Illúzió a saját lábon állás

Magyarország gazdasági ereje és tekintélye szinte értelmezhetetlen az unión kívül. A felzárkózás záloga az innovatív társadalom megalkotása. A gond, hogy most nem efelé haladunk.

Nem tudom, mi lenne velünk az Európai Unió nélkül, de semmi jót nem tudok elképzelni – válaszolta Inotai András közgazdász, kutatóprofesszor arra felvetésünkre, hogy mennyire létfontosságú számunkra a közösség. Önállóan egy 10 milliós ország nem tud mozogni a XXI. század nemzetközi gazdaságában. Még Németország sem képes erre. Az egyre jelentősebb kölcsönös – bár különböző súlyú - „függőségeket” nem lehet fájó következmény nélkül felrúgni. Ez még Donald Trumpra és az Egyesült Államokra is igaz.

Amennyiben az a gondolat tovább erősödik a következő években, hogy a magunk lábán is képesek vagyunk megállni, akkor a legrosszabb forgatókönyvünket írjuk. Saját magunkat nyomjuk a perifériára. Közös Európát kell teremteni, nem pedig a 19. századi „szuverén” nemzetállami illúziókat kergetni – jelentette ki a kutatóprofesszor. Ha nem ebbe az irányba teszünk lépéseket, akkor azzal azt érjük el, hogy a XXI. század második felére a totális összeomlás veszélyével kell szembenéznünk társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt.

Hogy mennyire rá vagyunk szorulva az unióra, arra egy újabb példát mondott Inotai András: ha minden ágazat, vagyis a feldolgozóipar, a szolgáltatások, a mezőgazdaság teljesítménye az előző évi szinten maradna, akkor csak az uniós transzferek miatt évente legalább 3 százalékkal kellene növekednünk. Ehhez képest a GDP növekedésünk szintje tavaly 1,8 százalék volt, és 2015-ben értük el a 2008. évi válság előtti szintet, jóval később mint az Unió átlaga és Szlovénia kivételével az összes újonnan csatlakozott tagállam.

Hivatalos tájékoztatások alapján gazdasági mutatóink meggyőzőek, és a fejlettekhez való felzárkózás végre megindult, illetve megindulhat. Ezzel kapcsolatban a professzor két dolgot említett. Elsőként: a gazdasági növekedés – statisztikai értelemben - az export, a belső fogyasztás és a beruházások alakulásától függ. A kivitel a 2008. évi mutatókhoz képest 33 százalékkal gyarapodott. Ez jelentős fejlődés, csakhogy közben a kivitel egyre inkább egyoldalúvá vált. Szinte csak a járműiparon múlik a bővülés. Ha bármilyen globális körülmény változása miatt a kereslet megváltozna a gépkocsik iránt, akkor nagyon sebezhetővé válna Magyarország.

A belső fogyasztást számos – sokszor vitatható – kormányzati intézkedés igyekszik évek óta felpörgetni, de csak az idén jutottunk el oda, hogy van esély a válság előtti szintek elérésére. És itt jön a legnagyobb probléma – folytatta -, a beruházások alakulása. 2008-hoz képest ugyanis drámai, 18 százalékos a csökkenés. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ami beruházás megvalósult az is döntően uniós forrásból történt, akkor nehéz szívvel, de kijelenthető: a nemzetközi működő tőke – de a magyar nagy része is - leírta Magyarországot. Lehet szépíteni a helyzetet az Audival és a Mercedesszel, de ki kell ábrándítani az erre hivatkozókat. Ezek a cégek nagyon komoly adókedvezményeket kapnak, ezért vonzó nekik Magyarország.

Hamis – és az 1950-es éveket idézi vissza - az a kormányzati tőről fakadt gondolat is, hogy az olcsó és döntően feldolgozóipari munkaerő vonzó. Ha ez igaz lenne, akkor most Fekete-Afrikába áramlana a globális működő tőke döntő része. A kabinetnek észre kellene vennie, hogy a versenyképesség nem egy tényezőtől függ, és önmagában a 9 százalékra csökkentett társasági adó sem tőkevonzó. A befektetők több tucat tényező mérlegelése alapján döntenek, mint ahogy a nemzetközi versenyképességi rangsort is így állítják össze – amelyben Magyarország kevesebb mint egy évtized alatt a középmezőnyből a sereghajtók közé „küzdötte le magát”.

A felzárkózásnak, nemzetközi mozgásterünk növelésének vagy egy másik és még lényegesebb aspektusa is, amelynek közvetlenül kevés köze van a számokhoz – magyarázta Inotai András. Közelítésünk a fejlett államokhoz ugyanis döntően azon múlik, hogy a magyar társadalom fel tud-e készülni a XXI. századra. Ehhez innovatív társadalomra van szükség. Ennek jellemzője, hogy nyitott és nem bezárkózó, jövőorientált és nem múltba menekülő, kohézióra és nem a társadalom tudatos megosztására törekvő, továbbá szolidáris és nem gyűlöletkeltő. A fejlett országokban, mindenekelőtt a skandináv államokban a központi költségvetésben az emberi tényezőbe való beruházás, ami hagyományosan az egészségügyre, az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre terjedt ki, a legutóbbi években kiegészült egy negyedik területtel, vagyis az innovatív társadalomba történő beruházásokkal.

