Előfizetés

Királyoknak kijáró pompa

R.T.
Publikálás dátuma
2017.06.23. 07:33
Aleksandar Vucic még hosszú évekig határozhatja meg hazája belpolitikáját
Ma új korszak kezdődik a szerb belpolitikában Aleksandar Vucic elnöki beiktatását követően.

Aleksandar Vucic bírálói szerint ma olyan beiktatási ünnepségre számíthat, amilyen legfeljebb uralkodóknak jár ki. Az ünnepség, amelyen egyebek mellett részt vesz Orbán Viktor miniszterelnök, a régió egy sor vezetője, illetve az Egyesült Arab Emírségek hercege is, a mai Szerbia állapotait is híven tükrözi. Egyetlen ember dönt egy személyben mindenről. Ana Brnabivot nevezte ki miniszterelnöknek, ám ő állítólag csak a gazdasági ügyeket tartja az ellenőrzése alatt, a politikát majd a szerb haladók koalíciós partnere, a szocialista párt elnöke, Ivica Dacic irányítja. Legalábbis ezt kommunikálja a kormány, valójában azonban nem kérdés, hogy a háttérből továbbra is mindent Vucic irányít.

Ő persze cáfolta, hogy Brnabic csak a bábja lenne, de nehéz elképzelni azt, hogy a miniszterelnök nagyobb kérdésekben az elnök hozzájárulása nélkül hozna döntést. Annál is inkább, mert Brnabic nem tagja egyetlen politikai erőnek sem, s a Szerb Haladó Párt (SNS) nem állna ki mellette, ha Vucic ezt nem akarná. Így a kormányfő egyértelműen az elnöktől függ.

A világsajtó is sokat foglalkozott azzal, hogy Brnabic a saját neméhez vonzódik, hiszen olyan társadalomban veheti át a kormányfői tisztséget, ahol a lakosság 70 százaléka nem voksolna ilyen politikusra, s ahol a melegfelvonulásokon már nem egyszer okoztak botrányokat a szélsőjobboldali, nacionalista csoportok. Ugyanakkor nemcsak emiatt vetül mostanság nagyobb figyelem a szerbiai melegek és leszbikusok közösségére. E csoportok között sincs egység. Három Leszbikus Meleg Biszexuális Transzszexális (LMBT) szervezet bejelentette, nem hajlandóak részt venni a szeptemberben esedékes belgrádi Pride-on, ők megtartják saját felvonulásukat, méghozzá már ezen a hétvégén. „Mi nem szólítjuk fel semmire a politikusokat és a nagyköveteket, a felvonulást az LMBT közösség alapvető céljaiért szerveztük meg” – mondta el a Melegek és Leszbikusok Információs Központjának tagja, Predrag Azdejkovic a Balkan Insight internetes portálnak. A júniusi felvonulás egyik szervezője is támogatja azt a közös javaslatukat, amely szerint „zéró toleranciát” kell hirdetni azokkal szemben, akik bántalmazzák az LMBT közösség tagjait. Úgy vélik, a rendőrségnek is professzionálisabban kell fellépnie a közösség védelmében.

A többi LMBT-szervezet igyekszik elhatárolódni a küszöbön álló rendezvénytől. Goran Miletic, a belgrádi Pride egyik szervezője úgy véli, a júniusi felvonulásnak semmi köze sincs az övékhez. Felmerül a kérdés: e szervezetek megosztásához van-e köze Brnabic kinevezésének? Lehet-e az a cél, hogy egy a kormányt jobban megtűrő LMBT szervezetet hoznak létre? Miletic mindenesetre meggyőződését fejezte ki, hogy a küszöbön álló rendezvény fel sem tűnik az embereknek.

Az első Pride-ot 2001-ben rendezték meg, de félbe kellett szakítani, mert szélsőjobboldaliak a megmozdulás résztvevőire támadtak. 2010-ben ismét botrányba fulladt az esemény: 132 rendőr és 25 polgári személy sérült meg.

