Bojár Gábor IT vállalkozó – aki lassan a „nem állam közeli megrendelésekből meggazdagodott” menedzser szimbólumává avanzsál Magyarországon ezen műfaj megdöbbentő ritkasága okán – nemrégiben a HVG online oldalain azt tanácsolta a Momentum Mozgalom fiatal politikusainak, hogy ne hallgassanak azokra, akik szerint színt kéne valljanak: szociáldemokraták-e, liberálisok, avagy konzervatívok? Bojár igen fontos kérdést feszeget, hiszen a két százalékra mért Momentumról tényleg tömegek szeretnék megtudni, szavazhatnak-e rájuk, mit várhatnak tőlük hosszabb távon.
Bojár – többek között – arra alapozza tanácsait, hogy ugyan miért kellene azt gondolnunk, hogy a „szegényekért, elesettekért érzett szolidaritás szemben állna a produktív versenyszellemet ösztönző meritokráciával?” Egyetértek. Miért kellene ezt gondolnunk? Nem áll szemben. Sőt. A szolidaritás és az újraelosztás a garanciája annak, hogy mindenki egyenlő kezdő feltételekkel részese lehessen a meritokratikus versenynek.
A bibi csak annyi, hogy ez a megfontolás, amelyben ezek szerint egyetértünk Bojárral, már önmagában az egyik ideológia választása a nyílt demokráciákban versenyző számos alternatív nézetrendszer közül. Ez az értékkombináció ugyanis a szociáldemokrácia ideológiája. Akik a szolidaritást nem látják szembenállónak a versennyel, azok már választottak maguknak ideológiát, akár tudják ezt magukról, akár nem.
A szociáldemokrácia mint hívószó persze a rendszerváltás utáni Kelet-Európában nem volt vonzó az elit számára, legalábbis messze nem annyira, mint Nyugat- és főleg Észak-Európában, ahol a második világháború utáni gazdasági sikert ez az ideológia alapozta meg. A poszt-szocialista térségben elsősorban pont azért nem vált sikeressé ez az irányzat, mert a liberális ideológia befolyása alá került. A liberalizmus ugyanis nem hisz az újraelosztásban, Bojárral szemben nem érzi kibékíthetőnek a szolidaritást és a versenyt, szerinte a verseny előfeltétele az államtalanítás, a minél kisebb újraelosztás.
Ezért jöhetett létre az az állapot, hogy Magyarországon a liberálisok befolyása alá került szocialisták kormányzása alatt jött létre az OECD osztályalapon egyik legkirekesztőbb oktatási rendszere, az alulról felfelé osztó szociálpolitika, valamint az Eurofound tanulmánya szerint az egész Európai Unió legkisebb társadalmi mobilitása. 3,7 millió ember szakadt a létminimum alá, ötből négy háztartásnak semmifajta megtakarítása nem volt. 2010-re gyakorlatilag megszűnt a meritokratikus verseny esélye Magyarországon azért, mert a liberálisok által dominált szocialisták a leépítették az újraelosztást, a szolidaritást, és ezzel a versenyt. (A Fidesz ezen képes volt tovább rontani, de ez már egy másik történet.)
Ennek a liberális társadalompolitikának az eredményeképpen vesztett el 300 ezer választót a liberális párt, több mint egymilliót a szocialista. És ennek következtében kerülhetett bebetonozott hatalomba a Fidesz, amely mindeközben nem szerzett új szavazókat. Amennyiben tehát Bojár azt szeretné, hogy a Momentum váltsa le a Fideszt, akkor jobb, ha azt tanácsolja nekik, hogy vállalják explicit módon a szolidaritást a verseny alapjának tekintő szociáldemokráciát, és határolódjanak el a liberalizmustól.
