Nem volt szép időszak 2016 júniusa a világpolitika szempontjából. Június 23-án Nagy-Britannia polgárai az Európai Unióból való kilépésről döntöttek, s még fel sem ocsúdott Európa és a világ a sokkból, egy héttel később beiktatták Fülöp-szigetek elnökének Rodrigo Dutertét. Davao polgármestereként nem sok jót lehetett várni tőle, halálosztagai emberek millióit tartották rettegésben, ezért minden jel arra vallott, hogy az illiberalizmus a világban valóban legyőzi a hagyományos demokratikus értékeket, a politikai korrektséget. Ezt a jóslatot erősítette meg Donald Trump későbbi, novemberi győzelme az amerikai elnökválasztáson.
Hogy 2017 mégsem a változás éve lett, az elsődlegesen az európai választók józanságára vezethető vissza. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy bár Duterte az eltelt egy esztendőben hajmeresztő kijelentések sorát tette, büszkén dicsekedett azzal, hogy ő maga is gyilkolt embert, szakított hazája hagyományos külpolitikai doktrínájával, s az Egyesült Államok helyett a keletet, Oroszországot és Kínát célozta meg új barátokként, még ma is kivételes népszerűségnek örvend a világ legkatolikusabb államának is nevezett Fülöp-szigeteken.
Duterte a 2016. május 9-én megrendezett elnökválasztást megelőzően egy sor átfogó reformot ígért, a szegénység, a bűnözés, a munkanélküliség visszaszorítását és a gazdaság serkentését, ezekből azonban nem sok valósult meg. Már a voksolás előtt is tett egy sor olyan kijelentést, amely előrevetítette, mire is lehet számítani tőle. 2016 áprilisában például sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy nem erőszakolta meg az amerikai misszionárius Jacqueline Hamillt, az 1989-es davaói túszdráma egyik áldozatát. Később azt mondta, „félremagyarázták” szavait. Szintén ugyanebben a hónapban az üzleti élet képviselői előtt kerek-perec kijelentette, „véres elnökség” lesz az övé. Tudta, miről beszél. Az általa létrehozott davaói halálosztag 1400 embert végzett ki mindenfajta bírósági végzés nélkül.
Dutertét 71 évesen választották meg államfőnek, ezzel ő lett a Fülöp-szigetek valaha megválasztott legidősebb elnöke. Hiába azonban a nyilvánvaló gyilkosságok, az elképesztő, részint Hitlert dicsőítő kijelentések, a Pulse Asia tavaly július 2-8. között készült felmérése szerint 91 százalékos népszerűségnek örvendett. A diktátor Ferdinand Marcos óta egyetlen államfő megítélése sem volt ennyire kedvező. Az eltelt nem egészen egy év alatt ráadásul alig változott a helyzet. Felmérések szerint a megkérdezettek 75-80 százaléka bízik Duterte adminisztrációjában, ami azért is meglepően magas szám, mert az elnök az országban roppant befolyásos katolikus egyházzal is több ízben összerúgta a port. De ez még messze nem minden. Keményen nekiment az újságíróknak, a legfelsőbb bíróságnak és nyilvánosan támadta a nemzetközi emberi jogi szervezeteket. Dutertének semmi sem szent, a demokratikus berendezkedés különösen nem, s ennek nem egyszer hangot is adott. Ricardo Abad, a manilai Ateneo Egyetem szociológiai és antropológiai karának vezetője az AFP-nek elmondta, bár a helyiek sok tekintetben nem osztják Duterte véleményét, mivel kedvelik őt, ezért nem foglalkoznak elképesztő megnyilatkozásaival. Titka abban is rejlik, hogy nem éppen kifinomult stílusa azt sugallja honfitársai számára: az ő emberük.
Duterte egykor különösen drogellenes kampányával vált népszerűvé hazájában, dermesztő adat azonban, hogy egyes becslések szerint már 8000-re tehető az általa meghirdetett drogellenes háború keretében meggyilkoltak száma. Emberi jogi szervezetek úgy vélik, megválasztása óta nőtt a rendőrségi korrupció, halálosztagai pedig már szinte az egész országot ellenőrzésük alatt tartják.
Most azonban a kábítószerellenes küzdelemnél is fontosabbnak tartja a terrorellenes harcot: az ország déli harmadában rendkívüli állapotot vezetett be, mert e régióban kalifátust akarnak létrehozni az Iszlám Állammal szövetséges iszlamisták. Szakértők szerint Duterte népszerűsége sem tart örökké, mert a helyiek lassan kezdenek rádöbbenni arra: ígéreteinek többsége légből kapott volt.