Forradalom, fedetlen fővel

Körösi Ivett
Publikálás dátuma
2017.06.23. 07:31
Egy iráni nő élvezi a „lopott” szabadságot, s ahogy a szél fújja a haját FOTÓ: FACEBOOK
Ha szerda, akkor fehér ruha: így tiltakozik számos nő a kötelező fejkendőviselés ellen. A százezreket vonzó kampány ötletgazdája mesélt a Népszavának női jogokról, ellenzékiségről és az iráni börtönről.

Aki elég szemfüles, az különös dologra figyelhetett fel az elmúlt hónapban Iránban: szerdánként megszaporodik a fehérbe öltözött nők száma az utcákon. Egy fehér kiegészítő, egy fehér ruhadarab, vagy egy fehér kendő, olykor, nem is a fejet takarva.

„Úgy döntöttem, hogy csatlakozom a fehér szerda kampányhoz, és tiltakozom a kötelező fejkendőviselés ellen. Sokan kérdezik tőlem, hogy miért vagyok úgy oda, hisz csak egy fürt hajról van szó. Erre csak annyit tudok válaszolni: nem a haj a kérdés, hanem az, hogy a kötelező hidzsábviselés sérti a józan eszemet és az intelligenciámat. Felnőtt ember vagyok, el tudom dönteni, hogy mit viselek” – mondta egy e hét szerdán készített videón egy iráni nő, a haját két copfban hordva, a vállára terített fehér kendővel. Nagy kockázatot vállalt a videóval, hiszen fedetlen fővel sétált az utcán.

A kampány értelmi szerzője, a New Yorkban élő iráni újságíró, Masih Alinedzsád szerint azonban nem az internetes oldalára feltöltött anonim videók jelentik az igazi kockázatot és kihívást, hanem a mindennapi élet Iránban, nőként.

Masih Alinedzsád

Masih Alinedzsád

„A fejkendőt 7 éves kortól viselnie kell minden kislánynak. Én személy szerint sosem szerettem, de nem volt más választásom, hiszen, ha nem viselsz fejkendőt, nem mehetsz iskolába, nem találsz munkát, egyszerűen nem tudsz nyugodtan élni. Másfelől megfedd, megbüntet vagy letartóztat az erkölcsrendőrség. 2014-ben 3,6 millió nő kapott figyelmeztetést azért, mert nem az előírásoknak megfelelő fejkendőt viselt. Még csak nem is fedetlen fővel jártak az utcán!” – mondta a Népszavának Alinedzsád, aki hozzátette: van, ami még a jogi következményeknél is rosszabb: a megaláztatás. „Az iráni társadalom egyik fele mondja meg a másiknak, hogy mit viseljen. Az egyetemisták fele nő, s magasan képzett. A kormány azonban azt mondja: nem vagy elég érett ahhoz, hogy eldöntsd, mit viselj, ezért mi döntünk helyetted” – mutatott rá a problémára az újságíró, aki 19 évesen, terhesen került először börtönbe. Kormányellenes szlogeneket írt a falra, és kritikus röpiratokat osztott szét az emberek között a bátyjával és a volt férjével. Az elzárás után tudta, hogy a jövőben törvényes módszerekkel akarja kritizálni a kormányt, ezért jelentkezett az egyik reformer iráni laphoz, parlamenti tudósító lett, s leleplezte a képviselők jövedelmükkel kapcsolatos korrupciós ügyeit.

„Amikor kérdezni mertem a parlamentben, rendkívül mérgesek lettek a képviselők, de ahelyett, hogy a kérdéseimet bírálták volna, a nőiségemet becsmérelték… Volt, hogy kilógott a hajam a kendő alól, és az egyik hitszónok rám támadt, megütött, és miközben üldözött, azt üvöltötte, hogy kirúgat a parlamentből” – meséli Alinedzsád, akinek elmondása szerint volt alkalma megismerkedni a hírhedt iráni bírósággal is, amely egy alkalommal öt napon keresztül hallgatta ki.

