A magyar beteg

Milyen is a magyar beteg? Hát erős, büszke és jobban teljesít, mint külföldi sorstársai. Ezt nem valamiféle nemzeti elfogultság mondatja velem.

A világ betegei csak heverésznek az ágyukban, mit sem törődve azzal, hogy mi történik a kórházzal, ahol gyógyulásra várnak. A magyar beteg, ha tudomására jut, vagy megsejti, hogy az intézményben nyári felújítás van vagy lesz, akkor nyaralni megy. Hóna alá csapja az infúziós állványt, a lázlapját és irány a Balaton, vagy a hegyek, esetleg valamelyik tengerpart. A gyógyszerek nem okoznak gondot, mert azt eddig is a magyar beteg fizette, váltotta ki maga, mozgásképtelensége esetén valamely családtagja.

Mindez egy minapi államtitkári bejelentésből derült ki. A kormánypolitikus szerint ugyanis a Jahn Ferenc kórházban nem azért zárták be az egyik belgyógyászati osztályt, mert az ápoló személyzet a szomszédos bútoráruházba ment át dolgozni a jóval kisebb felelősség, illetve a jobb munkakörülmények és a magasabb bérek miatt. Hanem azért ürült ki az osztály, mert a betegek nyáron nyaralni mentek. A kórházat meg felújítják.

Több forgatócsoport is ellátogatott a kórházba, de nemcsak betegnek, orvosnak, nővéreknek nem találták a nyomát, hanem az állítólagos felújításnak sem. A feltett kérdésekre a kórház vezetője természetesen (?) nem válaszolt.

Az eset nem egyedi, az ország több kórházában zárnak be osztályokat vagy csökkentik a kapacitást. Az egészségügyi államtitkár iránymutatása alapján nyilvánvaló, hogy a magyar betegek tömegesen mennek majd nyaralni. A nemzeti receptcsere közben még arról is értesülhetnek a Kossuth téri "Ház"-mestertől, hogy a magyar egészségügy világszínvonalú, a fehér lovas miniszterelnök-helyettestől pedig megtudhatják, hogy a gazdaság motorja az egészségügy, és példát mutatunk Európának.

A magyar beteg elégedetten sóhajt és indul a közeli sámánhoz, javasasszonyhoz.

Szerző
2017.06.24 08:13

Az első

Száz éve, hogy befejeződött az első világháború.  A Nagy Háború emlékét persze elmossa a második, pedig az „csupán” kiteljesedve visszhangozta az elsőt, a végén az atombombával. Az első világháborúban a lövészárkok mocska mögött már ott volt a gépesített háború, amely „újdonságként” felszámolta a hátország fogalmát. Ott volt az arisztokrata kormányzás korának alkonya és a tömegdemokráciák felemelkedése. 
Az igazi borzalmakat aztán a politikusi vakság békéje hozta el, amely megöntözte az ezután következő „harmincéves háború” nacionalista magvait. Oroszországban a bolsevik hatalomátvétel, Németországban Hitler nemzetiszocialista tömegforradalma lett talaja a válságokkal küszködő liberális tömegdemokráciák szemet hunyó hitének: van kiút abból a világrendből és a háborút termő békéből, amelyet még az 1878-as berlini kongresszus teremtett.
Nem volt. Az ideológiai és fizikai birodalmi terjeszkedés újabb világháborút szült. Ennek okait pontosabban ismerjük, az elsőről már csak annyit tudunk, senki nem akarta. „Akaratlanul” tört ki, végzetes sebet ejtve a szociáldemokrácián, s megalapozva egy új, ugyancsak vak, erőegyensúlyra alapozott világrendet.
Ezen túl vagyunk, de jutottunk-e előrébb? Nem. Ott tartunk, hogy az évfordulón a francia elnöknek (bár a német kancellárral az oldalán: isten mentse meg a világot a német nacionalizmustól) a multilaterális világról kell szónokolnia; hogy az újra ébredő nacionalizmus belülről bontja meg a a hét évtizedes európai békét teremtő közösséget; Amerika egy narcisztikus félbolond kezében kacskaringózik; miközben Oroszország XX. századi erőviszonyokról álmodik.
Itt állunk hát, száz évvel öregebben, s globális kihívásokkal a nyakunkban cseppet sem lehetünk nyugodtabbak, mint amikor Szarajevóban Gavrilo Princip fegyvere eldördült.
2018.11.12 09:00
Frissítve: 2018.11.12 09:15

Jogállam

A kormánytöbbség nagy előszeretettel hoz testre szabott törvényeket, csak azért, hogy kiszúrjon a kiszúrásra a legmagasabb szinten kinézettekkel.
Lószart, Mama! - idézünk egy korábbi miniszterelnököt, csak hogy lássák, nekünk nem mindenről jut automatikusan Orbán Viktor az eszünkbe. De hát mit lehet felelni arra a képtelenségre, miszerint Magyarországon mindenkinek be kell tartania a magyar törvényeket?  Teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem vonatkozik magára a kormányfőre, aki például törvényesen nem röpködhetne ingyen magángépeken. Se a családjára, mert akkor a rendőrség nem szüntette volna be a nyomozást "bűncselekmény hiányában" a nemzet vejéhez köthető Elios-ügyben, ellenben felelősségre vonnának jó pár embert, amiért az országnak vissza kell majd fizetnie 13 milliárd forintnyi uniós támogatást, ami a megtestesült hűtlen kezelés. A gigászi vagyonukon kívül leginkább a futballmeccsek VIP páholyaiból ismert kegyeltekre sem vonatkozik semmilyen törvény. Legalábbis amíg ki nem esnek a pixisből. Építhetnek égig érő toronyházat, kacsalábon forgó vadászkastélyt, lehet több földjük, mint volt Csák Máténak, a mamájuk sertéshizlaldája lízingelhet bivalyerős motort, amellyel aztán ők járnak Fidesz rendezvényekre. Az ő esetükben az ég adta világon semmi se számít. Ha róluk van szó, írhat bármit a törvény, a sajtó, mondhat akármit az ellenzék, tiltakozhat jogász, professzor vagy civil, az ügyészség nem és nem lát bűncselekményt.  Ugyanennek az éremnek a másik oldala az, hogy a kormánytöbbség nagy előszeretettel hoz testre szabott - tehát eleve alkotmányellenes - törvényeket, csak azért, hogy kiszúrjon a kiszúrásra a legmagasabb szinten kinézettekkel. Ez volt a helyzet az RTL Klub ellehetetlenítésére szánt reklámadóval, a kizárólag a CEU elüldözését szolgáló innovatív kritériumokkal, az egyházak bejegyzésével és - erről most már alkotmánybírósági döntés van - a rokkantnyugdíj-rendszer lerombolásával is. És ez a kormány, ez a Fidesz ünnepli lelkesen, hogy az Európai Néppárt kiáltványában egy helyen sikerült "jogállamiságra" cseréltetni a "liberális demokráciát". Mintha nekik nem lenne tök mindegy, hogy mihez nincs semmi közük. 
2018.11.12 09:00
Frissítve: 2018.11.12 09:19