A mai magyar társadalomra jellemző – és nagyrészt a kormányzati propaganda által tudatosan és felelőtlenül létrehozott - szennyezett, gyűlölködő, megosztott tudattal nincs esély a fenntartható fejlődésre, még kevésbé pedig Magyarország súlyának és a tekintélyének növelésére – fejtette ki. Ez pedig a következő két generáció életére is kihatással lehet, ha – saját érdekükben – nem tesznek meg mindent ellene. Tanulságul: a Brexitet az idős, vidéki, kevésbé tanult generáció szavazatai tették lehetővé – egyértelműen a következő nemzedék vagy nemzedékek kárára.

Számos belső és külső kihívás hatására az európai integráció a minőségi mélyülés felé tart. Nincs is más jövője. A többsebességes Európa, amely eddig is létezett, és amelynek központjában az eurót bevezető államok állnak, egyre inkább meghatározza Magyarország mozgásterét is. Addig nincs nagy baj, amíg a centrumba vezető ajtók nyitva állnak. A gond akkor áll elő, ha azokat bezárják, sőt mi több, mi zárjuk ki magunkat. Sajnos sokasodnak az erre utaló jelek – tette hozzá Inotai András.

A gazdasági súlyunk kicsi, beágyazottságunk nagy

Hogy mennyire kell komolyan venni a magyar kormány "függetlenségi mozgalmát", elég egy pillantást vetnie arra, hogy Magyarország milyen súllyal és beágyazottsággal bír az unióban. Kivitelünk majdnem 80 százaléka az Európai Unió tagországaiba irányul, és onnan származik a külföldi tőke túlnyomó hányada is. Az Eurostat összesítése szerint Magyarország a 2016-os GDP adatok alapján 18. helyen áll az unióban, ami az EU összesített teljesítményének 0,7 százaléka. Ennél jelentősebb lehet a befolyásunk az unió jövőjére, ha együttműködő partnerek vagyunk, bizalmi tőkét kovácsolunk. A mostani Brüsszel-ellenes „pankrációval” ennek éppen ellenkezőjét érheti el a kormány. Persze számos alkalommal elhangzik, hogy a Visegrádi négyek együttesen már sokkal jobban állnak, de ki kell ábrándítani ennek a gondolatnak a híveit. Az uniós GDP-ből a négy országra 6,5 százalék jut, ami jóval elmarad például a Benelux-államokétól, de akár önmagában a spanyol részesedéstől is.

Vakhal Péter: állandósult a lemaradás

A magyar gazdaság fejlettsége 30-40 éves lemaradásban van az EU-átlaghoz képest - mondja Vakhal Péter, a Kopint-Tárki Zrt. tudományos munkatársa.

- Milyen mértékben függ Magyarország gazdasága a többi uniós országétól?

- Nagyon, ugyanakkor egyes területeken nincs okunk szégyenkezésre. A magyar kivitel több, mint 80 százaléka az Európai Unióba irányul. A vegyiparban - beleértve a gyógyszeripart is - 50 százalék a hazai hozzáadott érték aránya (a többi importból származik), a gépkocsi értékláncban 40 százalékos, az elektronikai iparban mindössze 28 százalékos, másutt még rosszabb az arány.

- Gazdasági fejlettségünk tekintetében mekkora a lemaradásunk az uniós átlagtól?

- Jelentős, én 30-40 esztendőre becsülöm. Ahhoz, hogy csökkenjen a különbség, tartósan magasabb éves növekedésre lenne szükség. Emellett stabil árszínvonalra, árfolyamokra és kamatkörnyezetre. Ugyanakkor az ár/bérarányok versenyképesek. Ezzel szemben az intézményi környezettel már korántsem lehetünk elégedettek, a jogbiztonság évről évre rosszabb, márpedig ez is része a versenyképességnek. Főleg az úthálózat tekintetében éri el Magyarország a régiós fejlettséget, és bár a telekommunikációban sem vagyunk lemaradva, az árak tekintetében nem állunk jól, magyarán drágák vagyunk. Viszont az oktatás hátránya már 20 éves, ami a gazdaságunk jövője szempontjából korántsem biztató.

- A régió többi országához képest hogyan állunk?

- A rendszerváltáskor éllovasok voltunk, azóta Csehország és Szlovénia hagyományosan előttünk jár. Szlovákiával szemben mintegy 10 éves a hátrányunk, ha az idei évre 3 százaléknál magasabb GDP-növekedésre számítunk, akkor plusz 2 százalékpontot kellene ráverni erre az utoléréshez. Lengyelország tavaly hagyott el bennünket. Lettország, amely közvetlen mögöttünk volt valószínűleg már megelőzött bennünket. Románia ugyan 4-5 éven belül be tudná fogni Magyarországot, de ezt nem tartom valószínűnek. - B.M.