Mielőtt Horthy Miklósnak szobrot állítana bárki, gondolja meg szerepét a magyar történelem alakításában. A kommunistaellenesség vezéralakja volt, s az is maradt mindvégig, míg hivatalban volt. Politikájának másik vezérfonala a végletekig fokozott nacionalizmus: a sovinizmus-irredentizmus volt. Jóllehet békét hirdetett, minden szavával a revansizmust táplálta, kardoskodásával feszültséget szított a szomszéd népekkel, a magyarok helyzetét ezzel csak rontotta. Politikájának említett két fő vonása törvényszerűen vitte az országot a szintén revansizmust hirdető német fasizmushoz.
Nyilván nem gondolta, hogy ezért még nagy árat kell fizetni, nem láthatta előre a Don-kanyart, sem lakhelyének, a budai Várnak porig rombolását, de azt tudnia kellett – volna – hogy mindenért előbb-utóbb fizetni kell. Az átmeneti „országgyarapításokért” is. Nem állítom, hogy az antiszemitizmus tőle indult volna el, de Európa első zsidóellenes törvényétől a legutolsó rendelkezéséig, melyben „szabad kezet adott” kormányának a zsidótlanítást szolgáló intézkedéseihez, ezek mind az ő nevéhez fűződnek. Az ország végső kifosztását az általa kinevezett Szálasi Ferenc vezényelte le. Erről és vele 1 millió ember pusztulásáról szól minden Horthy-szobor.
