„… Önöket is vetheti az élet máshova, mint ahova elindulnak. Kerülhetnek szerény helyre, ahol dobozolni kell, tegyék emelt fővel. Kerülhetnek magasra, ahol parancsolgatni kell, tegyék alázattal. Ennek az iskolának, a MOME-nak nagy erénye, hogy igen sokfelé lehet belőle menni, hogy sokfajta utat mutat meg az itt végzőknek – a lila gőzös művészettől a jól jövedelmező sorozatgyártásig. Önök nemcsak azt tanulták meg, hogy mi a szép és a jó, hanem azt is, hogy hogyan készül, miből és mennyiért. Tudnak előhívni és varrni és fűrészelni és rajzolni és hegeszteni és varázsolni. Tudjanak hát örülni az élet változatosságának, a meglepő kihívásoknak, mint az anyagmozgatás.
De tudjanak a távolba is nézni. Legyenek példaképeik. Kis példaképek, mint a derék szabómester az utcából. Nagyobb példaképek, mint a „Fortepan” gyűjteményt a semmiből, önzetlenül létrehozó Tamási Miklós; és nagyok, mint Moholy-Nagy László, aki élete során nagyon sokfélét csinált, szerintem még dobozokat is pakolt. Ha majd tehetik, támogassanak másokat, mint Snétberger Ferenc, a cigány származású gitárművész, aki cigánygyerekeknek csinál zeneiskolát és ezzel életpályát.
És lehet önökből igazgató, főszerkesztő, gyártulajdonos, milliomos – vagyis a mi szempontunkból: szponzor. Itt vannak önök közt a jövő nagy szponzorai, mint volt II. Gyula pápa, aki Michelangelót bízta meg a Sixtusi Kápolnával, bőkezűen fizette, és védte az intrikusokkal szemben, pedig nagyon nem ilyet képzelt. És bár pápa talán nem lesz önökből, bőkezű támogató igenis lehet, mint Rubik Ernő, aki tehetségeket szponzorál; vagy Csányi Sándor bankelnök, aki alapítványt működtet szegény gyerekek képzésére; vagy a ma élő magyarok egyik legkiválóbbja, Soros György, aki szellemi életünket régóta és nagylelkűen támogatja.
Ha az önök zsebe is mély lesz, nyúljanak bele mélyen. Ha nem, akkor szorgosan tervezzenek, varrjanak, nagyítsanak, keressék meg a szponzorokat, és mindig találják meg az emberséget az élveteg kávéfőzőnők vagy a jókötésű szerelők között.
Diplomájuk megszerzéséhez ezennel szívből gratulálok.” - zárta a frissen végzett egyetemistáknak szóló szavait Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, esszéista.
