Nem a gyógyításért, hanem a spórolásért jár prémium

Publikálás dátuma
2017.06.29. 07:00

Ősztől a háziorvosok prémiumot kaphatnak, ha betegeik laborköltsége legfeljebb 30 százalékkal tér el az országos átlagtól. Ez korlátozhatja a vizsgálatok számát, így nem mindenki juthat laborhoz.

Miközben egyre több feladatot tolnak a háziorvosokra az egészségügy irányítói, most éppen a legfontosabb eszközük, a laborvizsgálatok korlátozására készülnek - így értelmezi Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke azt a tervezetet, amellyel önmérsékletre ösztönöznék a beutalók írásában az orvosokat.

Egy javaslatcsomag szerint ugyanis ősztől a háziorvosok prémiumot kaphatnak, ha betegeik laborköltsége legfeljebb 30 százalékkal tér el az országos átlagtól. A laborkassza körülbelül 20 milliárd forint, ennek 40 százalékát, nagyjából 8 milliárdot használnak fel a háziorvosok. Ezt az összeget a 7500 háziorvosi praxishoz bejelentkezett betegek arányában osztanák majd szét. Az ösztönző rendszerre évente egymilliárd forintot szán a kormányzat, így havonta 83 millió forint osztható szét a háziorvosok között.

Az intézkedéssel – a tervezet szerint - az a kormányzat célja, hogy hosszabb távon csökkenjen a „felesleges” laborvizsgálatok száma, és ezzel mérséklődjön a vizsgálatra való várakozás. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár az új intézkedéssel kapcsolatban egy minapi sajtótájékoztatón azt mondta: igyekeznek elérni, hogy az alapellátásban az orvosok csak olyan vizsgálatot kérjenek, amit a beteg állapota indokol, tehát kerüljék az indokolatlan beutalásokat. Ígérte, hogy még egyeztetnek ez ügyben. Szerinte az uniós átlag duplája a nálunk mutatkozó laborigény.A jogszabály-javaslatban elvárt beutalásmennyiséget most a háziorvosi szolgálatok alig 43 százaléka teljesíti. Ha minden így maradna ők az új rendszerben havi 31 ezer forint többletbevétellel számolhatnának.

Selmeczi Kamill szerint a laborbeutalások korlátozása nem egyéb, mint spórolás a kórházaknak (ugyanis azokon belül is működnek a nagy laborok), pedig a háziorvosnak a diagnózis felállításához szinte ez az egyetlen eszköze, éppúgy mint a krónikus betegek gyógyszeradagjainak beállítása. Mint mondja: a saját alsónemesapáti praxisában az országos átlag, amit a jövőben az új szabály szerint költhetne, havi 120-130 ezer forintot jelentene az 1800 páciensére. Ő már most is 160-170 ezer forintot költ a közösből. Az alapellátó szövetség elnökeként sem ért egyet a korlátozással. „Azt akarják tárjuk fel a lappangó cukorbetegséget, szűrjünk a szív- és érrendszeri betegségekre, de ne használjunk labort, ez képtelenség!” - mondja.

A laborral egyébként is probléma van. A vizsgálatot az orvosok kérik, a laborok egyetlen vizsgálatot sem utasíthatnak el, miközben az erre jutó forrás 2005 óta nem nőtt, 21-22 milliárd forint. A pénz akkor is ennyi, ha sok és akkor is, ha kevés a vizsgálat. Így bizonyos vizsgálatszám fölött gyakorlatilag ingyen dolgoznak a laborok. Például az egyik legnagyobb fővárosi kórház laborjának évente 5,3 millió vizsgálatra van forrása, ám körülbelül 30 millióra van megrendelése a területén dolgozó háziorvosoktól. A veszteséget csakúgy lehet mérsékelni, ha egy időegységen belül csak bizonyos számú betegtől veszik le a vért. A többieket, a nem sürgős eseteket pedig „sorba állítják”. Aki nem bírja kivárni a sorát vagy lemorzsolódik, vagy ha sürgős valami miatt a lelet, választhatja a fizetős magánszolgáltatót.

