Megígérte a mamának…

Kevin Durantnak korábbi csapata legnagyobb riválisához kellett szerződnie, hogy felérjen a csúcsra az észak-amerikai kosárlabda-bajnokságban. Beváltotta nyolc éves korában tett ígéretét édesanyjának, bajnoki gyűrűt szerzett.

Elég jó játékos vagy! Kevin Durant, a Golden State Warriors kosárlabdázója vélhetően korábban is hallotta már néhányszor a rövidke dicséretet, ám valószínűsíthető, sohasem vette komolyabban, mint amikor június 12-én este egy deres halántékú öregúr suttogta a fülébe. Az elismerés ugyanis Bill Russeltől érkezett: a nyolcvanhárom esztendős legenda 11 alkalommal nyerte meg az NBA-nagydöntőjét, s ötször választották meg a liga legjobbjának. Nem mellékesen 2009 óta az ő nevét viseli az észak-amerikai kosárlabda-bajnokság rájátszása legjobbjának (MVP) járó trófea. Ezt a kupát nyomta Durant kezébe, miközben lakonikus tömörséggel jellemezte a néhány perccel korábban élete első bajnoki címét 28 évesen megszerző, 206 centis, 110 kilós kiscsatárt.

A nagydöntő MVP-jének választották FOTÓ: GETTY IMAGES/THEARON W. HENDERSON

Akiről tavaly nyárig úgy tűnt, pályafutása végén ugyanúgy bajnoki aranygyűrű nélkül kell majd visszavonulnia, mint Charles Barkley-nak, Karl Malone-nak vagy John Stocktonnak, akik mindannyian az NBA megsüvegelt ikonjainak számítanak, ám velük kapcsolatban mindig sajnálkozva hozzáteszik: nem sikerült nagydöntőt nyerniük. Elég nagy összegben lehetett volna rá fogadni, hogy Kevin Durant karrierje is hasonlóképpen fut ki, ha egy esztendeje – mindenki döbbenetére, s az Egyesült Államok nagyobb részét magára haragítva – nem dönt úgy, elhagyja Oklahoma Cityt, s Oaklandbe igazol. A csapatcsere nagyjából akkora vihart kavart, mint amikor 1984-ben Ebedli Zoltán a Ferencvárosból az Újpesti Dózsába igazolt, Durant ugyanis maga volt a Thunder. Melyben azonban maximum egyéni statisztikáit csinosíthatta volna, a csapattal nem érhetett volna a csúcsra. Ő pedig nemcsak odavágyott, hanem egészen pontosan nyolc esztendős korában megígérte édesanyjának, hogy bajnoki gyűrűt szerez.

- Na, végre elégedett lehetsz! – jegyezte meg a mama az idei finálé ötödik mérkőzése után, melynek utolsó perceiben már nemcsak a bajnoki trófeát, de fiacskáját is felállva ünnepelte az oaklandi publikum. Az ominózus meccsen ugyanis Durant 39 pontig jutott, s ezzel elmondhatta magáról, hogy a nagydöntő minden összecsapásán legalább harminc pontot szerzett. A nagydöntőben pedig 35,2 pontot, 8,4 lepattanót és 5,4 gólpasszt átlagolt, s így egyértelmű volt, ki lesz a rájátszás MVP-je – cseppet sem mellékesen mindössze harmadik játékosként 1969 óta, aki csapatában első szezonját játszva érdemelte ki a titulust. Mely bizonyosan jól mutat majd a megannyi eddigi elismerés – a teljesség igénye nélkül: év újonca, kétszeres pontkirály, nyolcszoros All Star, kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok, az egyetemi bajnokság legjobbja – mellett.

Ilyen pedigrével kissé érthetetlen, hogy a fenti sorból hiányzik a draftelsőség, vagyis az amatőr játékosbörzén nem a texasi college-ból egy év után lelépő KD kelt el elsőként. Tíz esztendeje ugyanis a Portland választhatott elsőként, s az oregoniak Greg Oden nevét mondták a mikrofonba: a center egyetlen teljes szezonjában 8,9-es pont-, illetve 7-es lepattanóátlagot könyvelhetett el, sérülései miatt mindössze 105 NBA-mérkőzés jutott neki, hogy aztán Kínában pattogtathasson pályafutása befejezése előtt. A Trail Blazers vezetői döntésének Seattle-ben örültek a legjobban, hiszen így Durant játékjoga Washington államba került – ami a két város közötti rivalizálás miatt olyan, mintha Miskolc csaklizna el valakit a Nyíregyháza orra elől –, más kérdés, hogy a helyi SuperSonics hívei nem örülhettek sokáig a választásnak – az újonc kiscsatár húsz pont fölött átlagolt –, ugyanis a tulajdonos egy év múltán Oklahomába költöztette a csapatot.

A Thunder pedig szépen fejlődgetett, s 2012-ben Durant közel járt hozzá, hogy beváltsa anyjának tett ígéretét, ám hiába meneteltek végig a Nyugati-főcsoporton, a nagydöntőben a LeBron James, Dwayne Wade, Chris Bosh vezette Miami elhappolta előlük a trófeát. Az OKC-nek viszont több esély nem adatott meg, a csapat képtelen volt megtartani legjobbjait – a fizetési sapka miatt kénytelen-kelletlen elcserélték többek között Hardent, Ibakát, Greent –, csak Russell Westbrook maradt Durant mellett, s az elmúlt szezonokban kiderült, ketten kevesek a nagy diadalhoz. KD pedig nem azért gürcölte végig az életét – ars poeticája: a kemény munka legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nem dolgozik elég keményen –, hogy megmaradjon szimpatikus vesztesnek, s úgy érezte tartozik annyival az őt felnevelő anyjának és nagymamájának, hogy a szíve helyett az eszére hallgat. Tavaly tehát váltott, elfogadta a Golden State több mint 54 millió dolláros, kétéves ajánlatát, s az éppen vesztes nagydöntő után lelkileg lábadózó társakkal nekilódult, hogy a csúcsra érjen. Azt már az idény elején tudni lehetett, hogy vele kiegészülve a Stephen Curry, Klay Thomson és Diamond Green vezette Warriorsnak csak egy ellenfele lehet, a címvédő, LeBronJames-vezette Cleveland, ám ezúttal a Cavaliers sem tudta megállítani a Hódítókat – éppen csak annyit sikerült elérniük a negyedik mérkőzés megnyerésével, hogy a GSW nem veretlenül masírozzon a végső diadalig.

- Egy perccel a vége előtt tudatosult bennem: megvan! – mondta boldogan az utolsó dudaszó után Durant. – A közönség üvöltött, őrjöngött, s bennem végigfutott: bajnok vagyok! Legszívesebben én is ugráltam volna örömömben, de még le kellett játszani azt a hatvan másodpercet. Elképesztően hosszúnak tűnt…

De nem annyira, mint az út a mamának tett ígéret beváltásáig…