Trump gyűlölete

A világ jórésze utálja Trumpot. A Pew kutatóintézet felmérése szerint a legjobban a spanyolok, ott 92-7, a svédeknél 90-10, a németeknél 87-11, nálunk, magyaroknál – nyilván nem függetlenül Orbán Viktor gyakran hangoztatott szimpátiájától – „csupán” 57-29 százalék az ellenzők és a támogatók aránya. A sorból a Fülöp-szigetek, Izrael, Oroszország, Vietnam és néhány afrikai állam lóg ki, ott Trump népszerűsége meghaladja az 50 százalékot. Otthon 39 százalék támogatja, amióta mérik az ilyesmit, a második negyedévüknél tartó amerikai elnökök átlaga 62 százalék. Vagyis a szeretetre oly látványosan vágyó, mindent a saját népszerűségének alárendelő milliárdos pont azt nem kapja meg, amit mindennél jobban akar.

Talán azért, mert az emberek szeretnek jók lenni. Vagy legalább annak látszani. Nem mindenkinek sikerül tényleg jónak maradnia, de a legtöbben törekszenek rá, és csak nagyon kevesen vannak, akik tudatosan vállalják az ellenkezőjét. A szülők gyerekeiket arra tanítják, hogy ne bántsanak másokat, tanuljanak meg együtt élni a barátaikkal, iskolatársaikkal, szomszédaikkal. Nem nagyon akad olyan felnőtt, aki azt mondaná a fiacskájának, menjen oda a homokozóban játszó szőke kislányhoz, vegye el tőle a lapátját, tiporja le a várát, húzza meg a haját és szórjon homokot a szemébe. Így aztán, jók vagyunk vagy sem, igyekszünk legalább a saját szemünkben azok maradni, legyen szó az egyes emberről vagy akár egy egész nemzetről, országról.

Otthon, a négy fal között, családja körében nyilván Trump is jónak képzeli magát, de a külvilágban régóta az a kép alakult ki róla, hogy velejéig romlott, önimádó és gátlástalanul önző, mindenkin átgázol. Mit lehet mondani egy olyan férfiról, aki felhívja a rádiók élő műsorát, a tulajdon sajtósaként mutatkozik be, és egyes szám harmadik személyben, mintha idegen lenne, dicséri önmagát? Ezt csinálta Trump, aki akkor még csak egyszerű, kétkezi milliárdos volt, ám jellemhibái, így hiúsága és kényszeres feltűnési viszketegsége már évtizedekkel ezelőtt közutálat tárgyává tették.

Ehhez jön most a politika. Trump nem buta ember, legalábbis politikai értelemben nem az. Látja, érzi, hogy mi a baja az amerikaiak egy részének: félnek. Félnek az ismeretlentől, a globalizáció gazdasági következményeitől, a lecsúszástól, a náluk műveltebb, iskolázottabb versenytársaktól, a spanyolul beszélőktől, a feketéktől, a fejükön turbánt vagy kendőt viselőktől, meg persze a terroristáktól. Az elnök tudatosan rájátszik erre a félelemre és megpróbálja azt gyűlöletté tenni. Beszédeiben sorra halálos ellenségek bukkannak fel, az újságíróktól és a független bíráktól a politikai ellenfeleken át egészen a közel-keleti menekültekig. Két jellemző arckifejezése van, az önelégülten mosolygó és a gyűlölködő. Egyik sem olyan, ami rokonszenvet ébresztene, netán bizalmat keltene.

A gyűlölet szításával egy ideig el lehet terelni a figyelmet a valós problémáktól, lehet vele választásokat nyerni, sőt akár háborúkat kirobbantani. De a rendes emberek, bár tudnak, nem szeretnek gyűlölni.

Szerző
2017.06.30 08:15

Behódolók és hódoltatók

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:03

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Ritka szerencse, hogy olyan könyv kerül a kezükbe, amely olvastatja magát. Még ritkább, ha a könyv annyira fellelkesíti az olvasót, hogy az a befejezése után elölről kezdi az egészet. Spiró György a saját bevallása szerint ritkán dicsér, pláne a szerző jelenlétében, ám szerda este az Írók Boltjában ezt tette: már másodszorra jár Murányi Gábor újságíró, történész könyvének a végén. A sajtó szövedéke című, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötet huszadik századi sajtóhistóriákat idéz meg az 1920-as évektől napjainkig, Murányi Gábor harmincéves munkájának a gyümölcse. – Részben annak a története, hogy minden korszakban önként, dalolva vagy kényszerből bőven akadtak olyan újságírók, akik behódoltak az aktuális rendszernek – mondta Murányi Gábor a könyvbemutatón. Murányi nemcsak a sajtóarchívumok aranybányáit kutatta, hanem a levéltárakban annak is utáni járt, kik voltak a hódoltatók, és a sajtó olykor kevésbé ismert hőseit, szemtanúit, a sorok közötti írás gyakran álneves szerzőit is felkereste. A történészi szemléletet, a tények szenvedélyes szeretetét helyezte előtérbe – méltatta Spiró a szerzőt. A sajtó szövedéke rendkívül csábítóan kezdődik: megidézi a Horthy-rendszer sajtóját, mit és hogyan írtak Sztálin születésnapjáról, halálának „megünnepléséről” vagy Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjáról. – Az ember hajlamos arra, hogy elődei disznóságait iróniával, gúnnyal szemlélje, de ennek a könyvek a közepe táján elkezdenek sorjázni a pozitív hősök, szerethető figurák – tette hozzá Spiró György. Murányi Gábor tizenhat és fél évig volt a Magyar Nemzet újságírója, hőseinek, történeteinek egy részét ennek a viharos sorsú lapnak a múltjából idézi meg. Ilyen például Sibelka-Perleberg Arthur, aki inkognitóját mindvégig megőrizve, Tempefői, illetve Lénárd János álnéven publikált az 1940-es években. II. Bajor Lajosról írt egész oldalas cikket Őrült vagy cézár? címmel úgy, hogy abban bárki ráismertetett Hitlerre. A náci diktátort Weninger Antal (aki legtöbb írását Bánfalvy Szilárd néven jegyezte) is a tollhegyére tűzte: „A paranoiás sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhat (…), mindenkor logikus, olyakor imponálón éles gondolkodásúnak látszik” – olvasható a paranoiásokról írt orvosi szakcikkében. A sajtó szövedékében olvashatunk a „leülő emberekről” is, akik sajtóperek idején vállalták a börtönt a beperelt cikkek szerzőit óvva, továbbá a Népszava legendás cikkéről, amely „mélységes megrendeléssel” tudósított Sztálin betegségéről, újságok megpuccsolásáról, megszüntetéséről és összevonásáról, előfizetői listák ellopásáról, is. Spiró György szerint akár az 1930-as, akár az 1960-as évek újságait lapozzuk fel, ugyanolyan mondatokra bukkanhatunk, mint a mai magyar sajtóban. − Ez annyira nem jó, de mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország folytonos, nem megy sehová – mondta az író.  

Lehet jelentkezni a tao-pénzekért

Publikálás dátuma
2019.02.21 19:26
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mától lehet beadni az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatásra vonatkozó igénybejelentést - jelent meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) weboldalán. A tao január 1-i megszüntetése után a tavalyi adóösszegnek megfelelő 37,5 milliárd forint elosztásáról a minisztérium által kijelölt kulturális grémium dönt. Az igénybejelentéseket a színház- és táncművészeti kategóriákban a beérkezéstől számított 30 napon belül, a zeneművészeti kategóriában a Nemzeti Komolyzenei Stratégia elfogadását követően bírálják el.
Szerző
Témák
TAO