Végh József, a Centrum-Lab Kft. ügyvezetője elmondta, hogy tavalyi éves árbevételük 40 százaléka, közel egymilliárd forint ilyen magánügyfelektől jött. De vannak közfinanszírozott ügyfeleik is, ott az látszik, hogy háziorvosok laborkérései erősen szórnak. Van olyan praxis amelytől évente száznál kevesebb, és van olyan is, ahonnan több ezer vizsgálat kérés érkezik.

A HVG újságírója május elején például júniusi laboridőpontot kapott a szigetszentmiklósi szakrendelőben. De a fővárosban praktizáló háziorvosok sem csodálkoznak azon, ha előjegyzésbe veszik betegeiket, ha egy-egy úgynevezett nagyrutint kérnek, amellyel a legfontosabb szervek működésének paramétereire láthatnak rá. Lapunknak Komáromi Zoltán háziorvos elmondta: az ő betegeit a Szent János kórház laborjába kell küldenie, itt reggel 8 és 9 között kérhetnek időpontot telefonon a beutaltak. Már ha sikerül kapcsolatba kerülniük a diszpécserrel, mert a vonal szinte állandóan foglalt, de ha felveszik, onnantól kezdve átlagban két-két és fél hét múlva van időpont a vér levételére.

Korlátozás helyett inkább szakmai útmutatókra lenne szükség – erősít rá Selmeczi Kamillra Komáromi Zoltán is. Olyanra, amelyből kiderül, hogy például egy cukorbeteg, vagy magas koleszterinszinttel élő gondozásakor évente hány laborra van szükség. Mert most kicsit zavarban van a tekintetben, hogy az általa gondozott 300 cukorbeteg és 1600 magas vérnyomásos páciensével vajon beleférhet-e az országos átlagba. Hozzáteszi, ő például a legtöbb laborbeutalót a gondozásba vett krónikus betegeinek írja.

Föl vagyok háborodva – kommentálja az új intézkedést Katona Gábor, tiszaroffi háziorvos, aki azt is hozzáteszi: őt nem érdeklik az ösztönzők, csak a beteg. A krónikus betegek nagy többségét, köztük a vérhígító gyógyszert szedőket folyamatosan kell laborral kontrollálni. Ő eddig heti 50 vizsgálatot kért a labortól, ennek zöme az úgynevezett nagyrutin, de nem ritka a vércukor és a daganatjelző véralkotó elemek keresése sem a gyakorlatában. Katona Gábor azon kisebbséghez tartozik, aki nincs kiszolgáltatva az OEP ösztönzőinek, hiszen nem vállalkozóként, hanem önkormányzati alkalmazottként gondozza a helyiek egészségét.

Kényszerosztozkodás
Súlyos probléma, ha egy intézkedés az orvost abban teszi anyagilag érdekeltté, hogy a beteg ne kapjon teljes szolgáltatást, miközben senki nem ellenőrzi, hogy megkapta-e maradéktalanul a számára szükséges ellátást. Miután a háziorvost érdekeltté teszik, hogy egy-egy vizsgálatból minél kevesebbet fogyasszon, előfordulhat, hogy nem fogja elküldeni a beteget minden vizsgálatra. Például egy magas vérnyomásnál, pajzsmirigy-, vagy egyéb krónikus betegénél, soha senki nem fogja számon kérni, hogy hány paramétert kérdezett le, volt-e "nagyrutin", amiből a szervei működését ellenőrizhetné. A pajzsmirigyes esetében például a rosszul beállított gyógyszer éppúgy okozhat szívhalált, mint veseelégtelenséget. Mégis, ha egy ilyen beteg „fejreáll”, nehezen lehet összefüggést találni a halál oka és a labor hiánya között. Nem szerencsés, ha a betegével szemben hatalmi helyzetben lévő orvos és a kliense ugyanazon a kasszán osztozik. D.A.


