A világ vezető labdarúgó csapatainál a költségvetésnek valamivel több mint egyharmadát a jegyek, a bérletek, és a reklámok árbevétele jelenti. Ehhez jönnek a televíziós és egyéb jogdíjak, valamint a kereskedelmi termékek értékesítése. Ez a költségvetés piaci alapú, a klubok eltartják magukat.
A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) fejlesztési tervében az szerepel, hogy 2020-ra a magyar élvonalbeli csapatoknak is el kell tartaniuk magukat. Figyelemre méltó elképzelés, de úgy tűnik, a „határidőt” nehéz lesz tartani. A 12 NB I-es klub többsége a működését közpénzből fedezi. Ennek köszönhetően stabil az anyagi helyzet, egyetlen csapatot sem fenyeget csőd. Nehezen működnének, ha a jegyek és a bérletek, vagy a kereskedelmi termékek értékesítéséből származó bevételből kellene gazdálkodniuk. Nálunk ugyanis az éves összbevétel öt százalékát teszi ki a jegyek és a bérletek értékesítése. A kereskedelmi termékek eladása itthon szinte mérhetetlen.
Reménykedhetünk, hogy egyszer majd a magyar futball is piaci alapú lesz, de egyelőre itt még feje tetején áll a világ. Vajon komolyan gondolja bárki is, hogy Mezőkövesden, Felcsúton, vagy Balmazújvárosban özönlenek a szurkolók, hogy jegyeket, netán bérleteket vegyenek? Ilyen kluboknak elsősorban a környezetük szurkolóit kellene kiszolgálni a második vagy a harmadik vonalban, és nevelni olyan fiatalokat, akik valóban az élvonalat erősítenék.
Tapasztalható előrelépés, az infrastruktúra fejlesztése terén, a bajnoki hajrá is izgalmas volt. Ha viszont a közpénz oda is áramlik, ahol nincs sok értelme a támogatásnak, akkor lehet, még egy egy évtizedet is várhatunk a piac alapú gazdálkodásra.