Ezután döntött úgy, hogy elhagyja az országot, és külföldön tanul, Iránban ugyanis erre már nem volt lehetősége. A nagy-britanniai Oxford Brooks Egyetem hallgatója volt már, amikor 2009-ben elnökválasztást tartottak Iránban. A vitatott voksolást tüntetések, bebörtönzések, kínzások és gyilkosságok követték. „Több mint 100 emberrel végzett a kormány. Külföldön élő újságíróként hangot adtam az elnémított áldozatoknak és politikai foglyoknak. 57 olyan családdal készítettem interjút, akiknek a szerettei a tüntetések során hunytak el.” A most 40 éves nő akkor már tudta, hogy az interjúk publikálása után nem térhet vissza Iránba. De a tapasztalat felvértezte azzal a vággyal, hogy még több néma embernek, ezúttal nőknek adjon hangot, biztosítson nekik felületet.

Felfedezte a közösségi médiában rejlő lehetőségeket, és Facebook-oldalára ő töltött fel először fotót magáról, hidzsáb nélkül. Így született meg a My Stealthy Freedom (Az én lopott szabadságom) nevű mozgalom. Adódik a kérdés, hogy vajon miért nem már Iránban kezdte az „engedetlenségi kampányt”? „Ott csak titokban lehet szabad az ember. Én is csak lopott pillanatokban voltam szabad. Ott nem lehet olyan felületet létrehozni, mint külföldön. Itt van egy olyan platformom, ahol minden ’lopott, szabad pillanatnak’ helyet biztosítok. Én nem kérem arra a nőket, hogy vegyék le a fejkendőjüket, csupán azt mondom: ha van bármi ellenvetésük a kötelező hidzsábviseléssel kapcsolatban, akkor itt helyet találnak.” Az induláskor özönlöttek a fotók és a videók Alidzsenád oldalára, ami azért is figyelemre méltó, mert Iránban betiltották a közösségi médiafelületeket, ezért csak illegális módszerekkel lehet megkerülni a rendszert. Pár nap alatt több mint 30 ezren küldtek fotókat, s félmillióan kedvelték az oldalt.

Most több mint egymillió követője van, s folyamatosan új kampányokat talál ki, mint a közelmúltban indult „fehér szerda”. Bár nincs erre vonatkozó hivatalos statisztika, Alidzsenád – aki egy alig 600 fős kis észak-iráni faluból származik –, úgy véli, az irániak többsége ellenzi azt, hogy kötelezővé tették a hidzsáb viselését. „Az 1979-es forradalom előtt mindenki megválaszthatta, hogy mit visel. A kényszerítés ezért nem része az iráni kultúrának” – mondja az újságíró, majd leszögezi: nem a kendő, hanem a választás szabadsága mellett van. Tapasztalatai szerint sok férfi gondolkodik hasonlóképpen, s ezt alátámasztja, az a rengeteg kép, amelyet fejkendőt viselő férfiak küldtek neki: egy korábbi kampányában ugyanis őket célozta meg, és kérte fel, hogy küldjenek magukról hidzsábos képet, ha támogatják a választás szabadságát.

Alidzsenád optimista a jövőt illetően, úgy érzi, lesz változás, de ezt semmiképp sem a politikától, a döntéshozóktól lehet várni. „Amikor a nők rájönnek arra, hogy milyen erőt képviselnek, felbátorodnak, és kiállnak a jogaikért, akkor eljön a változás Iránban. Iszonyú az elnyomás az országban, de ha az elnémított nőknek hangot adunk, akkor senki sem hallgattatja el őket többé.”

