európában egyaránt. Olyan helyzetben is, amikor nem voltak a szó szoros értelemben vett emberi maradványok. A régészetnek ez a modern eszköze új megvilágításba helyezheti ismereteinket az ősemberekről és települési helyeikről.

A legrégibb előembert találhatták meg Európában

Európa, nem pedig az idáig feltételezett Afrika lehet az ember evolúciós történetének első ismert állomása egy friss kutatás szerint. Ha az eredményt sikerül igazolni, az részben átírhatja az emberré válás történetét - írja az index.hu.

Miközben az emberi evolúció története a tét, a konkrét empirikus anyag mindössze két fogmaradvány, bő hétmillió évvel ezelőttről. Mindkettő a Graecopithecus nevű főemlőstől származik, melyeknek a maradványait a Balkánon találták meg: egyet Görögországban, egyet pedig a mai Bulgáriában.

A leletek már korábban is ismertek voltak, ami új, az ezeknek az értelmezése. A döntő kérdés, hogy minek tekintendő ez a csimpánz méretű főemlős: majomnak, mint azt idáig általában gondolták, vagy pedig – és itt jön az új hipotézis – egy, a majmok törzsfejlődésétől már elváló időszakból származó előembernek. A kérdés, hogy a lelet már a csimpánzok és az emberek őseinek különválása előttről, vagy az azt követő időszakból származik-e.

Az egyik kérdéses lelet egy teljesebb fogsor Görögországból, a másik egy fölső kettes előzápfog Bulgáriából. A majmok fogainak gyökerei erősebben különágaznak, mint az emberé, a kérdéses fogak pedig inkább emberi jellegzetességeket mutatnak. Átmenetinek tűnő fejlődési fázisról van szó ugyanakkor, a kutatók véleménye is megoszlik arról, hogy inkább egy előemberi jellegzetességeket mutató majom, vagy egy majomjegyekkel rendelkező előemberről van-e szó. Arra az emberré válás szempontjából sokszor döntőnek tekintett kérdésre, hogy a fogak egykori gazdái már két lábon jártak-e, ebben az esetben nincs válasz.

Az érvényes elmélet szerint az emberek és a majmok őseinek vonala 5-7 millió évvel ezelőtt vált el egymástól Afrikában. A mostani felfedezés ezt kérdőjelezi meg, a két kérdéses lelet ugyanis 7,1, illetve 7,2 millió évesek. A tübingeni kutatócsoport feltételezése szerint a különválás tehát korábban mehetett végbe, mint idáig gondolták, és talán nem is Afrikában, hanem valahol itt, a Mediterráneum keleti térségében történhetett meg.

A pontos lokalizálás ugyanakkor kérdéses; ebben az időben a Balkán vidékén ugyanúgy éltek főemlősök, vízilovak, antilopok és például zsiráfok, mint Afrikában. Ezek a fajok ugyanúgy oda-vissza mozoghattak a kontinensek között, mint a Graecopithecus, melynek a pontos földrajzi eredete így nem rekonstruálható a két leletből.