- Nem hiszem el!

Az "átkosban" uralkodott bizonyos számlázási és költségvetési rend, de a rendszerváltás előtti hónapokban megszüntették az ellenőrzést, és az  ezzel kapcsolatos munkaköröket (pl. árszakértő), mondván, hogy a kapitalizmusban a rendszer saját maga szabályozza az árakat tehát az ellenőrzés fölöslegessé válik. Mindenki maga döntse el, hogy ez bevált-e. Én több évet dolgoztam árszakértőként, akkoriban az építés-szerelési munka tervezése elképzelhetetlen volt tervezői költségvetés nélkül, amit azután a kivitelezők módosítottak a kivitelezéskor érvényes árakhoz, és a saját adataikhoz igazítva. A költségvetésben 5-10 százalék tartalék keretet lehetett felszámolni, attól függően milyen munkáról volt szó. Ez a tartalék keret az átalányáras szerződében a nem tervezett, de műszaki szükségességből elvégzésre kerülő munkák árát, vagy az esetleges anyagár különbséget volt  hivatott  fedezni. Ez a "kivitelező  pénze" volt: ha rosszul mérte fel a munkát, vagy rosszul árazta be a felhasznált termékek árát, akkor ráfizetett. Ha mindezt jó végezte el, övé volt  - nyereségként – a tartalék keret. Ha nem átalányáron vállalta a munkát, akkor a megrendelő gazdálkodott a tartalék kerettel.  De ezt senki sem léphette túl, tehát a megrendelő felelőssége is előtérbe került. Jelenleg 3-4-5, sőt néhol tízszeres túlszámlázásról hallok, (ez a vállalási ár tízszerese!) amiből azt a következtetést tudom levonni, hogy vagy teljesen dilettánsok végzik a műszaki- illetve a költségtervezési munkát, vagy egyszerűen szemérmetlenül és egymással összejátszva lopnak. Nem tudom, hogy egy ország meddig bírja ezt anyagilag, de egészen biztos, hogy meg fogjuk fizetni az árát kamatostól!