Előfizetés

Milliárdokat nyelt el a cső

Marnitz István
Publikálás dátuma
2017.06.28. 07:20
Holoda Attila - Fotó: Végel Dániel
Simicska és Orbán ellen-Molt akart, építtettek maguknak egy csövet Szlovákia felé. Az életképtelen ötlet az adófi zetők súlyos milliárdjait emésztette fel – állítja Holoda Attila.

A Mol gázvezeték-üzemeltetője, az FGSZ az állami magyar-szlovák szakasz megvásárlásáról tárgyal. A háttérben Orbán Viktor és a körülötte rajzó oligarchák acsarkodásai sejlenek fel, amiről az ügyre több ponton is rálátó Holoda Attila lebbenti fel a fátylat.

A Mol most megvenné a magyar-szlovák gázcsövet, aminek megépítését hat éve még az állam vette át az olajcégtől. Mi e vargabetű háttere?

- 2010 után Orbán Viktor és Simicska Lajos meg akarta törni a Csányi Sándor OTP- és Hernádi Zsolt Mol-vezér képviselte oligarchavonalat. Utóbbiak viszonylagos önállósága komoly feszültségeket szült. A mozgatórugók megértéséhez 2001-ig kell visszatekintenünk. Az első Orbán-kabinet heves gázárvitákat folytatott az állami irányítás alól épp akkortájt kikerülő Mollal. Orbán meg is hirdette a Mol gázüzletágának államosítását. Ezt a választások elvesztése meghiúsította. De valójában Hernádi is ellenállt. Állítólag a hatalomra kerülő szocialisták ezért tartották meg posztján. Ezután a gázkereskedelmet és -tárolást a Mol eladta az E.ON-nak, a termelést és a szállítást pedig megtartotta. Orbán hajlott a megbocsátásra, de Simicska nem felejt. Így 2010 után a Simicska hitbizományaként kezelt állami MVM-ből csináltak volna egy ellen-Molt. Ennek folytán az MVM-et bízták meg az eredetileg a Mol által tervezett magyar-szlovák gázvezeték megépítésével. Annyira hangsúlyozták különállásukat, hogy a szakasz Magyar Gáz Tranzitra (MGT) keresztelt üzemeltetőjét kivonták a teljes hazai hálózatot felügyelő Mol-cég, az FGSZ műszaki felügyelete alól. Így az MGT mindennemű beleszólás nélkül "irányíthatta" alig száz kilométeres, leágazás nélküli rendszerében a nem létező gázforgalmat. Már akkor kiderült, hogy ez egy szakma, aminek szabályait még Simicska Lajos se hághatja át. Szakvéleményeket az FGSZ-esektől kértek, a kivitelezést pedig - hosszas, főként talán a talicskák méretét és irányát illető - egyeztetések után a Csányi-Hernádi-körhöz köthető OT Industries-ra (akkori nevén Olajtervre) bízták.

Kibontaná ezt a talicskás hasonlatot?

- Ekkora állami beruházásoknál igen vastagon fog a kivitelezők ceruzája. Főleg, ha - mint jelen esetben is - az unió komoly támogatást ad. Az EU-pénzek kicsalogatása szempontjából mondhatni még "ötletes" is, hogy a fejlesztés ne a magánhátterű Mol, hanem az állami MVM neve alatt fusson. Így a megfelelő összegek bizonyára itt is bekerültek a megfelelő, Simicska-környéki zsebekbe. Ahogy azt kell. Stimmt? Csányi és Hernádi viszont azóta számtalan focimeccset drukkolt végig Orbánnal. Például az általuk szponzorált Videotonét. Közben csak mehetett a duruzsolás, hogy miért áll az akkor még EU-pénzekről is döntő nemzeti fejlesztési tárca Simicska-befolyás alatt, meg hogy azért a Közgépen túl is van élet. Ennek aztán meg is lett az eredménye. Ezt legelőször talán a Mol-közeli MET-nek biztosított, finoman szólva kedvező gázpiaci lehetőségekben érhettük tetten. Azóta meg Simicska ugye teljesen kegyvesztetté vált.

Az EU mindezt tétlenül nézi?

- Brüsszel nem feltétlen következetes. Már a Déli Áramlat gázvezetékterv Északi Áramlattal szembeni ellehetetlenítése, vagy épp a paksi bővítés kapcsán se nevezhetjük az elvszerűséget az EU erősségének. Miután Orbán Viktor a 2014-es választások előtt félkészen átadta a magyar-szlovák szakaszt, az unió eltiltotta az MVM-et a tulajdonlástól. Az állami holding ugyanis akkor már kereskedett gázzal és ez a kettős szerep sérti az EU szabályait. Az unió az FGSZ-t ajánlotta új tulajdonosként, pedig gazdájának, a Molnak is van kereskedője - a már említett MET -, így itt is felmerülhetnének összeférhetetlenségek. De Orbánék ellenálltak és az MGT-t a Belügyminisztériumhoz rendelték. A Pintér Sándor vezette tárca viszont nem ért az egészhez. Az üres csövet egy felesleges, piacképtelen nyűgnek tekintik, amibe időről időre súlyos költségvetési milliárdokkal kell életet lehelni.

