A kormány az átláthatóság biztosítása érdekében kész lett volna ellenzéki javaslatok befogadására, de "az ellenzék meghátrált" – mondta Lázár János csütörtökön az eredetileg az átlátható kampánytevékenység előmozdításának álcázott, mára a településképek védelmét szolgáló módosítássá szelídült lex csicskáról, amelyet nyugodtan nevezhetünk inkább lex Simicskának. Nem irányul ugyanis másra, minthogy a plakátpiacot, amit még eddig nem sikerült a Fidesznek teljesen bevennie, végre saját (oligarchiái) birtokába vegye, illetve ha ez nem megy, legalább más politikai szervezet – jelen esetben a Jobbik – se uralhassa.
A plakátpiacot ma még meghatározó Simicska Lajos cégei sem adhatják el ugyanis a jövőben piaci ár alatt a plakáthelyeiket költségvetési pénzből gazdálkodó szervezeteknek (magyarul a pártoknak), ellenkező esetben plakátonként 150 ezer forintos bírságot fizetnek. Kivételt csak az uniós pályázatok, illetve a közbeszerzési eljárások jelentenek; ezeknél el lehet térni a „listaártól”, vagyis a jövőben nemcsak Rogán Antal propagandatárcája fogja előnyben részesíteni a baráti hirdetőcégeket, de e barátok törvényesen fillérekért adhatják majd el a kormánynak a felületeiket. Amivel újabb pénzlenyúlási lehetőség nyílik, és büszkén lehet majd lobogtatni a pályázati eredményeket: tényleg a legolcsóbb ajánlat nyert.
Lázár főminiszter azonban rossz pszichológusnak bizonyult, amikor meghátrálni, a hvg.hu tudósítása szerint megijedni látta az ellenzéket. A szocialisták olyannyira nem hátráltak meg, hogy még saját, korábban beadott, utóbb - állítólag - visszavont javaslataikat sem támogatták, így azokat a kormánypártok voltak kénytelenek a parlament elé terjeszteni. Azzal a nem titkolt céllal, hogyha a településeket meg nem védik is Orbán, Rogán, Habony, stb. képének valóban deprimáló látványától, legalább kampányidőszakon kívül ne kelljen állandóan (kormánypárti) politikusok frusztrált fejét bámulniuk a szavazóknak - még elmegy az étvágyuk. Ám a szocialisták nem szavazták meg saját – állítólag – visszavont javaslataikat, így nem lett meg az ehhez szükséges kétharmad, vagyis jó drágán, piaci áron a jövőben is kénytelenek leszünk kampányidőszakon kívül is bámulni, hogy amíg mi dolgozunk, ők lopnak. (Szigorúan csak a plakátokon.)
Persze, ha Simicska és Vona Gábor is úgy akarja. Mert nem csak a szocialisták nem hátráltak meg – hogy a szófordulatnál maradjunk. Nem hátrált meg az LMP sem, amellyel a Fidesz a törvényjavaslatról elsőként tárgyalt (bár Schiffer Andrással élve az LMP most legalább nem lett „a Habony-művek bohócszervezete”). És nem hátrált meg az Együtt sem, amelynek elnöke, módosító javaslataik támogatásáért cserébe akár az eredeti fideszes törvényjavaslatot is megszavazta volna. Szegény Szelényi Zsuzsa - akinek ténylegesen voksolni kellett volna - ki is lépett a pártból, bár mandátumát eddig nem adta vissza. Nehéz eldönteni, ki volt bátrabb, ki hátrált meg kevésbé.
Mindenesetre Orbánnak ezért tényleg nem volt érdemes hazajönnie Brüsszelből.
