A Három tenger elnevezés arra utal, hogy a Fekete-, a Földközi- és a Balti-tenger által körbefogott uniós tagországok szorosabb együttműködésre törekednek. Ezek az államok a következők: a Visegrádi Négyek (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország), a balti államok (Észtország, Lettország Litvánia), továbbá Ausztria, Románia, Szlovénia, Bulgária és Horvátország.
A 2016. augusztus 25-én aláírt kezdeményezés nyilvánvaló célja Közép- és Kelet-Európa szerepének erősítése az EU-n belül. Továbbá, hogy a hagyományos Nyugat és Kelet közötti együttműködés mellett rámutassanak az Észak és Dél kooperációjának fontosságára.
A kezdeményezéstől a résztvevők mást és mást várnak. A balti országok a növekvő orosz fenyegetés miatt csatlakoztak hozzá, Lengyelország ezt is reméli tőle, de Magyarországgal együtt egészen más elképzelései is vannak. Varsó és Budapest az EU szégyenpadjára került a menekültkvóták elutasítása, valamint a demokráciaellenes intézkedések miatt. A két országban tetőfokára hágott az Unió-ellenes kampány, vezetőik pedig úgy vélhetik, ez a fórum alkalmas arra, hogy egyfajta ellensúlyt képezzenek az EU-n belül. Szakértők szerint azonban Lengyelország részéről az első számú célpont valójában nem is Brüsszel, hanem Berlin.
Különösen a házigazda Lengyelország támogatja lelkesen a Három tenger államainak együttműködését. Mióta a jobboldali nacionalista, populista Jog és Igazságosság (PiS) került hatalomra, a varsói kormány fontos prioritásként jelölte meg a kezdeményezés kiterjesztését. A lengyel kabinet ugyanis honfitársaik németellenes érzületére épít. Lengyelország már a két világháború között a közép- és kelet-európai országok együttműködéséről álmodott, hogy így csökkentsék a Szovjetunió és Németország befolyását. Ugyanakkor a lengyelek történelmi okok miatt is közelednének a balti államokhoz. 1385-ben jött létre a Lengyel-Litván Unió, amely Lengyelország harmadik felosztásáig, 1795-ig állt fenn. Az unió fő oka a Német Lovagrend fenyegetése volt, no és az, hogy Nagy Lajosnak, Magyarország és Lengyelország királyának nem volt fiúgyermeke. A későbbiekben azért távolról sem volt ennyire békés a viszony Litvánia és Lengyelország között, 1919-20-ban háború is dúlt közöttük.
A kezdeményezés felélesztése Andrzej Duda 2015-ben megválasztott lengyel elnök nevéhez fűződik. Bár politikai szempontból Budapestnek is kapóra jön a lengyel javaslat, a magyar kormánynak mégsem feltétlenül érdeke a kezdeményezés erősítése. Az Orbán-kabinet most abban érdekelt, hogy hangoztassa: mennyire egységesek a V4-ek, s – mint Szijjártó Pétertől nemrégiben hallhattuk – a egyfajta „mintává” is váltak. Varsó azonban kiterjesztené az együttműködést a 12 országra. Ez pedig rávilágít arra, hogy a két kormány külpolitikai prioritásai valójában nem azonosak. Kérdés persze, hogy a külpolitikailag eddig nem túl aktív Áder János mit képvisel a kormány álláspontjából, túllép-e egyáltalán az államfő a kötelező protokollon.
Budapest Brüsszel elleni harcának része a V4-ek egységességének bizonygatása, Varsó azonban legalább ennyire komoly ellenfélnek tekinti Moszkvát, ezért is volt fontos a lengyel kormány számára, hogy a tanácskozásra sikerült vendégnek megnyerni Trumpot. Az amerikai elnök számára is kapóra jön a találkozó: azt mutathatja meg, hogy létezik olyan főváros Európában, ahol nagy barátként fogadják. A Trump-látogatás nyomán Varsó mindenesetre még nagyobb önbizalommal szállhat szembe az EU-val, ami az ország további elszigetelődését eredményezheti az Unión belül.
Erősen kétséges, beválnak-e a lengyel kormány számításai. Trumpnak ugyan jó apropó a tanácskozás, de a jövőben aligha támogatja tevékenyen a kezdeményezést, s az együttműködésben résztvevő országok sem érdekeltek abban, hogy aktívan vegyenek részt egy Varsó által dominált fórum munkájában. Csak félszívvel (vagy még úgy sem) vesz részt benne Csehország. Prága amiatt tekint kissé ellenségesen a fórumra, mert úgy véli, hogy már Lengyelország 1920-as évekbeli álmai is az ország nagyhatalmi törekvéseire utaltak. Duda azzal igyekezett kivédeni e felvetéseket, hogy valójában az EU-n belüli együttműködésről van szó, nem arról, hogy Lengyelország egyenlőbb akarna lenni az egyenlők között. Varsó szerint nem politikai célokat tűznek ki, hanem az infrastruktúra, az energiafüggetlenség, valamint a biztonsági együttműködés erősítését kívánják elérni - utóbbi egyértelműen a Kremlnek szól.
Trump kelet-európai játszmája
Lengyelország számára diplomáciai siker, hogy az új amerikai elnök térségünkből elsőként Varsót keresi fel. Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, H. R. McMaster szerint a Fehér Ház semmi aggályosat nem talál abban, hogy az euroatlanti integráció számos közös értékével szembemenő, konzervatív lengyel kormányzatot erősíti meg az elnöki látogatással. Lengyelországot az Egyesült Államok egyik legeltökéltebb szövetségeseként, a NATO keleti szárnyának „frontországaként” tartják számon. Varsó Trump szemében már csak azért is éltanuló, mivel azon néhány állam közé tartozik, amelyek teljesítik a NATO elvárását, a GDP több mint 2 százalékát költik védelmi kiadásokra, s nagy amerikai fegyverbeszerzéseket is fontolgatnak. Washingtonban méltányolják, hogy a lengyelek kivették részüket az afganisztáni és az iraki katonai műveletekből. A népes lengyel-amerikai szavazótábor prioritást jelent a mindenkori amerikai adminisztráció számára, s nem kizárt, hogy Trump az eddig megtagadott vízummentesség megadását is kilátásba helyezheti Varsóban.
Az amerikai katonai vezetés az Obama-kormányzat idejében is látott geopolitikai fantáziát a lengyelek által a Krím megszállása, a kelet-ukrajnai orosz beavatkozás nyomán felmelegített, egykor Józef Pilsudski marsall által szorgalmazott Intermarium-tervben. Az amerikai elnök a hírek szerint az Oroszországgal szembeni konfrontáció enyhítését szorgalmazza, ami nem lesz a varsói házigazdák ínyére. Trump számára feltehetőleg nem a résztvevő 12 EU-tagállam unión belüli összefogásának erősítése a fő cél. Szakértők inkább az ifjabb Bush egykori védelmi minisztere, Donald Rumsfeld koncepcióját, a „régi” és az „új” Európa szembeállításának kísérletét vélik felfedezni a koncepció támogatásában. Úgy tudni, Rex Tillerson amerikai külügyminiszter is pozitívan áll a kezdeményezéshez, nem utolsósorban azért, mivel a Három tenger-csúcson az energetikai együttműködés előkelő helyen szerepel a napirenden. Washington nagy reményeket fűz ahhoz, hogy az amerikai LNG (cseppfolyós földgáz) exportja révén enyhítsék a három tenger körülfogta térség Oroszországtól való energiafüggőségét. - Elekes Éva
