Alföldi Róbert sokat tud a színpadi emberekről. Ezt a tudást, érzékenységet sűrítette bele Rufus Wainwright: Prima Donna című kortárs operájának rendezésébe az Armel Operafesztiválon a Thália Színházban. Alföldi csendekkel, átváltozásokkal teli érzelmes előadást vitt színre. A Párizsban játszódó történet, melyet az eddig inkább popelőadóként, filmzenék szerzőjeként ismert amerikai zeneszerző Bernadette Colomine-vel együtt jegyez, egy díva utolsó fellángolását, illetve búcsúját követi nyomon. Az énekesnő hat éve nem lépett fel és most újra el kellene játszania egykori legendás szerepét, de időközben erre alkalmatlanná vált. A mű kegyetlen szembesítés a valósággal, miközben megjelenik a lakásban egy rajongó újságíró, aki riportot készít vele és egy pillanatra felcsillantja az újbóli szerelem és újrakezdés lehetőségét. Az őt körülvevő magánéleti és szakmai romhalmazon kellene továbblépnie, már majdnem sikerül is, de végül visszaáll a realitás, a szomorú, de méltó búcsú. Az énekesnő maga rendezi be saját ravatalát és lép ki emelt fejjel a rajongott színpadi világból, valahová messzire tartva. A Prima Donnát Farkasréti Mária alakítja nagy átéléssel, bár olykor egy-egy gesztusa nem nélkülözi a modorosságot, a vívódásai szívbemarkolók. Egészen megrázó, amikor az újságírónak dedikálandó lemezt magához szorítja, majd egy hirtelen mozdulattal gyorsan meg akar szabadulni tőle.
Ezt a hangulati kettősséget a tartást és az esendőséget mesterien ábrázolja. A szolgálót megjelenítő dél-koreai versenyszereplő Je Ni Kim színészileg és énekesileg is bizonyítja tehetségét. A férjet alakító Sólyom-Nagy Máté pontosan mutatja meg azt, amikor már visszafordíthatatlanná válik valami. Odor Botond pedig az újságíró szerepében képes a reményt belopni a színpadra. A fiút játszó Raffay Soma némán figyeli a többnynire dermesztő eseményeket. Találó Tihanyi Ildikó egyszerű mégis hatásos díszlete, illetve jelmezei. Vajda Gergely pedig nagyszerűen dirigálja a Pannon Filharmonikusokat. Rufus Wainwright szintén sokat tud a színháziakról, a sztárokról, a nagy egyéniségekről. Ezt az elegánsan kompakt, két felvonáson keresztül végig élvezhető hangzással és a könnyen beazonosítható történettel is képes bizonyítani.
Jól startolt az idei Armel.