Az évről évre hullámzó magyarországi eredmények közepette egy fix pontra évek óta rábukkanhatunk, s ez a külkereskedelmi mérleg pozitívuma, amely tavaly ismét történelmi rekordot döntött, ez azonban feltehetően hosszú ideig megmarad csúcsteljesítménynek. Erről tanúskodnak a legfrissebb, 2017. áprilisi (a második becslést tartalmazó) KSH-adatok, amelyekből kiderül, hogy az esztendő negyedik hónapjában, az euróban kifejezett export értéke 1,9, az importé pedig 0,6 százalékkal csökkent. A mérséklődés, mint látható csekély, de ezúttal az elemzők nem tévedtek, valamennyien mérséklődésre számítottak. Az már azonban elgondolkodtató, hogy ezen belül a hosszú ideje fix pontnak tekintett személyautóból is 10 százalékkal kevesebbet exportáltunk, pedig most már a modellváltásra sem lehetett hivatkozni, mint egy esztendeje, ugyanis ezen már túl vagyunk. Hasonló mértékű visszaesést mértek a gumiabroncsok kivitelekor is. Feltehetően az év hátralévő hónapjaiban az érintettek behozzák a lemaradást. Az viszont kétségtelenül örvendetes tény - vélik a szakértők -, hogy az energiahordozókból, változatlan villamos energia behozatal mellett, 15 százalékkal csökkent az importunk, s ami még feltűnőbb a kőolaj és kőolajtermékek behozatala közel harmadával lett kisebb.
Ennél az adatnál azonban érdemes megállni. Az közismert tény, hogy Magyarország kőolajból és földgázból nagyrészt importra szorul. Ezért sem közömbös számunkra, hogy mi is történik az energiahordozók világpiacán. Idén - bár az elmúlt egy-másfél évtizedhez képest nyomott szinten - erősen hullámzanak az árak, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamainak megállapodása a napi kitermelés mérsékléséből mégsem volt számottevő hatással, annak ellenére, hogy a tagországok 100 százalékra teljesítették a önként vállalt kötelezettségeiket. Igaz, hogy az OPEC részesedése a világ kőolajpiacából mára 40 százalék alá esett, és Libia valamint Nigéria nem is részese a megállapodásnak. A piacon bekövetkezett változás legfőbb befolyásoló tényezőinek egyike, hogy az Egyesült Államok felfüggesztette azt a korábbi döntését, hogy nem exportálnak szénhidrogén-származékokat. Ez az elhatározás előbb-utóbb akár közvetlenül is érintheti Magyarországot is.
Mindez közvetlen összefüggésben lehet politikai döntésekkel a tengerentúl és Magyarországon egyaránt. Az amerikai szenátus ugyanis arra készül, hogy az Oroszország elleni, az elmúlt napokban 2018. januárig meghosszabbított szankciót szigorítani kellene. Ha ez az elgondolás átmenne az Egyesült Államok kongresszusán, és elnyerné Donald Trump elnök jóváhagyását is, akkor ez alapjában befolyásolná egész Európa - beleértve Magyarországot is - energiapolitikáját. (Amerikában a szankciók ilyen irányú szigorítása korántsem örvend széles körű támogatásnak, hiszen ne feledjük a jelenlegi külügyminiszter Rex Tillerson korábban az Exxon Mobil vezérigazgatója volt, aki jól tudja, hogy ha az orosz energiaexportot korlátoznák, annak beláthatatlan következményei lennének, hiszen Oroszország legfőbb bevételi forrását érintené drasztikusan.) A nyugat-európai országok sem érdekeltek abban, hogy a Gazprom kivitelét korlátozzák, hiszen az orosz cégbirodalom szállítja kontinensünk gázszükségletének harmadát.
A magyar álláspontról a Népszava megkérdezte Szabó Lászlót, a külgazdasági és külügyi tárca miniszterhelyettesét. Hazánk jövendő washingtoni nagykövete, aki a közeli napokban utazik állomáshelyére az amerikai fővárosba, úgy fogalmazott, hogy Magyarország eminens célja az energiabiztonság, amelyből az következik, hogy a kormány arra törekszik, hogy minél több forrásból jusson hozzá a számunkra fontos energiahordozókból. Azt pedig, hogy melyik forrást részesítjük előnyben az ár dönti el, ezért a különböző ajánlatokat versenyeztetni fogják. Ebből a szempontból nem lehet kizárni az amerikai importot sem. Mindennek az a feltétele, hogy végre megépüljön Horvátországban (Krk-szigetén) az a cseppfolyós gázt (LNG) fogadni tudó terminál, amelynek átadására már mi is évek óta várunk. A várható befejezés dátumáról keveset lehet tudni - mondta a miniszterhelyettes -, de meglátása szerint évekről beszélhetünk.