Ön - akit a Molhoz és az Orbán-kabinethez is ellentmondásos viszony fűz - egyetért azzal, hogy az MGT a Mol FGSZ-éhez kerüljön?

- Teljesen. Már helyettes államtitkárként is hangsúlyoztam, hogy egy különálló MGT drága és működésképtelen. Nem hallgattak rám és én se maradtam sokáig az állam kötelékében. A mostani terv a lehető legészszerűbb és legolcsóbb megoldás.

Névjegy
Holoda Attila 53 éves, oroszul, angolul és franciául beszélő közgazdász, okleveles bánya­mérnök, jelenleg az Aurora Energy mérnöki és üzletviteli tanácsadó cég ügyvezetője, aki évtizedekig Mol-igazgatóként, majd 2012-ben három hónapig az Orbán-kabinet energiaügyi helyettes államtitkáraként tanulmányozhatta a fideszes "talicskák méretét és irányát".




Elhúz mellettünk Románia is

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2017.06.28. 07:00

Csak a horvátok és a bolgárok élnek rosszabbul a magyaroknál az EU-ban, a románok is beértek minket, az Orbán-kormány mégis csökkenti a jóléti kiadásokat.

Az uniós statisztikák szerint jó esetben egy helyben állunk, sok mutatóban viszont egyre lejjebb csúszik Magyarország. Most éppen "erős és büszke európai ország" vagyunk, de "teljesítettünk már jobban" valamiben valakiknél és persze a hihetetlenül emelkedő kormányzati jóléti kiadások hatására rohamtempóban tűnnek el szegény magyarok, aki pedig éhező gyerekekről beszél, az egyszerűen egy hazug gazember. Az Orbán-kabinet évek óta ezekkel az érthetetlenségig lebutított szlogenekkel sulykolja az agyakba, hogy egyre jobban élünk, és aki mégsem, az tekintse magát kivételnek, s erről senki más, csakis saját maga tehet. A miniszterelnök karácsonykor még azt is felcsillantotta a magyar vidék egységes napilapjában, hogy a szintén fantasztikus gazdaságpolitikánk hatására a dolgok „könnyen alakulhatnak úgy, hogy az ország jobban teljesít a vártnál, (…) gyorsabban nő az életszínvonal”.

Hát nem nőtt eléggé. Az uniós statisztikusoknak átadott adatokból ugyanis néhány napja kiderült, hogy az évek óta lesajnált Románia az életszínvonalat a legpontosabban jelző mutatóban, az egyes állampolgárok fogyasztásában lehagyott minket, képes volt kormányválságok közepette is felülmúlni a bebetonozott Fidesz-kormány eredményeit. Elemzők régóta figyelmeztetnek, a gazdaság egyéb mutatóinak javulása is elsősorban az uniós pénzpumpának köszönhető, ezek nélkül nemhogy nem nőtt, hanem csökkent volna az ország teljesítménye. Az életszínvonalat meghatározó jövedelmek hiába emelkedtek, a térség országaiban sokkal gyorsabb volt az uniós átlaghoz való felzárkózás üteme, így egyre hátrébb csúszunk.

Lenne fedezet a béremelésekre

Bűn, hogy megadóztatják a minimálbért, titkolják a valós foglalkoztatási és szegénységi adatokat – sorolja Gúr Nándor a hazai leszakadás okait. Az MSZP alelnöke szerint az uniós hozzájárulás nélkül mínuszos lenne a magyar eredmény.

Amit eddig senki nem hitt, megtörtént: az egyéni fogyasztásban tényleg megelőzött bennünket Románia, pedig ott sem élnek jól az emberek.

- Nem olyan biztos, hogy csak egy mutatóban jobbak nálunk. Ha a GDP-t nézzük, amiben még kicsivel jobban állunk: az uniós hozzájárulás több mint 6 százalékot tesz ki nálunk, ha ezt leszámítjuk, mínuszos a magyar eredmény. Bárhogy nézzük, ez szégyen, hisz korábban a térség sikerországa voltunk. Első lépésként mi biztosan visszahoznánk a minimálbér adómentességét.

A román közszolgálati alkalmazottak béremelését épp most jelentették be. Hasonló mértékű emelésre készülnek, ha jövő tavasztól újra kormányozhatnak?