Ha nincs lakcíme, nem kap ellátást

Mintegy ötvenezer magyar állampolgárnak érvénytelen a biztosítási jogviszonya, mert nincs bejelentett lakcíme. A hatályos törvény szerint így nem számít belföldinek, ezért hátrányba kerülhet az egészségügyi ellátás során. Székely László ombudsman ezért jogszabály-módosítást szorgalmaz.

Aggályos az ombudsman szerint, hogy a valóságban lakhellyel bíró, de oda rajtuk kívül álló körülmények miatt bejelentkezni nem tudó állampolgárok a jogszabályok alapján csak térítés ellenében vehetnének igénybe egészségügyi szolgáltatást. Akkor is, ha a Nemzeti Egészségbiztosítás Alapkezelőtől az alapjogi biztos azt a tájékoztatást kapta, hogy egy belső, államtitkári utasítás alapján valamennyi érintett “eltérített piros lámpát” kap a TAJ-kártya ellenőrzésekor, hogy a természetbeni egészségügyi szolgáltatásokhoz hozzáférjen. Ilyen esetben a beteget ellátják, de figyelmeztetik, hogy rendezetlen a jogviszonya.

Székely László szerint elsősorban a jogszabályok nem megfelelő ismerete és a régóta berögzült félelmek miatt nincs sokaknak bejelentett lakcíme, az érintettek közül ugyanis sokan nem tudják, hogy 2013 márciusa óta nem kell a bérbeadó hozzájárulása a bejelentkezéshez. Az ombudsman a jogsértés orvoslására felkérte Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert, fontolja meg a belföldiség fogalmának módosítását.

Szerző

Elhúz mellettünk Románia is

Publikálás dátuma
2017.06.28. 07:00

Csak a horvátok és a bolgárok élnek rosszabbul a magyaroknál az EU-ban, a románok is beértek minket, az Orbán-kormány mégis csökkenti a jóléti kiadásokat.

Az uniós statisztikák szerint jó esetben egy helyben állunk, sok mutatóban viszont egyre lejjebb csúszik Magyarország. Most éppen "erős és büszke európai ország" vagyunk, de "teljesítettünk már jobban" valamiben valakiknél és persze a hihetetlenül emelkedő kormányzati jóléti kiadások hatására rohamtempóban tűnnek el szegény magyarok, aki pedig éhező gyerekekről beszél, az egyszerűen egy hazug gazember. Az Orbán-kabinet évek óta ezekkel az érthetetlenségig lebutított szlogenekkel sulykolja az agyakba, hogy egyre jobban élünk, és aki mégsem, az tekintse magát kivételnek, s erről senki más, csakis saját maga tehet. A miniszterelnök karácsonykor még azt is felcsillantotta a magyar vidék egységes napilapjában, hogy a szintén fantasztikus gazdaságpolitikánk hatására a dolgok „könnyen alakulhatnak úgy, hogy az ország jobban teljesít a vártnál, (…) gyorsabban nő az életszínvonal”.

Hát nem nőtt eléggé. Az uniós statisztikusoknak átadott adatokból ugyanis néhány napja kiderült, hogy az évek óta lesajnált Románia az életszínvonalat a legpontosabban jelző mutatóban, az egyes állampolgárok fogyasztásában lehagyott minket, képes volt kormányválságok közepette is felülmúlni a bebetonozott Fidesz-kormány eredményeit. Elemzők régóta figyelmeztetnek, a gazdaság egyéb mutatóinak javulása is elsősorban az uniós pénzpumpának köszönhető, ezek nélkül nemhogy nem nőtt, hanem csökkent volna az ország teljesítménye. Az életszínvonalat meghatározó jövedelmek hiába emelkedtek, a térség országaiban sokkal gyorsabb volt az uniós átlaghoz való felzárkózás üteme, így egyre hátrébb csúszunk.

