Szocdem-szélsőjobb koalíció a láthatáron

Több mint 30 éves tilalmon akar túllépni az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ), fontolóra veszi, hogy kormányzásra lépjen a szélsőjobboldali Szabadságpárttal (FPÖ).

Ezzel véget vetne annak az eddig érvényben lévő, úgynevezett Vranitzky-doktrínának, amely kizárta, hogy az SPÖ valaha is országosan koalícióra lépjen a Szabadságpárttal. Utoljára 1983-86 között működött koalíció a két párt között, de 1986-ban az akkor 36 éves Jörg Haider puccsal átvette a hatalmat, és erősen szélsőséges irányába tolta az FPÖ-t, így Franz Vranitzky kancellár felmondta az együttműködést, és inkább a kereszténydemokrata Osztrák Néppárttal (ÖVP) lépett – évtizedeken át tartó – szövetségre.

Idén májusban azonban felbomlott a szociáldemokrata-néppárti koalíció, s az utóbbi párt kezdeményezésére október 15-én előrehozott választásokat tartanak. Mivel a koalíciós pártok között egyelőre leküzdhetetlennek tűnik az ellenségeskedés, csak úgy kerülhet hatalomra bármelyik is, ha a hetek óta „nevető harmadikként” emlegetett Szabadságpárttal próbál meg kormányozni. A 183 tagú parlamentben jelenleg az SPÖ 52 mandátummal rendelkezik, az ÖVP 51-gyel, az FPÖ pedig 38-cal. Az ÖVP a pillanatnyi előrejelzések szerint az élen áll, kétséges azonban, hogy az előnye elegendő lesz-e ahhoz, hogy a két nagy pártot kihagyva, a parlament három további kisebb pártjával kerüljön a hatalomba.

Az SPÖ elnöksége június 14-én olyan döntést hozott, amely révén szerintük arcvesztés nélkül tudnak majd együttműködni a hatalomban bármelyik párttal – persze valójában az eddig ördögnek kikiáltott FPÖ-ről van szó. A szociáldemokraták "kritériumkatalógust" dolgoztak ki a karintiai tartományi miniszterelnök, Peter Kaiser vezetésével olyan elvi értékekről, amelyeket kötelező írásban elfogadni minden, a vörösökkel közös kormányzást vállaló pártnak. Magyarán, hitet kell tenni az osztrák alkotmány, az Európai Unió, az emberi jogok, a szociális értékek, az osztrák semlegesség, a nemi egyenjogúság, a képzéshez való hozzáférés és a művészet szabadsága mellett.

Hiába követelte a Szabadságpárt – és sok szociáldemokrata –, hogy az SPÖ minden tagja valljon szint még a választások előtt a szélsőjobboldali párttal való együttműködésről, e kérdésben a kancellár álláspontja érvényesült. Azaz erre a voksolásra október 15-e után, a választási eredmények ismeretében kerül majd sor. Mindenesetre az SPÖ legnagyobb tartományi szervezetének vezetője, Michael Häupl bécsi polgármester kijelentette, ő már most megmondja: nem adja fel az elveit, sohasem lesz hajlandó együttműködni a kék párttal. Hasonlóképpen foglaltak állást az elnökségben helyet kapó ifjú szocialisták is. Határozott ellenvéleményt hangoztat viszont a burgenlandi tartományi- és pártvezető, Hans Niessl, aki már 2015 óta az FPÖ helyi pártjával alkot kormányt.

Elemzők szerint kevésbé áthidalhatatlanok ma az ellentétek a vörösök és a kékek között, mint az elmúlt évtizedekben: a migráció kérdésében, s a külföldi munkaerő visszaszorításában az SPÖ irányvonala erősen közeledett az FPÖ elképzeléseihez. A Szabadságpárt pedig a tavalyi Brexit-népszavazás óta kevésbé unióellenes, s érzékenyebb az osztrák lakosság szociális problémái iránt is.

Az FPÖ vezetői szerint az SPÖ feltételei nem ősznték, ám tény, hogy a Szabadságpárt nagyon kényelmes helyzetben van. Bárhogy alakuljanak ugyanis a választások, a párt vélhetően mindenképpen kormányra kerül. Ennek tudatában nyilatkozott az FPÖ ideológiai főnöke, a pártfőtitkári posztot betöltő Herbert Kickl, azt követelve, hogy inkább a többiek tegyenek hitet patrióta politika mellett.

Christian Kern feltételei

Az osztrák kancellár, az SPÖ elnöki tisztét is betöltő Christian Kern hét koalíciós feltételt ismertetett. A párt minden teljes munkaidős dolgozónak 1500 euró minimálbért akar garantálna, méghozzá adómentesen. Újra bevezetnék az örökösödési adót 1 millió euró fölött, csökkentenék a munkavégzésre nehezedő adóterheket, s jogot biztosítanának minden gyermek számára az egész napos gondozásra, beleértve az óvodát és az iskolát is.

A párt 2020-ig 5000 új tanárt és 2500 rendőrt állítana munkába, „emberséges” nyugdíjakat állapítana meg, ugyanakkor pedig megszüntetné a luxusnyugdíjakat. Kormányzása esetén országos vitát kezdeményezne a közigazgatási szabályok megváltoztatásáról, ésszerűbben elosztva a központi és a tartományi irányító szervek közötti feladatokat, megszüntetve a párhuzamosságokat, a pénzügyi pazarlást.