DUP: A jövő narancsszínű

Publikálás dátuma
2017.06.14. 07:39

Theresa Maynek mozgalmas napja volt kedden, előbb az észak-ír unionistákkal egyeztetett, majd Párizsban Emmanuel Macronnal tanácskozott.

Első alkalommal ült össze tegnap reggel a kabinet a múlt heti választás után, majd délután megalakult az új parlament. A Downing Street 10.-ben tartott megbeszélésen az asztal körül az eredetileg reméltnél több ismerős arc foglalt helyet, miután választási blamázsa után May nem tudta végrehajtani a tervezett nagyszabású kormányalakítást.

A kabinet ülésének legfontosabb témája az eredetileg jövő hétfőre tervezett királynői programbeszéd előkészítése volt. Ahhoz, hogy a Ház II. Erzsébetet “égetve” ne szavazza le a parlamenti ciklus első évének törvényhozási terveit, dűlőre kell jutni az ultrakonzervatív Demokratikus Unionista Párt (DUP) tíz képviselőjével. Nincs szó olyan formális koalícióról, mint amilyent a toryk 2010-ben kötöttek a liberális demokratákkal, hanem egy “bizalomépítési és támogatási” paktumról a költségvetés és hasonló fajsúlyú törvényjavaslatok elfogadására. A DUP vezetője, Arlene Foster és társai még az egyeztetés előtt a napsütéses Westminsterben fényképezkedtek. A párt alapító atyja, Ian Paisley tiszteletes hasonló nevű fia - feltehetőleg szállóigét alkotva - kijelentette: “A jövő narancsszínű”, utalva a lojalistákhoz szorosan kapcsolódó Orániai Rend zászlójának színére.

A DUP szerint “pozitív szellemben” zajlott csúcstalálkozó után akár szerdán vagy csütörtökön létrejöhet a megállapodás. Az együttműködésnek azonban több volt a bírálója, mint a támogatója. A fő kifogás, hogy sérti a brit kormány pártatlanságát az északír békefolyamatban. Sir John Major egykori tory kormányfő “aggodalmának” adott hangot, amiért felszínre törhetnek az északír közösség alapvető ellentétei. A DUP pozitív hozzáállása nélkül viszont működésképtelenné válna a konzervatív adminisztráció és megnyílna az út a Munkáspárt kormányalakítási kísérletei előtt. Jeremy Corbynt minden körülmények között távol kell tartani a hatalomtól - talán ez az egyetlen kérdés, amiben minden konzervatív politikus egyetért.

Theresa May tegnap alapos ledorongolást kapott az Európai Uniótól is. A Financial Times-ban megjelent interjújában Michel Barnier Brexit-ügyi főilletékes közölte: “Nem tud önmagával tárgyalni”. Figyelmeztette a szigetországot az idő rövidségére és egy tárgyalócsapat kinevezésének fontosságára, ha “el akarja kerülni, hogy Nagy-Britannia megállapodás nélkül zuhanjon ki az unióból”. A brit üzleti és pénzügyi élet számos vezetője, s legalább 80 ezer ember írt alá egy petíciót, amelyben összpárti Brexit-team kinevezését sürgették.

Fehér házi káosz

Publikálás dátuma
2017.06.14. 07:35
A kormánytagok egyenként „hűségesküt” tettek Trump nagy örömére. FOTÓ: GETTY IMAGES
Trump leváltaná a különleges ügyészt. Repülhet az igazságügyi miniszter is.

Noha az amerikai elnök azt a látszatot akarta kelteni bizarr kormányülésével, hogy sikert sikerre halmoz, a valóság egészen más. A tárcavezetők hízelgő nyilatkozatai dacára a Trump-kormányzat nagyon kevés eredményt tud felmutatni. A már második változatban bevezetett, hat muszlim országra vonatkozó utazási tilalmat újabb fellebbviteli bíróság blokkolta, hamarosan a legfelsőbb bíróság előtt landol. Az egészségügyi reform a szenátusban parkol, Trump beígért adócsökkentéseihez még hozzá sem tudtak kezdeni. Az adminisztráció fölötti sötét felhők viszont sokasodnak.

Reince Priebus személyzeti főnöknek Trump ultimátumot adott, ha július 4-ig nem tesz rendet a Fehér Házban, akkor meneszti posztjáról. Trump eredetileg nem Priebust, hanem a szélsőjobboldali Breitbart portál volt főnökét, Steve Bannont akarta megtenni stábfőnökének, csak a nagy felzúdulás nyomán választott hivatásos republikánus politikust. Egyre inkább úgy tűnik, mégis a minél rosszabb, annál jobb elvet valló, destruktív Bannon-szárny gyakorolja a legnagyobb befolyást az elnökre.

Az igazságügyi tárca vezetőjének szintén inog a széke. Jeff Sessions volt alabamai szenátor tegnap (lapzártánk után) tanúskodott a szenátus hírszerzési bizottságában a Trump-kampány kétes orosz kapcsolatai ügyében. Sessions maga is sáros, hiszen kinevezése előtti meghallgatásán „elfelejtette” megemlíteni, hogy háromszor is találkozott a washingtoni orosz nagykövettel, Szergej Kiszljakkal. Két találkozót már elismert, a harmadikról James Comey, a volt FBI-főnök tájékoztatta a szenátorokat múlt héten. Ezt követően Sessions maga ajánlotta fel, hogy szintén elmegy a bizottságba, s meglepetésre vállalta, hogy nyílt ülésen tanúskodik.