Lenne fedezet a béremelésekre

Bűn, hogy megadóztatják a minimálbért, titkolják a valós foglalkoztatási és szegénységi adatokat – sorolja Gúr Nándor a hazai leszakadás okait. Az MSZP alelnöke szerint az uniós hozzájárulás nélkül mínuszos lenne a magyar eredmény.

Amit eddig senki nem hitt, megtörtént: az egyéni fogyasztásban tényleg megelőzött bennünket Románia, pedig ott sem élnek jól az emberek.

- Nem olyan biztos, hogy csak egy mutatóban jobbak nálunk. Ha a GDP-t nézzük, amiben még kicsivel jobban állunk: az uniós hozzájárulás több mint 6 százalékot tesz ki nálunk, ha ezt leszámítjuk, mínuszos a magyar eredmény. Bárhogy nézzük, ez szégyen, hisz korábban a térség sikerországa voltunk. Első lépésként mi biztosan visszahoznánk a minimálbér adómentességét.

A román közszolgálati alkalmazottak béremelését épp most jelentették be. Hasonló mértékű emelésre készülnek, ha jövő tavasztól újra kormányozhatnak?

- Példátlan, hogy 8 éve nem nőtt a közszféra illetményalapja, ezt biztosan megemelnénk és hozzá kellene nyúlni egyébként is a bértáblához, mert ma a dolgozók több mint fele csak a minimálbért vagy garantált bérminimumot kapja. A béremelések forrása a feketegazdaság 5-10 százalékának kifehérítéséből összeszedhető lenne.

Megismételnék Medgyessy Péter 2002-es 50 százalékos közalkalmazotti béremelését?

- Nem, a megoldás a bértáblák átalakítása és az illetményalap emelése, de az biztos, hogy az előrelátás mellett az első lépésnek érezhetőnek kell lenni.

G.E.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a 2016-os adatok összesítésekor még nem szépítette a magyar fogyasztást a drasztikus 2017-es minimálbér-emelés hatása, bár ezzel is csak az idei életszínvonal adatai lennének jobbak, hiszen jövőre Románia a közszféra béreiben lép egy hatalmasat. Ráadásul, ha nincs a szakszervezetek összefogása egy magas minimálbér emelésért, amivel a legkisebb fizetések elérhetik a létminimum egy főre jutó összegét, akkor választás ide vagy oda, nem biztos, hogy a kormány a valóban komolynak számító béremelési csomagot kínálja fel a következő három évre.

A tegnapi fideszes konzultáció-értékelőn a miniszterelnök megint elszólta magát, amikor azt mondta, „mi a magunk magyar módján vagyunk sikeresek". Mondhatjuk úgy is, hogy a Fidesz belső köre sikeres, a társadalom többi része pedig nem az. Ezt erősíti, hogy a magyar dolgozók 70 százaléka az átlagbér alatt keres, százezrek munkaszerződésében csak a minimálbér szerepel, a fogyasztásra felhasználható jövedelmek jelentős része feketén kerül a zsebekbe. A magyarok bevételeinek majdnem 70 százaléka munkából származik, 30 százalék a költségvetésből érkező támogatás: családi pótlék, segély. Ezekre és az olyan „jóléti” kiadásokra, mint oktatás, egészségügy, a növekvő GDP ellenére jövőre kevesebbet költ a kormány, mint idén. Az idei 26,59 százalékhoz képest csak a GDP 26,03 százaléka jut rájuk, s ez jelzi a lejtmenet folytatását. Hogyan nőne így az életszínvonal? Orbán Viktor megmondta: a magunk magyar módján. Nem előre, hanem visszafelé lépegetünk, miközben a térség többi országa keményen gyalogol előre. Most épp Románia előzött meg bennünket, de a horvátok is kezdik összeszedni magukat, tehát csúszhatunk a mostaninál lejjebb is. Tényleg sajátos magyar siker lesz, ha az évek óta sereghajtó Bulgária pozíciója is veszélybe kerül.