Vallomások
Az alábbi sorokat a képekkel együtt küldték el a kampányhoz csatlakozó nők:
„Lehet, hogy ezért börtönbe kerülök, és csótányokkal kell aludnom, de megéri, hisz ezzel segítünk a következő generációnak."
„Szeretem, amikor a hajam szabadon lobog a szélben. A szabadság azonban nem csupán a fedetlen főt jelenti."
„Amikor ezt a fotót készítettem, az erkölcsrendőrség azonnal odajött, és megkérdezte, hogy miért nem viselem a kendőt. A tengerparton körülöttünk alig voltak emberek. Akkor eldöntöttem, hogy azonnal elküldöm a képet."



Vészhelyzet Olaszországban a vízhiány miatt

Publikálás dátuma
2017.06.22. 21:03
Forrás: Google Street View
Katasztrófa sújtotta területnek nyilvánította és a víz adagolását rendelte el az olasz kormány Parma és Piacenza városok térségében Emilia-Romagna tartományban a szárazság okozta vízhiány miatt csütörtökön. A szárazság Olaszország más részein is kritikus helyzetet teremtett.

Parma és Piacenza polgármestere kérte a vészhelyzet elrendelését, miután a vízkészletek elégtelennek bizonyulnak a nyári kánikulában egyre növekvő vízigény kielégítésére. A nyári szezonban több vízre lenne szükség a térségbe érkezett turisták miatt is, akiknek szintén alkalmazkodniuk kell a víz adagolásához. Erről a helyi önkormányzatok döntenek: szükség esetén bizonyos napszakokban teljesen elzárhatják a vízszolgáltatást, vagy páros-páratlan napok szerint működtetik. Van, ahol a lakossághoz tartálykocsikkal visznek vizet. Parma és Piacenza térségében 2016 ősze óta alig hullott csapadék.

Emilia-Romagna agrártermelői szövetsége jelezte, hogy a vízhiány miatt teljes kiszáradás fenyegeti a zöldség- és gyümölcs-ültetvényeket, a napraforgótáblákat, a szőlőket, és súlyos gondokat okoz az állattenyésztők számára is. A Coldiretti termelői szövetség adatai szerint Emilia Romagnában 20 millió köbméternyi víz hiányzik, ami a Comói-tó vízmennyiségének felel meg.

Az olasz kormány csütörtöki bejelentése szerint 8,6 millió euróval segítik Parma és Piacenza vízellátásának biztosítását, valamint víztartalékuk megteremtését.Kritikus a helyzet Veneto és Friuli-Venezia Giulia tartományban, valamint Szardínia és Szicília szigetén, amelyekben szintén kozlátozták a vízhasználást. Szardíniában 1922 óta nem esett ilyen kevés csapadék, a sziget egyes vidékein 90 százalékkal kevesebb víz van a tározókban mint a nyári időszakban lenni szokott. Hasonló a helyzet Szicíliában, ahol a számítások szerint több mint 80 millió köbméter víz hiányzik. Venetóban majdnem teljesen kiszáradt az Adige-folyó, nyolc hónapja alig esik Friuli-Venezia Giuliában. A meteorológiai előrejelzések szerint az olaszországi kánikula a következő napokban fokozódik, ami tovább súlyosbítja majd a vízhiányt.

Virginia Raggi római főpolgármester is vízhasználati korlátozást rendelt el a főváros egész területén, amely egészen szeptemberig érvényes. Ennek értelmében köz- és magánterületen is csak a szükséges vízmennyiséget szabad használni, korlátozni kell többek között a közkertek és parkok öntözését, a járműmosást, az uszodák vízcseréjét. A rendelkezés nem vonatkozik a háztartások és egészségügyi intézmények ivóvíz-használatára, valamint a köztisztasági célokra használt vízre sem. A vízkorlátozás tiszteletbentartását a városi rendőrség és a római vízszolgáltató ellenőrzi.

Kiszáradás fenyegeti a Rómához közeli és a főváros természetes víztározójának számító Braccianói-tavat, amely mindenkori legalacsonyabb szintjére süllyedt.