- Példátlan, hogy 8 éve nem nőtt a közszféra illetményalapja, ezt biztosan megemelnénk és hozzá kellene nyúlni egyébként is a bértáblához, mert ma a dolgozók több mint fele csak a minimálbért vagy garantált bérminimumot kapja. A béremelések forrása a feketegazdaság 5-10 százalékának kifehérítéséből összeszedhető lenne.

Megismételnék Medgyessy Péter 2002-es 50 százalékos közalkalmazotti béremelését?

- Nem, a megoldás a bértáblák átalakítása és az illetményalap emelése, de az biztos, hogy az előrelátás mellett az első lépésnek érezhetőnek kell lenni.

G.E.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a 2016-os adatok összesítésekor még nem szépítette a magyar fogyasztást a drasztikus 2017-es minimálbér-emelés hatása, bár ezzel is csak az idei életszínvonal adatai lennének jobbak, hiszen jövőre Románia a közszféra béreiben lép egy hatalmasat. Ráadásul, ha nincs a szakszervezetek összefogása egy magas minimálbér emelésért, amivel a legkisebb fizetések elérhetik a létminimum egy főre jutó összegét, akkor választás ide vagy oda, nem biztos, hogy a kormány a valóban komolynak számító béremelési csomagot kínálja fel a következő három évre.

A tegnapi fideszes konzultáció-értékelőn a miniszterelnök megint elszólta magát, amikor azt mondta, „mi a magunk magyar módján vagyunk sikeresek". Mondhatjuk úgy is, hogy a Fidesz belső köre sikeres, a társadalom többi része pedig nem az. Ezt erősíti, hogy a magyar dolgozók 70 százaléka az átlagbér alatt keres, százezrek munkaszerződésében csak a minimálbér szerepel, a fogyasztásra felhasználható jövedelmek jelentős része feketén kerül a zsebekbe. A magyarok bevételeinek majdnem 70 százaléka munkából származik, 30 százalék a költségvetésből érkező támogatás: családi pótlék, segély. Ezekre és az olyan „jóléti” kiadásokra, mint oktatás, egészségügy, a növekvő GDP ellenére jövőre kevesebbet költ a kormány, mint idén. Az idei 26,59 százalékhoz képest csak a GDP 26,03 százaléka jut rájuk, s ez jelzi a lejtmenet folytatását. Hogyan nőne így az életszínvonal? Orbán Viktor megmondta: a magunk magyar módján. Nem előre, hanem visszafelé lépegetünk, miközben a térség többi országa keményen gyalogol előre. Most épp Románia előzött meg bennünket, de a horvátok is kezdik összeszedni magukat, tehát csúszhatunk a mostaninál lejjebb is. Tényleg sajátos magyar siker lesz, ha az évek óta sereghajtó Bulgária pozíciója is veszélybe kerül.

A legújabb uniós sikerország

Román felzárkózás - Az előrejelzések már 2015-ben egyértelművé tették, hogy Románia hamarosan elmozdul az uniós tagállamok sereghajtó pozíciójából, minden statisztikai mutató szerint az új uniós országok közül keleti szomszédunk dolgozott le legtöbbet lemaradásából. Az ország Bulgáriával együtt 2007 januárjában vált EU-taggá, de míg utóbbi az elmúlt kilenc évben nem tudott elmozdulni az utolsó helyről, az utolsó előtti pozícióból induló Románia megelőzte a 2013-as csatlakozása előtt lendületesen fejlődő, de azóta leszállóágra került Horvátországot az egy főre jutó GDP tekintetében, az egyéni fogyasztási mutató - "actual individual consumption” - terén pedig beérte a korábban még a régióban harmadik helyen álló, ma hátulról a harmadik Magyarországot.

2006-ban, a csatlakozás előtt Románia GDP-je az uniós átlag 38 százalékán állt, Magyarországé 62 százalékon. Azóta a románok és a lengyelek teljesítettek a legjobban a térségben, és - az Eurostat adatai szerint - a volt jugoszláv államokban, Szlovéniában és Horvátországban, továbbá Magyarországon a leglátványosabb a visszaesés, a helybenjárás. Ha hozzátesszük azt is, hogy a 4 százalék fölötti gazdasági fejlődést, valamint az egyéni fogyasztási mutatóban való ugrást Románia úgy teljesítette, hogy közben Brüsszelben aggodalmakat keltett az uniós források rendkívül alacsony szintű lehívása és főleg felhasználása, akkor még siralmasabb a hazai helyzetkép. Magyarországra ugyanis a GDP 4-6 százalékát kitevő uniós forrás érkezik, ám a gazdasági fejlődés alig haladja meg a 3 százalékot.