A legújabb uniós sikerország

Román felzárkózás - Az előrejelzések már 2015-ben egyértelművé tették, hogy Románia hamarosan elmozdul az uniós tagállamok sereghajtó pozíciójából, minden statisztikai mutató szerint az új uniós országok közül keleti szomszédunk dolgozott le legtöbbet lemaradásából. Az ország Bulgáriával együtt 2007 januárjában vált EU-taggá, de míg utóbbi az elmúlt kilenc évben nem tudott elmozdulni az utolsó helyről, az utolsó előtti pozícióból induló Románia megelőzte a 2013-as csatlakozása előtt lendületesen fejlődő, de azóta leszállóágra került Horvátországot az egy főre jutó GDP tekintetében, az egyéni fogyasztási mutató - "actual individual consumption” - terén pedig beérte a korábban még a régióban harmadik helyen álló, ma hátulról a harmadik Magyarországot.

2006-ban, a csatlakozás előtt Románia GDP-je az uniós átlag 38 százalékán állt, Magyarországé 62 százalékon. Azóta a románok és a lengyelek teljesítettek a legjobban a térségben, és - az Eurostat adatai szerint - a volt jugoszláv államokban, Szlovéniában és Horvátországban, továbbá Magyarországon a leglátványosabb a visszaesés, a helybenjárás. Ha hozzátesszük azt is, hogy a 4 százalék fölötti gazdasági fejlődést, valamint az egyéni fogyasztási mutatóban való ugrást Románia úgy teljesítette, hogy közben Brüsszelben aggodalmakat keltett az uniós források rendkívül alacsony szintű lehívása és főleg felhasználása, akkor még siralmasabb a hazai helyzetkép. Magyarországra ugyanis a GDP 4-6 százalékát kitevő uniós forrás érkezik, ám a gazdasági fejlődés alig haladja meg a 3 százalékot.

A román elemzők és szakújságírók mégsem ünnepelnek, hanem azt a kérdést kutatják, a szép és látványos számok miért nem vagy csak alig érződnek a mindennapi életben. A román fejlődés ígéretes, aki az országban járt, az tudja, hogy látványos is, de igencsak szelektív. A dinamikus fejlődés szinte csak a nagyvárosokra és vonzáskörzetükre korlátozódik, a vidéki leszakadás orvoslására egyelőre csak tervek vannak. Az EU-ban a legnagyobb különbség a főváros és az ország többi része közötti fejlettséget tekintve Romániában van. A Bukarest és Ilfov megye alkotta régióban az egy főre eső GDP az uniós átlag 131 százaléka. Ezzel nemcsak Budapestet előzi meg, ahol 108 százalékos ez a mutató, hanem több európai fővárost is, így Athént (98 százalék), Berlint (113 százalék), és Madridot (128 százalék). Csakhogy a többi romániai régió egy főre eső GDP-átlaga az uniós átlagnak csak az 54 százalékát éri el, van olyan régió, ahol az arány 34 százalék.

Hasonlóan nagyok az egyenlőtlenségek az egyéni jövedelmek terén, becslések szerint 4 millió román vándorolt ki az országból és az egyéni fogyasztási mutató megugrásában épp a miattuk keletkezett munkaerőhiány orvoslására végrehajtott béremelések játszották a főszerepet.

Az Európai Bizottság májusi konvergencia-jelentése ki is emelte, hogy a háztartások felhasználható jövedelme rendkívül egyenetlenül oszlik meg, ami visszaveti az ország fenntartható növekedési potenciálját. A lakosság leggazdagabb 20 százalékának jövedelme több mint nyolcszorosa a legszegényebb 20 százalék jövedelmének, ami jóval magasabb, mint az uniós átlag. Közismertek az ország közlekedési gondjai, ami visszatartja a beruházásokat, de ha ezekben a kérdésekben is sikerül előbbre lépni Bukarestnek, előbb-utóbb nemcsak a statisztikákban, hanem a tényleges életszínvonal terén is megelőzi Magyarországot.

