Ha te olvasod a névsort, senkinek nem tűnik föl, hogy te nem szerepelsz rajta - ezt a filozófiai alaptételt maga Tuskó Hopkins osztotta meg a világgal. Csányi Sándor bankvezér és a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke sikerrel alkalmazta a szabályt.
A közvélemény azt találgatta, hogy az 1:0-ás andorrai győzelemmel végződő andorrai-magyar vb-selejtező után marad, vagy megy Bernd Storck, a válogatott kapitánya, és senki nem firtatta, hogy az MLSZ elnökének nem kellett volna-é legalább felajánlania a lemondását.
A pályán botladozó fiatalok tehettek talán a legkevésbé a vereségről. Egy korrupt rendszer része a labdarúgás is. A miniszterelnök hobbijára többet áldoz a kormány az adófizetők pénzéből, mint a felsőoktatásra, miközben már az sikernek számít, ha egy NBI-es meccsre 4-5 ezer érdeklődő kimegy - egy 20 ezer szurkolóra méretezett stadionba.
Az andorrai kudarc nem elsősorban a válogatott, sokkal inkább Orbán és a rezsimje veresége. A cégek társasági adójából a sportra kizsarolt sok milliárdos összeg nagy részét az utánpótlásra kellene költeni, de keresztfinanszírozással a "profinak" csúfolt felnőtt csapatokra és még ki tudja ki és mi mindenre fordítják a klubok.
A magyar focisták az andorrai szintű, vagy azt alig meghaladó teljesítményért havonta több millió forintos jövedelemre számíthatnak akkor is, ha a saját lábukban botlanak el a pályán. A pletykák szerint pedig gyakran nem a tehetség, hanem az dönti el, melyik ifjonc kerüljön be a kölyök csapatba, hogy kinek a szülei támogatják bőkezűbben a klubot. Egy alföldi város csapatának edzője pedig elárulta, azért mondott fel neki a klub tulajdonosa, mert a hét öt napján akart edzést tartani, és ezt a "profi" focisták nehezményezték. Végül kiegyeztek három napban, de minden edzésre így is csak a csapat marginális kisebbsége járt el. Végül az edzőnek kellett szednie a sátorfáját.
Mára az egykori aranyból betonlábak lettek. De legalább milliárdokba öntve.
