Charles Gati: Tudás és tudatlanság

Új könyv jelent meg idén az Oxford University Press gondozásában. Szerzője Tom Nichols, címe: A szaktudás halála (The Death of Expertise). Nálam hozzáértőbb specialisták alighanem ismertetik majd részletesen a heti- vagy havilapokban, fordításban talán meg is jelenik, de a könyv fő üzenete az én szívemhez is közel áll, nem hagyom szó nélkül.

Az üzenet lényege egy idézet Isaac Asimovtól, aki halála előtt, még a múlt század végén, a „tudatlanság kultuszáról” írt, elsősorban Amerikában. Asimov szerint nem új jelenségről van szó. Az értelmiségellenes tendencia egyfajta történelmi hagyomány Amerikában, amely megfertőzte - és megfertőzi - az ország politikai és kulturális életét. Ez azért van így, mert egy népszerű, de téves fogalom vert gyökeret, amely feltételezi, hogy egy demokráciában „az én tudatlanságom pont olyan értékes, mint a te tudásod.”

Tom Nichols több példával illusztrálja az Asimov idézetet. Az egyik 2014-ből való, amikor az amerikaiak gyakran vitatták Oroszország ukrajnai katonai beavatkozását. Ebben a nagyon is veszélyes helyzetben egy közvéleménykutató intézet kiderítette, hogy hatból csupán egy amerikai találta meg Ukrajnát a térképen, pedig Ukrajna a legnagyobb európai ország. Egyetemet végzett amerikaiak valamivel jobban szerepeltek, közülük négyből egy találta meg Ukrajnát a térképen. Egy másik példa: minden öt felnőtt amerikai közül egy feltételezi, hogy a Nap kering a Föld körül.

A földrajzi tudatlanság következményei igen károsak. Ugyanis minél kevesebbet tudtak a derék amerikai polgárok arról, hogy Ukrajna egyáltalán hol van, annál inkább szorgalmaztak amerikai katonai beavatkozást. Nichols szerint: akik Ukrajnát valahol Dél-Amerikában vagy Ausztrália közelében fedezték fel, azok sürgették leglelkesebben a katonai erő használatát.

Ám még ez is csak a probléma kezdete. A tudatlanok beképzeltsége és befolyása azt is jelenti, hogy elvárják, ugyanolyan komolyan vegyük véleményüket, javaslataikat, konklúzióikat, mint a szakértők véleményét, javaslatait, konklúzióját. Legjobb érvük: a szakértők nem szakértők, hiszen gyakran - egyesek szerint „állandóan” – tévedtek és tévednek. Ez persze túlzás, de ez táplálja az elégedetlenek elégedetlenségét, s ez az alapja a világszerte jelentkező populizmus népszerűségének is.

Nichols joggal hangsúlyozza az internet káros hatását. Ott ugyanis mindenki elmondhatja a magáét, néha név nélkül és következmények nélkül. Gyakran útszéli módon, olyan szavakat és kifejezéseket használnak, amelyeket gyerekeik előtt nem mernének használni. S persze nem csak az internetről van itt szó. Túl sok a rosszindulat, a régebben elfojtott érzelem a mai világban, és túl gyakran hiányzik az ész, a tudás tisztelete. Tessék csak megnézni a hozzászólásokat e kis tárca alatt.