Az emberirtók

Publikálás dátuma
2017.06.27. 08:22

Lapunk mult heti számában foglalkoztunk a tanonczok, a proletárok gyermekei érdekében tett azon indítványnyal, a melyet az ipariskolák igazgatói a fővárosi közoktatási bizottság elé terjesztettek, hogy t. i. az esti tanoncz-tanfolyam (hetenként kétszer) a délutáni órákra tétessék át. Közöltük egyúttal az országos iparegyesület rugdalódzásait is, amiket e humánus és czélszerü javaslat ellen megindított és most, hogy e kérdés a vasárnapra egybehívott általános munkásgyülés napirendjére kerül, újból foglalkozunk ezzel a fontos tárgygyal. Pontos ez a tárgy általános emberi, kulturális és erkölcsi szempontból, a mivel természetesen a kizsákmányolók nem törődnek. A tanoncz-munka egyértelmű a gyermekmunkával, azon serdülő gyermek tevékenységével, kiknek védelme állami feladatot képezne, ha a modern osztály-állam érzékkel bírna e fontos tárgy, a munkásnép védelme iránt.

A gyermeket szegény szülői — sokszor a törvény kijátszásával — a megengedett koron alul is tanoncznak adják ; a tanoncztartó iparos behunyja szemét a születési bizonyítvány előtt, mert neki ingyen munkásra van kilátása, olyanra, a kit ő különféleképpen tud önjavára értékesíteni, kiaknázni. A gyermeknek kora reggeltől késő estig erejét meghaladó súlyos munkát kell végeznie, mert máskép bántalmazzák vagy elkergetik, mely utóbbiért még szülei is bántalmazzák, mert ők már örültek, hogy egy fogyasztóval kevesebb van otthon. A szegény gyermek tehát védtelenül van kiszolgáltatva oly állapotnak, mely hivatva van jövője, sorsa és élete fölött dönteni. Meghunyászkodik, tűr és szenved, ezt már otthon tanulta meg és igy beletörődik abba a sorsba, a mit az igás barom sem irigyel tőle.

Szerző