Trump egy barátja, Christopher Ruddy, a Newsmax Média vezetője a PBS közszolgálati csatornának azt nyilatkozta, Trump azt fontolgatja, hogy leváltja a különleges ügyészt, Robert Muellert. Ez még James Comey menesztésénél is nagyobb botrányt keltene. Ha az igazságügyi tárca helyettes vezetője, Rod Rosenstein ezzel nem értene egyet, neki is mennie kellene. Sean Spicer fehér házi szóvivő szerint Trump nem is találkozott barátjával, amikor hétfőn a Fehér Házban járt. Ruddy azonban kiáll a sztorija mellett. Muellert kinevezésekor az egekbe dícsérték, az elmúlt napokban több republikánus politikus is megpróbálta hitelteleníteni, még Newt Gingrich volt házelnök is beszállt befeketítésébe. Az amerikai média ismét Richard Nixont, s a „szombat esti mészárlást”, a Watergate-vizsgálatot vezető különleges ügyész, Archibald Cox leváltását emlegeti.

Nincs lehallgató rendszer
Az elnök védelmét ellátó titkosszolgálat közölte, a Fehér Házban nem működik lehallgató rendszer. Donald Trump Twitteren azzal próbálta fenyegetni James Comeyt, hogy hangfelvétel készülhetett kettejük megbeszéléséről az Ovális Irodában. Comey szerint ettől az elnöknek kell inkább tartania. A milliárdos a Trump-toronyban gyakorta felvette tárgyalópartnereivel folytatott beszélgetéseit, de eddig nem árulta el, ugyanezt teszi-e az elnöki rezidencián is. A képviselőház és a szenátus illetékes bizottságai kérik a felvétel átadását, ha valóban létezik.

Szerző

Még ma sem látják Joszif Sztálin bűneit

Publikálás dátuma
2017.06.14. 07:33
Megrongált Sztálin-szobor egy moszkvai szoborparkban. FOTÓ: GETTY IMAGES/WOJTEK LASKI

Az orosz forradalom századik évfordulójának közeledtével a Kremlnek el kell döntenie hogyan tekintsen az orosz történelemnek erre a sorsdöntő eseményére, mi az, amit megemlékezésre méltónak tartson, és mi az, amiről inkább hallgatna. Legalább ilyen kényes kérdés, mit kezdjen a nagy elődökkel, például Joszif Sztálinnal. A közvéleménykutató-intézetek egymással versengve igyekeznek kipuhatolni az emberek véleményét.

A Levada Központ felmérésére már csak azért is érdemes odafigyelni, mert nem központi sugallatra „finomít” az adatain. Független közvélemény-kutató-intézetként tartják számon. Közvélemény-kutatása szerint az oroszoknak több mint az egyharmada a sztálini megtorlásokat olyan politikai bűntettként tartja számon, ami semmivel sem igazolható. A megkérdezettek negyede viszont politikai szükségszerűségnek tekinti a múlt megtorló politikáját, a többiek vagy nem is hallottak ezekről a bűntettekről, vagy nem válaszoltak a kérdésekre. Az emberek fele nem vonná felelősségre a bűnösöket, csak 21 százalékuk tenné ezt. Többen vannak azok, akik kevesebbet beszélnének ezekről a szégyenletes eseményekről, mint azok, akik inkább megvitatnák a múlt történéseit.

Ami magát Sztálin személyét illeti, az emberek 48 százaléka nem hajlandó őt bűnösnek minősíteni.

Egy másik közvéleménykutató-intézet, a FOM legutóbbi felmérése még egyértelműbbé tette, hogy az elmúlt évtizedek leleplezései nem érték el a várt hatást. Az emberek fele ugyanis pozitívan értékeli Sztálin második világháború alatti tevékenységét. Mindössze a megkérdezettek 8 százaléka adott negatív értékelést Sztálinról. Az oroszok nemzeti ünnepnek tekintik a győzelem napját, 79 százalékuk részt is vesz a rendezvényeken. Többségük szerint manapság tárgyilagosan kezelik a háború történetét.

Ilyen háttérrel érthetőbbé válik az a zavarodottság, amely időről időre tapasztalható a hatóságok részéről, amikor el kell dönteniük, mit kezdjenek a Sztálin-rajongók kezdeményezéseivel. Novoszibirszkben, például, a polgármesteri hivatal hónapokig halogatta, hogy kijelölje azt a helyet, ahol hívei elhelyezhetik Sztálin mellszobrát. Végül a Sztálin-rajongók annyit elértek, hogy a szobor mellett fényképezkednek.

Jaroszlavban viszont az váltotta ki többek felháborodását, hogy a gyerekek jogaival foglalkozó ombudsman az irodájában helyezte el azt a képet, amely a „jóságos” Sztálint ábrázolja egy kislány társaságában. Az már csak hab a tortán, hogy kiderült, hajdanán nemsokkal a fotó elkészülte után, a nép egyszerű gyermekének nevezett kislány apját, egy burját politikai vezetőt kémnek bélyegeztek meg és kivégezték, anyját pedig száműzték. Az ombudsman azzal védekezett, hogy ő kitette Lenin, sőt Putyin képeit is, amint gyerekek társaságában pózolnak.

De az is jellemző, hogy az egyes tv csatornán sorozatot vetítettek Sztálin őrségének parancsnokáról, akit pozitív színben tüntettek fel. Bírálói szerint a sorozat a sztálini korszak iránti nosztalgiát hivatott szolgálni. Mint ahogy azt is sokan elgondolkoztatónak tartják, miért van szükség a „Szovjetek országa” sorozatra, amely a Szovjetunió olyan kulcsfiguráiról szól, mint Dzerzsinszkij, Vorosilov, Bugyonnij, Molotov, Zsdanov, Berija. Akadnak politikai elemzők, akik egyenesen arról cikkeznek, hogy ezekkel a visszaemlékezésekkel Panteont emelnek a gyilkosoknak.

Szerző