Harmadik éve járok ki megszakítás nélkül a derbyre – ez amúgy nem nagy teljesítmény, tekintve, hogy idén éppen 190 éves a magyar lóversenysport (az első versenyt 1827-ben rendezték az Üllői és a Soroksári út közötti egykori Rákosi pályán), és ezúttal már a 95. derbyt futották –, és eddig még mindig viharos szél fújt. Úgy tűnik, ez olyasmi, mint egy másik égövön a monszun, van benne valami törvényszerűség. A lovakat látszólag nem aggasztja a szeles idő, melegben a nézők sem bánják, egy szempontból viszont mindenképpen hátrányos: szereti lekapni és magával vinni a kalapokat. Márpedig a kalap ugyanúgy hozzátartozik a rangos lóversenyekhez, mint a nyakba akasztott távcső, meg a behűtött pezsgő. A hölgyek ilyenkor mutatják meg a nagyvilágnak azokat a kalapkonstrukciókat, amelyek már a megvásárlásuk pillanatában is komoly lételméleti kérdéseket vetnek föl (leginkább a férfitársadalom tagjaiban), a kalapok pedig magukkal hozzák az ugyanahhoz a fogalmi körhöz tartozó, szintén csak ritkán felvonultatható alkalmi ruhákat.
A lelátó ennek megfelelőn színes volt, mint egy egzotikus virágokat termő rét a világ valamely távoli táján.
A kalapban érkezőket idén ajándék pikniktakaróval várták, amit nem csak hagyományépítő gesztusként, hanem figyelmességként is lehetett értelmezni: nap közben sem volt igazi hőség, este pedig kifejezetten jól jött a több színben kínált praktikus kiegészítő. Talán a jól sikerült marketing volt az oka, hogy a férfiak közül is viszonylag sokan viseltek elegáns fejfedőt (keménykalapot, cilindert vagy hasonlót), és valamilyen rejtélyes ok miatt az előző századforduló lelátói szettjeiből is felvonult jó néhány. Kovács Botond, a starter – kevésbé előkelő megfogalmazással az indítóbíró - korhű, fekete bársony cilinderének a hátoldalán egy hatalmas, rozsdavörös masni tündökölt, aminek a rendeltetését nem sikerült megfejtenünk, viszont a fekete zsakettel együtt páratlan eleganciát kölcsönzött a Kincsem parki versenyek kulcsfigurájának.
A látványos külsőségek ellenére a derby nem az öltözködésről, hanem elsősorban a lovakról és a versenyzésről szól. A hozzáértők szerint egy versenyló életében a későbbi pályafutás szempontjából két igazán fontos verseny van: a nyeretlen kétéveseké, amit értelemszerűen kétéves korukban futnak (a nyertesnek már sínen van a karrierje – a nyeretlen kétévesek közötti győzelemmel indított a ma már legendás Overdose is), a derby pedig a hároméves, vagyis a felnőttkor küszöbére ért telivérek összecsapása. Derbyből minden évben, minden országban csak egy van: ez tényleg a legjobbak versenye, magas pénzdíjért. A főszereplő, az angol telivér különleges, érzékeny idegrendszerű, gyors fejlődésű ló, háromévesen már közel van a csúcsformájához, a célegyenesben akár 70 kilométer/órás sebességgel vágtat.
A versenynap nem egyetlen futamból áll, a tulajdonképpeni derbyt vasárnap az utolsó, tizedik körben rendezik. A versenyeket a fogadás teszi igazán izgalmassá, nem feltétlenül a nyeremény, hanem inkább a részvétel élménye miatt. Fogadni tétre, helyre és befutóra lehet – tét típusú fogadásnál a győztest kell eltalálni, hely esetén azt, hogy a kiválasztott ló benne lesz-e az első háromban, befutónál pedig az első kettő vagy az első három helyen beérkező lovat kell eltalálni, méghozzá sorrendben. Magyarországon a totalizatőr típusú rendszer dívik, vagyis az adott futamban feltett tétek bizonyos hányadát osztják szét a győztesek között, a szorzó pedig a ló korábbi eredményeitől és a rá föltett tétektől függ, vagyis a favorittal keveset, az outsiderrel sokat lehet nyerni.
A lóverseny ugyanakkor fogadás nélkül is lebilincselő. Élmény már a lovak felvonulása is a futam előtt, meg a kikentrézésnek nevezett pillanat, amikor a már alaposan felpörgött állatok kiszáguldanak a pályára, hogy aztán némileg lehiggadva elfoglalják a helyüket a startnál. A versenyló ilyenkor már látható izgalomban van, pontosan tudja, hogy mi fog történni, versenylázban ég – némelyikről ömlik a tajték, ami a verejték látványos, fehéren habzó formája. Ha a felajzott állatokat sikerül beterelni a startgépbe, akkor az indítóbíró fölemeli a zászlót, és a mezőny elrajtol. Egy-egy jó ló tíz- vagy százmilliós értéket is képviselhet – Overdose piaci értéke a csúcson 1,5 milliárd akkori forint volt –, amit egy komoly versenyen elért győzelem akár meg is többszörözhet.
A derby távja 2400 méter, a versenyt gyeppályán futják. Az idei derbyre, aminek összdíjazása 14 millió forint volt, összesen tíz lovat neveztek. A legnagyobb esélyes a Stanislav Georgievvel a nyergében induló Akrobat volt. A versenyt végül … nyerte, emlékként pedig nem csak a befutót vittük magunkkal, hanem az egyik kezükkel a szoknyájukba, a másikkal a kalapjukba kapaszkodó dámák látványát is.