A román elemzők és szakújságírók mégsem ünnepelnek, hanem azt a kérdést kutatják, a szép és látványos számok miért nem vagy csak alig érződnek a mindennapi életben. A román fejlődés ígéretes, aki az országban járt, az tudja, hogy látványos is, de igencsak szelektív. A dinamikus fejlődés szinte csak a nagyvárosokra és vonzáskörzetükre korlátozódik, a vidéki leszakadás orvoslására egyelőre csak tervek vannak. Az EU-ban a legnagyobb különbség a főváros és az ország többi része közötti fejlettséget tekintve Romániában van. A Bukarest és Ilfov megye alkotta régióban az egy főre eső GDP az uniós átlag 131 százaléka. Ezzel nemcsak Budapestet előzi meg, ahol 108 százalékos ez a mutató, hanem több európai fővárost is, így Athént (98 százalék), Berlint (113 százalék), és Madridot (128 százalék). Csakhogy a többi romániai régió egy főre eső GDP-átlaga az uniós átlagnak csak az 54 százalékát éri el, van olyan régió, ahol az arány 34 százalék.

Hasonlóan nagyok az egyenlőtlenségek az egyéni jövedelmek terén, becslések szerint 4 millió román vándorolt ki az országból és az egyéni fogyasztási mutató megugrásában épp a miattuk keletkezett munkaerőhiány orvoslására végrehajtott béremelések játszották a főszerepet.

Az Európai Bizottság májusi konvergencia-jelentése ki is emelte, hogy a háztartások felhasználható jövedelme rendkívül egyenetlenül oszlik meg, ami visszaveti az ország fenntartható növekedési potenciálját. A lakosság leggazdagabb 20 százalékának jövedelme több mint nyolcszorosa a legszegényebb 20 százalék jövedelmének, ami jóval magasabb, mint az uniós átlag. Közismertek az ország közlekedési gondjai, ami visszatartja a beruházásokat, de ha ezekben a kérdésekben is sikerül előbbre lépni Bukarestnek, előbb-utóbb nemcsak a statisztikákban, hanem a tényleges életszínvonal terén is megelőzi Magyarországot.

Gál Mária

Erzsébet kiereszti karmait - Fotók!

H. G.
Publikálás dátuma
2017.06.27. 20:08

Próbaútra indul a brit haditengerészet gazdag történetének legdrágább és legnagyobb hajója, a Queen Elizabeth repülőgéphordozó. A 70 ezer tonnás óriást keddre virradó éjszaka tizenegy vontató vezette ki a skóciai Fife Rosyth hajógyárából. Feneke alatt alig fél méter maradt a tengerből, amint az apályt kihasználva és antennaárbócát még így is megdöntve áthajózott a Forth folyó hídja alatt.

A Queen Elizabeth és társa, a Prince of Wales építését tíz éve jelentették be. A munkálatok 2009-ben kezdődtek, és II. Erzsébet királynő három éve, egy palack jófajta Bowmore whiskyt összetörve avatta föl a 3.1 milliárd fontba, azaz mai árfolyamon nagyjából 1085 milliárd forintba kerülő hajót. A hagyományos meghajtású repülőgéphordozón 679 tengerész, plusz a repülőgépek személyzetével és kiszolgálóival, illetve a 250 tengerészgyalogossal együtt további ezer fő teljesít majd szolgálatot. Hatótávolsága mintegy 19 ezer kilométer, legnagyobb sebessége 25 csomó, azaz óránként mintegy 46 kilométer.

A hajó építését óriási viták kísérték, de végül felülkerekedett az a vélemény, hogy Nagy Britanniának a XXI. században is szüksége van a csapásmérési képesség eme jelképére. A projekt ellenzői szerint a modern rakétafegyverek miatt a repülőgéphordozók túlságosan is sebezhetőek, hadászati jelentőségük már messze nem a régi – ellenben borzalmasan drágák. Az építés bonyolultságára jellemző, hogy a hajót Fife-ban csak összeszerelték, egyes részei, így a tat és az orr is másutt készültek, és azokat hosszú tengeri úton, bárkákkal szállították a Rosyth hajógyárba.

A hajó legkorábban 2020-ban lesz bevethető. Fegyverzete vertikálisan le- és felszálló F-35 B „Lightning” vadászbombázókból és Merlin típusú helikopterekből áll majd, 280 méter hosszú és 70 méter széles fedélzetét az amerikai tengerészgyalogság F-35-ösei is használhatják. Első próbaútját, amely várhatóan hétfőn kezdődik, öthetesre tervezik, ennek végén a beállítások tökéletesítésére visszatér a dokkba. A brit haditengerészet arra számít, hogy a Queen Elizabeth-et már első útján figyelni fogja az orosz hírszerzés.