KGBéla, a bohóc

Elismerte Kovács Béla, hogy azért nem jelent meg a június 23-i ügyészségi kihallgatásán, mert éppen Abháziában volt. A Jobbik európai parlamenti képviselője erről telefonon nyilatkozott a Népszavának.

Az továbbra se derült ki, hogy a sajtóban csak KGBélaként emlegetett politikus pontosan mikor volt a Grúziából kivált, orosz befolyás alatt álló szakadár területen. Annyit mindenesetre elárult, hogy „körülbelül 8 napig”. Éppen készült volna haza, amikor sajnálatos módon az abház tengerparton belelépett valamibe, elfeketedett a lába, vérmérgezése lett.

Fogalmunk sincs, mibe lépett bele Bélánk. Valami plutóniumosba, amilyenes Litvinyenkó teája volt, vagy esernyősbe, mint a bolgár Markov ügynök Londonban, a hídon? Semmin sem lepődnénk meg.

Egy bizonyos: KGBéla ügye legalább olyan büdös, mint a Fidesz székházeladása – és azóta minden. Halász János, az államtitkárból a hülyeség letéteményesévé visszabukott Fidesz-szóvivő mindenesetre a rendszerváltás óta a leggyalázatosabb sajtótájékoztatót szervírozta, amikor reszkető szájjal, zavart szemmel próbált régebben elsajátított kommunikációs panelekből toronyházat építeni.

Fogalmam sincs, árult-e hazát, csalt-e költségvetést Kovács Béla. A kezemet ugyanúgy nem tenném érte tűzbe, ahogyan Halászért vagy egyetlen párttársáért, akár elnökéért.

Titokban tódulnak manapság a diktátorok Budapestre és nem tudni, miért e titok. Talán Orbán mégis szégyelli őket? Közismert demokraták jönnek: az egyiptomi elnök, szaúdi sejk, vagy mi megyünk szerelmetes kézfogásra Törökországba, nyálazzuk Putyint.

KGBéla egy kisstílű senki, akármit varrnak is majd a nyakába. A szeme sem áll jól, ahogyan a Jobbiké sem.

De tessen már mondani, tényleg Béla árusítja ki az országot az oroszoknak? Fekteti a gazdaságot török, egyiptomi, szaúdi, azeri, satöbbi lábtörlővé?

Béla egy bohóc. A cirkuszigazgató Orbán.

Szerző
Veress Jenő

Innen nézve... - Mi mindent elhiszünk?

Ahogyan annak idején apám mondta a lódítós Lajos bácsiról: azt sem lehet elhinni neki, amit kérdez, pláne nem, amit állít. Ez most két dologról jutott eszembe.

Megjelentek a legújabb kormányplakátok (mert nekik lehet), amelyek azt próbálják velünk elhitetni, hogy van egy idős, amerikai-magyar kettős állampolgárságú pénzember, aki naphosszat mást sem tesz, mint pók módjára szövögeti ellenünk a hálóját. Azon mesterkedik, hogy ránk szabadítson másfél millió muszlim bevándorlót, akik majd felforgatják Európát és a mi országunkat, ahogyan a török janicsárok tették anno. Felperzselik városainkat, hárembe hurcolják lányainkat, lerombolják templomainkat és mecseteket emelnek a helyükre. És ha mindezt elérné, a végén jót nevetne a csínyen. Ám ott van a bástyán a mi felcsúti Dugonicsunk, aki persze ezt nem hagyja. Vannak, akik elhiszik.

A másik: Helmut Kohl foroghatna a sírjában, ha hallaná, hogyan „értelmezte” Orbán Viktor a minap a közmédiának adott interjúban az egykori kancellár politikai hitvallását. Aki csak ebből tájékozódik, azt hiheti, hogy Kohl valójában az európai nemzetállamok erősítésének híve volt. „Az egykori német kancellár a nemzetek és a kereszténység Európáját képviselte. A nemzeteknek meg kell kapniuk a megbecsülést és az elismerést, mindent, ami megilleti őket.(…) A közép-európaiak mai küldetése Európában: a nemzetek Európája. Tisztelni kell a jogaikat, nem lehet tőlük azokat elvenni, nem lehet föléjük erőszakolni, vagy föléjük ügyeskedni (…) valamilyen építményt, amiben a végén senki nem érzi magát jól" - így Orbán Viktor.

