"Kipi, kopi kalapács, kicsi kovács, mit csinálsz?" - szólt az egykori gyermekmondóka. De ennek legkevesebb 60 éve. Mégis, mintha Orbán Viktor "oktatáspolitikája" ma is ezen az alapvetésen nyugodna.
Ám ahol még lenne némi értelme ennek az elavult és hasznavehetetlen szemléletnek, a nagyjából 200 különböző iparos foglalkozás utánpótlásában, ott a rezsim nem ad annyi támogatást, hogy az amúgy is túladóztatott kisvállalkozók még az inasképzés, elegánsabban iparitanuló-képzés költségeit is magukra vegyék. Így különösen a kis falvakban sorra szűnnek meg a lakosság számára fontos szolgáltatások. A multik pedig - jó okuk lehet rá - nem kérnek az állami szakoktatásból. A kecskeméti Mercedes gyár például inkább maga képzi a szakember utánpótlását, de nem ez a világcég az egyedüli.
Miközben ma már Magyarországon is alapvető fontosságú az informatikai, legalább alapfokú idegennyelv tudás - főleg az angol, de a német is -, az úgynevezett szakgimnáziumokban mikroszkóppal kell keresni a közismereti tárgyakat. A rezsim erre szakosodott megmondó emberei állandóan a német duális képzésre hivatkoznak, csak azt az apróságot nem teszik hozzá, hogy ott többnyire a középiskola után, a szükséges informatikai és nyelvtudás birtokában választanak szakmát a fiatalok, korszerű eszközökön, jól fizetett, magasan kvalifikált oktatók segítségével elsajátítva jövendő hivatásukat. Amely életük során többször változhat is. Mert a "hanyatló" Nyugaton evidencia, hogy a magas átlagos képzettségű, a tanulást jól megtanuló polgárok képesek életük során akár 3-4 szakmaváltásra is.
Magyarországon mindez hiányzik. Rosszul fizetett és sokszor a versenyszférából már kihullott szakik tanítják elavult ismeretekre a fiatalokat. Mellesleg nem tudom, hogy a hatalom birtokosai közül hány politikus gyermeke jár magyarországi szakmunkásképzőbe vagy szakgimnáziumba. A svájci idegenforgalmi tanoda nem ez a kategória évi 17 millió forintért, saját lábon állva.
Orbánék megint jól el...vetették a kalapács nyelét, de ennek az árát is mi fizethetjük évtizedekig.