A magyar külgazdaság orientációja nem közömbös. Azt már az Orbán-kormány sem tagadja, hogy az Európai Unió országainak prioritása megkérdőjelezhetetlen, részarányuk az elmúlt évben még növekedett is, a 80 százalékhoz közeledve. Azonban még mindig nem tettek le arról, amit Orbán Viktor célként jelölte meg: a magyar export egyharmada Keletre menjen, mivel - a kormányzat értelmezése szerint - a változó világban a magyar gazdaság fellendülésében kulcsszerepe lehet a diverzifikáltabb exportszerkezetnek. A miniszterelnök azt is elismerte, hogy a kormány célkitűzése eddig nem sikerült, azonban mindent elkövetnek azért, hogy a keleti nyitás minél sikeresebb legyen. Szabó László erre irányuló kérdésünkre árnyaltabban fogalmazott. A tárca álláspontja szerint ugyanis, amikor a keleti nyitás lehetséges eredményeit számba vették, nem számoltak azzal, hogy az Oroszország elleni szankció ilyen hosszú ideig eltart, és az Ukrajnával való kereskedelmünk se a tervek szerint alakul. Éppen ezért - annak ellenére, hogy a keleti piacok részaránya nem hogy nőtt volna, hanem éppenséggel csökkent -, a jövendő washingtoni nagykövet kifejezetten sikeresnek ítéli meg Magyarország ebbe az irányba tett törekvéseit. Ugyanakkor szavaiból az tetszett ki, hogy látványos eredményre nem számít a tárca. A déli nyitásról pedig úgy vélekedett a miniszterhelyettes, hogy itt egy teljesen új terepen kell helytállni, ezért még csak a kezdeteknél tartunk.
Szakértők szerint ennél kedvezőtlenebb a helyzet. A terület jó ismerői szerint a déli nyitásból egyvalami hiányzott, de az nagyon, mégpedig a külkapcsolati háló kiépítése. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, amire Szabó László is utalt, itt még az építkezés fázisánál tartunk. Ez azt is jelenti, hogy jelenleg az államközi, intézményi kapcsolatok kiépítésének a stádiumában vagyunk, ahol a szakmai megállapodásoknak jut a főszerep. Valódi, a gazdasági kapcsolatok bővülését is tükröző eredmények csak évek múlva várhatóak. Talán ezzel magyarázható az is, hogy az Afrikába irányuló kivitelünk az elmúlt években 10 százalékkal csökkent. (Ázsia esetében 15 százalékról 13 százalékra mérséklődött, és példának okáért visszaesés volt tapasztalható például a reményteljesnek tartott török vagy a brazil kivitelben is. )
Az is elgondolkodtató, hogy Magyarország a külföldi működő (FDI) tőke számára egyre kevésbé vonzó. Egy friss statisztikai adat szerint 2008 és 2016 között Magyarország nettó FDI-állománya 7,5 milliárd euróval csökkent, ami a GDP közel 10 százalékának felel meg. Ez már az egész gazdaság számára súlyos veszteség, és a jövő megalapozása szempontjából kedvezőtlen. Vagyis a befektetők számára valóban vonzó társasági adókulcs ellenére nem sikerült azt az Orbán-kormánnyal szembeni erős, külföldi fenntartásokat eloszlatni, amely a magyar kormányfőnek feltehetően a célja volt.