Hogy a kohli életműnek éppen az ellenkező az üzenete? Ez a nyilatkozót nem zavarta. Neki utálatos a Kohl emelte „építmény, az Unió, legszívesebben lebontaná. Ő a Horthy által lakott budai Várba kívánkozik, közben nem érti azt, amit a második világháborút megélt német politikus pontosan látott: csak a nemzetek egyesülése lehet a kontinens tartós békéjének záloga. A kohli életmű másik üzenete is idegen számára: lehet valaki nemzeti és európai hazafi egy személyben. Ennek áldozta egész életét. De megpróbálják velünk elhitetni a kohli Európa-vízió ellenkezőjét, mert az igazi nem illik bele Orbán „világképébe”. Azt állítják, hogy az egykori német kancellár nem is úgy gondolta Európa jövőjét, ahogyan Brüsszelben vagy Berlinben most látják.

A Fidesz egész politikai marketingjét a miniszterelnök szavain már-már vallásos áhítattal csüngő hívei vakságára, a tömegek tájékozatlanságára, a kívülállók „nekem minden mindegy” érdektelenségére alapozzák. Orbán Viktor mondhat akármit, minden szavára – ha igaz, ha nem – milliók körében van fogadókészség.

Hogy kinek hiszünk? Neki vagy Európa vezető politikusainak? Amíg vannak, akik elhiszik, amit Sorosról mond, addig megéri milliárdokat költeni hazug propagandára. Amíg büntetlenül ki lehet fordítani Helmut Kohl életművének üzenetét, addig azt is el lehet hitetni magyarok millióival, hogy a mi utunk az igazi európai út.

Még ha a kettő nem ugyanoda vezet is.

Szerző
Somfai Péter

Kis vezér, nagy vezér

Donald Trump nem sokkal beiktatása után máris jelezte: itt a vég Észak-Korea számára, a sztálinista rezsimnek most aztán alaposan meggyűlik a baja az Egyesült Államokkal. Vörös vonalat is meghatározott, többször is elmondta, nem fogja hagyni, hogy Phenjan a hazáját fenyegesse. Hogy pontosan mit is tenne ebben az esetben, ez nem derült ki, de harcias megnyilvánulásai alapján azt gondolhattuk, Észak-Koreának annyira inába száll a bátorsága, hogy soha többé egyetlen rakétát sem lő ki, s azon nyomban leállítja nukleáris programját.

Nem így történt. Szinte nem telik el hét úgy, hogy Phenjan ne lőne ki egy rakétát, kedden ráadásul interkontinentális ballisztikus rakétával kísérletezett, így egyetlen lépésre van attól, hogy lövedékével elérje az Egyesült Államokat.

Nem lehet alulbecsülni azt a fenyegetést, amit Észak-Korea a világra jelent. Az ország kis vezére, Kim Dzsong Un mintha kedvenc játékszereiként kezelné a ballisztikus rakétákat és a nukleáris fegyvereket. Teljesen öntörvényű személyiség, aki húgán kívül senkiben sem bízik meg. Képes kivégeztetni egyik napról a másikra azt, akit előző nap még legfőbb bizalmasának tartottak. Kim Dzsong Un rendre az ellenkezőjét teszi annak, amit az amerikai elnök mond. Ez a válság is csak azt mutatja, mennyire veszélyes, ha a világ vezető hatalmának élén egy olyan személyiség áll, akinek nem a kijelentések igazságtartalma a fontos, hanem az, hogy megnyilatkozása minél gorombább, sértőbb, alpáribb legyen. Az amerikai elnököt ezért honfitársainak nagy része sem veszi komolyan, a kis vezér sem. Kim Dzsong Un pontosan tudja, hogy Washingtonnak esze ágában sincs háborút kezdeményezni Phenjan ellen, Trump fenyegetéseinek valójában semmi alapja sincs. Ez esetben is csak az a célja, hogy valami hangzatosat mondjon, de láthatóan sejtelme sincs arról, mit tegyen. Kína ugyan egyre szigorúbb rakoncátlan rokonával, ám aligha akarja megfékezni. A washingtoni adminisztrációnak lassan tényleg nem ártana kiötleni valamit, ha meg akarja állítani a sztálinista állam teljesen kiszámíthatatlan kis vezérét.