Gál Mária

Jó tudni! - Brit letelepedés csak öt éves tartózkodás után

Publikálás dátuma
2017.06.27. 07:02
Thinkstock illusztráció
Letelepedett státuszt kapnak az Egyesült Királyságban az  öt éve törvényesen a szigetországban élő uniós állampolgárok, így a magyarok is. Akinek ez hiányzik, két évig maradhat, amikor pedig eléri az ötéves tartózkodást, kérvényezheti a letelepedett státuszt.
Michel Barnier, az EU Brexit-főtárgyalója szerint nem eléggé világos a brit terv, úgy véli, ennél több kell

Theresa May csütörtöki brüsszeli ígérete, miszerint a több mint 3 millió uniós munkavállaló a Brexit után is az Egyesült Királyságban maradhat, nem volt elegendő sem Donald Tusk, az Európa Tanács elnöke, sem Angela Merkel német kancellár számára. A lengyel politikus „várakozáson alulinak” minősítette azt, miután May ajánlata nem foglalja magában a jelenleg létező uniós jogok teljes skáláját, illetve nem nyújt garanciákat az alkalmazást illetően.

 Fotó: Leon Neal/ Getty Images

 Fotó: Leon Neal/ Getty Images

Ezeket a hiányokat próbálta orvosolni az a 15 oldalas dokumentum, melyet May tegnap délután a brit alsóházban is ismertetett. A kormányfő hangsúlyozta, a „brit társadalom demokratikus akaratát végre fogják hajtani”, de ezzel nem fordítanak hátat az európai „barátoknak és szomszédoknak”. May már a Brexit-tárgyalások kezdetén biztosítékokat akart adni a szigetországban letelepedett uniós munkavállalóknak, akik „szerves részei Nagy-Britannia gazdasági és társadalmi szövetének”.

Jeremy Corbyn, brit munkáspárti vezető szerint Theresa Maynek nincs joga tárgyalni a bit kilépésről

Minden javaslat kölcsönös jellegű, tehát a jogok ugyanúgy érvényesek a 3,2 millió nagy-britanniai uniós állampolgárra, mint az EU-országokban, illetve többek között Norvégiában és Izlandon élő egymillió britre. Az Írországból érkezett munkavállalókra a korábbi különleges jogok vonatkoznak.

May legfontosabb ígérete, hogy a legalább öt éve törvényesen a szigetországban élők „letelepedett státuszt” kapnak, ami a lakásellátás, egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, szociális segélyezés és nyugdíjfolyósítás területén a britekével egyenlő jogokat biztosít. Azoknak sem kell távozniuk, akiknek nincs meg az öt évük, ők legalább két évig maradhatnak, amikor pedig elérik az ötéves tartózkodást, kérvényezhetik a letelepedett státuszt. May ígérete szerint a világhálón lebonyolítható regisztráció, amennyire csak lehet, „egyszerű és könnyű” lesz. A végeredmény egy a belügyminisztériumban vezetett adatbázison alapuló személyi okmány lesz, melynek gondolata egyébként hagyományosan elfogadhatatlan a britek számára. Azok az uniós állampolgárok, akik a Brexit óta „állandó tartózkodási engedélyért” folyamodtak, feleslegesen fáradtak, újra kell majd jelentkezniük. May ígérete szerint az adminisztratív zűrzavar elkerülése érdekében nem kell a Brexit napján beadni a letelepedési kérvényt. Az addigra ötéves nagy-britanniai tartózkodással rendelkezők kétéves türelmi időt kapnak papírjaik rendezésére, ám a „határnap” után befutottakra már az új bevándorlási rendszer vonatkozik majd.

