Dominic Cummings legendásan tekintélyes brit választási szakértő, az Európai Unióból való kilépésről döntő népszavazás előtt is az övé volt a legjobb húzás. Egy nagy, emeletes, piros londoni buszra ráírta, hogy "Heti 350 millió fontot küldünk az EU-nak, költsük inkább az egészségügyre!" A fogás remekül működött, a sajtó tele volt a busszal, az ablakon kidobott heti 350 millió font a Brexit egyik jelmondata lett. A decens lapok hiába írták meg, hogy a szám légből kapott, és nyilván nem lehetne az egészet a kórházakra költeni, a britek kis többséggel mégis a távozás mellett döntöttek. Cummings mai véleménye szerint szerint ez az egész "garantált kudarc", a referendum "ostoba ötlet" volt, a kilépés pedig "hiba".
A guru ért hozzá, miért vitatkoznánk vele. A brit gazdaság növekedési üteme máris lassult, és lehet, hogy egyszer kevesebb pénzt kell majd Brüsszelbe küldeniük, mint eddig, de az egészségügyük ettől garantáltan nem fog jól járni. Az Európai Unió költségvetésén nagyjából húszmilliárd eurós lyukat üt a britek távozása, ezt nyilván senki sem fogja pótolni, vagyis ennyivel csökkenteni kell a kiadásokat. Ennek a francia gazdákon kívül a felzárkózási alapból hasznot húzó "új" tagállamok lesznek a legnagyobb kárvallottai. De lesznek politikai áldozatok is.
A Brexiten a népszavazásba azonnal belebukott David Cameronon kívül még két miniszterelnök veszthet sokat: Theresa May és Orbán Viktor. Előbbinek a széke nem pusztán inog, hanem egyenesen tántorog, mint őfelsége haditengerészetének legrészegebb matróza. A Konzervatív Pártban már fenik a késeket. Ugrásra kész két természetes rivális, a kemény Brexit híveként David Davis főtárgyaló és a puha kiválást szorgalmazó Philip Hammond pénzügyminiszter. A gyors buktatásnak is van azonban kockázata, mert akkor könnyen a "brit Trumpra", azaz Boris Johnson külügyminiszterre és a sokak számára túlságosan is baloldali Jeremy Corbynra, a Munkáspárt vezérére szűkülne a választék, s a mérleg nyelve, főleg a fiatalok voksaival, most az utóbbi felé mutat.
Ami Orbánt illeti, ő elveszítette egyik legfontosabb szövetségesét, akivel idáig együtt sürgették az unió "reformját", azaz visszabontását. A britek nélkül és Emmanuel Macron választási győzelmével még gyorsabb sebességre kapcsol a pont az ellenkező irányba tartó Párizs-Berlin expressz. Orbán pávatáncának lassan vége, választania kell az európai pénz és ennek feltétele, az európai alapelvekhez való visszatérés, illetve a leginkább csak az orosz érdekeket szolgáló különutasság között. A döntés bárki másnak egyszerű lenne, de neki láthatóan nem az.
Minket, magyarokat persze mindebből leginkább a gyerekeink sorsa érdekel: maradhatnak-e az Egyesült Királyságban, vagy hazaküldik őket. Ez egyéni sorsokban is jelentős dilemma, de a gazdaság szempontjából sem mindegy, hiszen nagyjából a GDP három százalékát a kint dolgozók hazautalásai adják, nélkülük aligha lehetne szó bármiféle növekedésről. Úgyhogy a magyar érdek az lenne, ha a britek, mint azt néhányan javasolják, még egyszer meggondolhatnák, biztos-e, hogy menni akarnak. Hátha mégis maradnak.
