Szép ajándékot kapott a török elnök a tavalyi puccs (majdnem) egy éves évfordulójára. Miközben az Európai Unió tiltakozik az emberi jogok sorozatos megsértése miatt, egyik tagállamának vezetője - kulcsminisztereivel és népes üzleti delegációval - Ankarában tárgyalt. Hogy Orbán Viktor tanulhat-e többet Recep Tayyip Erdogantól, vagy fordítva, az még kérdés, de a jelek szerint a tapasztalatokat mindig érdemes kicserélni. S mi lehet jobb alkalom rá, mint egy - majdnem titokban előkészített - kormányzati csúcstalálkozó.

A félelem légköre - ez az, ami mindkét vezető rendszerét jellemzi, s így össze is köti őket. Törökországban kétségkívül kissé előrébb vannak, hiszen ott - a puccs után - rengeteg embert vettek őrizetbe, de azért a magyarországi hatalom birtokosait sem kell félteni. Csak két nappal ankarai útja előtt, a nemzetinek és konzultációnak nevezett kampányt zárva tett erről tanúságot a mi kedves vezetőnk. Mondhatta volna röviden, hogy "rettegjetek magyarok", de ő inkább - szokás szerint - részletesen felsorolta mindazt, ami édes hazánk és szeretett népe biztonságát fenyegeti. Vagyis: a kéz a kézben járó migráció és terrorizmus, az uniós kvótarendszer, tehát Brüsszel ahogy van, összegezve pedig: a "kiterjedt maffiahálózatot működtető spekuláns", Soros György. (Fájdalom, ebbe a sorba nem illett bele Simicska Lajos, pedig biztos róla is lett volna egy-két jó szava.)

Ezek után pedig jött a fő tromf: ha a biztonságról van szó, "akkor számunkra ott nincsen pardon, akkor nincs kimagyarázás, nincs filantróp blabla, liberális hablaty". És itt még nem volt vége. Áradt a blabla és a hablaty - persze nem filantróp és nem liberális, hanem igazi magyar -, a hívek pedig megigézve hallgatták és gyakori tapssal jelezték, mennyire szívükből beszél a szónok. Közben nyugtázhatták, hogy a vezér eddig is megvédte őket - kerítéssel, plakátokkal, kivont karddal - a veszélyektől, s ez a jövőben sem lesz másképp. Győzött a blabla.

Aztán Orbán még elment Erdoganhoz is. Így kerek a világ.