18.500 font - az ez alatt keresőkhöz nem költözhetnek ki házastársaik

Ahogy Brüsszelben, úgy a Westminsterben sem nevezte meg a kormányfő a régóta követelt konkrét „határnapot”, amelytől visszaszámolva az ötéves tartózkodást kalkulálják. Ez biztos, hogy „nem lesz korábban, mint a lisszaboni egyezmény 50. cikkelyének foganatosítása", azaz 2017. március 29-e, és nem lehet később, mint az uniótól való búcsú pillanata, 2019. március 29-e. Sok aggódó uniós munkavállalót nyugtat meg a kormányfő beszédének az az eleme, hogy nem kerülhet sor családok szétválasztására. Nehezítő körülmény azonban, hogy csak azokhoz költözhet ki a házastárs, akiknek a jövedelme eléri az évi 18.600 fontot (6,5 millió forint). A The Guardian szerint a tervek között szerepel, hogy a brit útlevéllel nem rendelkező uniós állampolgárok nem szavazhatnak majd a helyhatósági választásokon és nem élvezik majd az Európai Unió Bíróságának védelmét, melynek nem lesz többé joghatósága a brit polgárok felett.

A brit kormányfő nem pusztán a jelentős volumenű munkaerő megnyugtatása miatt igyekezett tisztázni a helyzetet. A múlt hétfőn David Davis Brexit-ügyi miniszter és Michel Barnier EU-főtárgyaló megállapodott: addig nem lehet érinteni a London számára oly fontos kereskedelmi megállapodásokat, amíg az uniós munkavállalók ügyeit nem sikerült megoldani.

R. Hahn Veronika London

Még messze a megoldás

Távol állnak a megfontolandó kompromisszumtól a Brexit-tárgyalások első körében felmerült brit javaslatok - érvel Ujhelyi István. Az MSZP alelnöke, EP-képviselője szerint hatékonyan csak uniós szinten, közösen lehet harcolni az angliai magyar munkavállalók jogaiért.

Mi lehet a minimális cél a magyar munkavállalók számára a Brexit-tárgyalásokon?

- Köszönhetően a populista, illiberális politikusok megtévesztő kampányának, ennek a folyamatnak csak vesztesei vannak. Elsősorban Nagy-Britannia fog súlyos károkat szenvedni, de az európai egység, az európai fejlődés is sebeket szerzett. Számunkra az elsődleges cél tehát minél jobban megőrizni saját, közös európai – és benne magyar - gazdasági érdekeinket, s megóvni a Nagy-Britanniában élő és dolgozó magyarok és a többi uniós állampolgár érdekeit és jogait.

Hogyan kell érteni Theresa May eddigi ajánlatát?

- Még csak most kezdődtek meg a tárgyalások, ezért elhamarkodott lenne mélységében értékelni minden felmerülő javaslatot. Kétségtelen, hogy a brit kormányfő ajánlata jóval gálánsabb a Brexit-párti populisták eredeti szándékánál. Ugyanakkor ez még messze nem a vége, a „válási papírok” tartalma sokféleképp módosulhat. Kérdés például, hogy a britek mit kívánnak és mit tudnak majd megtartani az uniós tagság nyújtotta előnyökből, hiszen ezekről a Brexittel automatikusan lemondtak. Kiindulópontnak jó lehet May javaslata, ugyanakkor ebben a formájában nehezen elfogadható. Minimum ötéves tartózkodást írnak például elő az egészségügyi, nyugdíj, oktatási és egyéb jóléti jogosultságokhoz. Azok viszont, akik négy és fél éve tisztesség és dolgos adófizető polgárai Nagy-Britanniának, ezek után hátrányt szenvedhetnek. Ugyancsak nyitott kérdés, hogy milyen jogokat kapnak azok, akik a Brexit után keresnek majd munkát és megélhetést brit földön. Vagyis, a kompromisszum és a számunkra megfelelő megoldás még messze van.