Azt nehéz lenne vitatni, hogy ha egy ország erős gazdasági függőségbe kerül egy másikkal szemben, ez esetünkben Németországgal, illetve szélesebb értelemben az egész Európai Unióval, akkor sérülékenyebbé válik, mintha piacait nagyobb mértékben diverzifikálta volna. Ugyanakkor két dologról nem szabad megfeledkezni. Az egyik, hogy a Magyarországról a gazdasági világválság óta Németországba irányuló kivitel mindig jobb számokat tudott felmutatni, mint az ottani gazdasági bővülés mértéke. Ennek oka az, hogy például a magyar gépkocsi kivitel, amelyben sajnálatosan alacsony a magyar hozzáadott érték aránya, főként nem a német piacokon talál gazdára, hanem a továbbexportálást követően elsősorban Kínában. Vagyis áttételesen kivitelünk dinamizmusa jobban függ az ázsiai óriásbirodalom felvevő piacának állapotától, mint a német konjunktúra pillanatnyi helyzetétől. A másik oka annak, hogy kevésbé érzékeny a magyar kivitel a német GDP-bővülésre, mint az kézenfekvő lenne, hogy a hazai gazdaság nagysága nem olyan számottevő, amelyre jelentős mértékben hatna a felvevőpiacok állapota. Ne feledjük, hogy Magyarország az Eurostat összesítése szerint a 2016-os GDP adatok alapján 18. helyen áll az unióban, ami az EU összesített teljesítményének 0,7 százaléka.
Nagyon sok kritika éri a külföldön működő, magyar kereskedőházak tevékenységét. Ezek a többnyire helyi vállalkozások tulajdonában lévő intézmények sok milliárd forintot felemésztenek, ugyanakkor az eredményességük elég soványka. Számuk mára elérte a hatvanat és a világ számos pontján megjelentek. A környező országok magyarlakta részeitől kezdve az afrikai földrészen át Észak és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában is működnek. Ám az a pénz, sőt sokkal több, mint amennyit korábban a magyar külkereskedelmi kirendeltségeinek a működésére költött az ország, most magánzsebekbe vándorol. A 24.hu írt arról, hogy a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH), amelynek feladata elvileg a hazai kkv-k külpiacra segítése lenne, 2015-ös beszámolója szerint csaknem 6 milliárd forintos veszteséget produkált. Az internetes portál emlékeztet arra, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Hórusz Faktorház, mint követeléskezelő kifizette egy Alma Cider nevű cég tartozását au MNKH-val szemben. Ennek összegét a 24.hu 2 milliárd forintra becsülte. A kereskedőház szokatlan módszerrel tűnő megsegítése végül is eltüntette a 2016. évi veszteséget.
Az MNKH erre úgy reagált az elmúlt hét végén, hogy "a magyar vállalkozók sikeréért dolgozik, soha nem termelt veszteséget, állami szolgáltatást végez, amelynek költségeit viseli, a bevétel és a profit pedig a magyar kis- és középvállalkozóknál keletkezik."
Ez nyílt beismerése a 24.hu állításának. Annak igazságtartalmában már kevésbé kételkedhetünk, hogy "a kereskedőház munkájára azért is szükség van, mert négy magyar kkv közül mindössze egynél van olyan szakember, aki valaha foglalkozott exporttal.
Csökkenő pályára állt a külkereskedelmi mérleg
Az export és az import egyenlegének alakulása, főképp az import mennyisége legtöbbször mutatja, hogy milyen a beruházási kedv az országban. Áprilisban megtört a tavaly október óta tartó exportdinamika, ami nem feltétlenül rossz előjel - mondta Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője.
- A KSH legfrissebb adataiból kitűnik, idén már nem lesz külkereskedelmi rekordunk...
- Valóban, ha lassan is de, olvadni kezdett a többlet. Az uniós pénzek beáramlásának újbóli megindulása után várható volt, hogy a beruházások megnőnek, ami megnöveli az importot. Mi úgy számolunk, hogy a tavalyi 10 milliárd eurós aktívum 2017-re 8,5 milliárd euró körüli értékre fogyatkozik majd. Az év eddigi szakaszában észlelt tendencia még fokozódik is, hiszen négy hónap alatt összességében csak 100 milliárd forinttal romlott a mérleg. Arra lehet számítani, hogy az év hátralevő részében havonta 90-100 milliárd forint mínuszra gyorsul fel a csökkenés üteme.
- Milyen bizonytalansági tényezőkkel számolnak?
- Eddig az energiahordozók árváltozása kedvezőbbnek bizonyult a várakozásoknál. a nyersanyagok árfolyamának csökkenése is nagyobb lett. Ezek után nem könnyű megjósolni, hogy mikor és mekkora lesz a korrekció mértéke. Az energiahordozók ára nem érte el a hordónkénti 50 dollárt. A mezőgazdasági termékek ára viszont felfelé mutató kockázatot hordoz. Azonban mind a külkereskedelmi, mind a folyó fizetési mérlegünk is pozitív lesz az idén, annak ellenére, hogy a cserearányaink romlanak.