Uniós vagy tagállami szinten lehet jobban képviselni a magyar munkavállalók érdekeit?

- Nincs olyan Európát érintő ügy, amelyben ne a közös és együttműködő képviselet lenne a célravezető. Minél egységesebb a tárgyaló fél az uniós oldalon, annál hatékonyabb tud lenni. Nemrég levélben kértem tájékoztatást Guy Verhofstadttól, az Európai Parlament hivatalos Brexit-tárgyalójától és hangsúlyoztam a kelet-európai, azon belül is a magyar munkavállalók érdekeinek elsődlegességét. Ezzel Verhofstadt is egyetértett. Van terepe és szerepe a tagállami kormányoknak is a Brexit-folyamatban, de nem engedhető meg, hogy zárt ajtók mögötti különalkuk felülírják a közös érdekeket. A magyar érdek ugyanis része a közös európai érdeknek. Az egyik brit napilap korábban arról írt, hogy a magyar kormány is azon kelet-európai kabinetek között lehet, amelyekkel az angol, jobboldali vezetők különalkut fognak kötni és anyagi támogatásért („segély”) cserébe politikai segítséget várnak majd el a Brexit-tárgyalásokon. Ha így van és Orbán, illetve May között van egy ilyen alku, akkor az orbáni rezsim nem csupán cserbenhagyja, de néhány pennyért még el is árulja az angliai magyarokat. Ez pedig, az elmúlt évek kormányzati erkölcstelenséget látva, egyáltalán nem tűnik lehetetlennek.

B.I.M.

Számíthat a tory kormány az északír unionistákra

Kormányalakítás Két és fél héttel a június 8-i parlamenti választás után tegnap létrejött a megállapodás a konzervatívok és az északír Demokratikus Unionista Párt között. Nyomás alatt, szinte az utolsó pillanatban, két nappal a jövő évi törvényhozási program elfogadásáról szóló parlamenti szavazás előtt ráztak kezet a legnagyobb westminsteri párt és a legjelentősebb északír protestáns erő vezetői. Ismert, a választásokon ugyan a konzervatívoké lett a legnagyobb frakció a londoni alsóházban, de a párt elvesztette abszolút többségét, vagyis külső támogatására szorul.

A Downing Street 10.-ben véglegesített "segítségnyújtási egyezmény", amely nem jelent koalíciót, elengedhetetlen ahhoz, hogy Theresa May kormánya átvigye a parlamenten a legfontosabb törvényeket, köztük a Brexittel kapcsolatos jogszabályokat és a költségvetést. A kormányfői rezidencia előtt összesereglett tudósítók előtt megjelent Arlene Foster. A DUP vezetője ígéretet tett arra, hogy az "Egyesült Királyság érdekeit képviselve hozzájárulnak a stabil kormányzáshoz, az oly értékes unió megerősítéséhez". Az északír párt által biztosított tíz becses voks ára, hogy Ulster a következő két évben 1,5 milliárd font gazdasági és infrastrukturális támogatásban részesül. További óriási vívmány, hogy a kormány nem változtat az állami nyugdíj éves emelésének eddigi rendszerén és anyagi helyzettől függetlenül minden 64 éves hozzájut a téli fűtési pótlékhoz.

A mostani tory-DUP deal fényévnyire van a 2010-ben a Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták által kötött formális koalíciós szerződéstől, melynek eredményeként Nick Clegg pártja miniszteri tisztségekhez is jutott a kormányban, igaz, öt évvel később megkapta a büntetését a választóktól.

Theresa May kormányának többsége így is nagyon csekély. A brit kabinet a 650 fős alsóházban a törvények elfogadásához szükséges minimum 326 szavazathoz képest a DUP-pal együtt 328 voksra számíthat. Jó lesz tehát elkerülni egy influenzajárványt a toryknak.

R.H.V.

Szerző