Batka Zoltán;
Orbán Viktor;diktátor;autokrácia;illiberalizmus;
2017-07-05 21:39:00
Igaz ugyan, hogy Orbán Viktor csak az egyiptomi elnöki karaván érkezése előtt húzogatta ki a fővárosi Vigadó előtti járda repedéséből előéktelenkedő gyomnövényt - derült ki a kormányfő Facebook-ra feltöltött imázsvideójából, ám Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök odahaza egészen máshogy gyomlál: emberi jogi szervezetek szerint Egyiptomban ma mindennapos az ellenzékiek, újságírók tömeges bebörtönzése, eltüntetése, a rezsim bíróságai pedig tucatjával hozzák a halálos ítéleteket.
Orbán Viktor gyomlálása 0:55-től:
Csakhogy esz-Szíszi ilyetén fogadtatása már csak az EU-ban számít szokatlannak, Budapesten nem. A külföldre sohasem utazó Kim Dzsongun Észak koreai diktátor és Ramzan Kadirov csecsen hadúr hiányzik ugyanis már csak Orbán Viktor diktátorgyűjteményéből: rajtuk kívül az eurázsiai kontinens összes önkényurát fogadta a magyar miniszterelnök, vagy kormányának valamely magas rangú tagja az elmúlt időszakban.
A Orbán-kormány 2014 előtt még a keleti nyitással és külpolitikai pragmatizmussal – értékelvűség helyett érdekelvűséggel – magyarázta, hogy sorra tiszteletüket tették mind a kínai mind pedig az arab piacokon, nem is beszélve a magyar kabinet közismert, 2010 utáni Putyin- és oroszbarát fordulatáról. Ám ezeknek a találkozók hangvétele többnyire nem lépett túl az európia diplomáciában bevett határokon. A 2012-es azeri baltás-botrány - az örmény iskolatársát itt álmában, baltával megölő Ramil Safarov kiadása Azerbajdzsánnak, ahol nemzeti hőst csináltak a gyilkosból – még szintén inkább csak afféle pillanatnyi malőrnek hatott a 2014 utáni időszakhoz képest.
A harmadik ciklusára azonban Orbán és kormánya, mondhatni teljesen elveszítette a gátlásait a harmadik világ diktátoraival szemben. Jellemző, hogy nemrégiben a kormányfő maga posztolta ki Facebook oldalára azt a fotót, amin az „egy út egy övezet” nevű pekingi munkaértekezleten Hszi Csin-Ping kínai miniszterelnök Orbánt, Vlagyimir Putyin orosz, Recep Tayyip Erdogan török, Alexander Lukasenka belorusz államfők - illetve diktátorok – színe elé vezeti.
Ám az utóbbi három évben gyakorlatilag egymásnak adták a kilincset Budapesten is a nyugati világban, különösen az Európai Unióban teljesen szalonképtelennek számító alakok, akik így rendre elmondhatták, hogy egy uniós ország fogadta őket.
A sort a közép-ázsiai nehézfiúk nyitották meg, így 2014-ben tette nálunk tiszteletét az államát korrupt családi gazdaságként vezető Ilham Aliyev azeri, és a személyi kultuszával Sztálint is messze leköröző Gurbanguly Berdimukhammedow türkmén diktátor – igaz, utóbbit csak Áder János köztársasági elnök és Kövér László házelnök fogadta. 2015-ben viszont már maga Orbán vendégeskedett Nurszultan Nazarbajev kazah önkényúrnál, ahol uniós miniszterelnökként sikerült azt mondnia, hogy a magyarok Brüsszelben idegenek, ám Kazahsztánban otthon érzik magukat.
Az EU érdekeinek acélos képviselete másutt sem erőssége Orbánéknak: Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég csapott a drogellenes harc jegyében halálosztagaival ezreket leölető Rodrigo Duerte filippin elnök kezébe, aki korábban a rá jellemző ékesszólással szimplán „kurvák gyermekeinek” nevezte az Európai Uniót amiért Brüsszel a kivégzések leállítására szólította fel az elnököt. „Együttműködni jöttünk, nem beavatkozni" – tette világossá Szijjártó a magyar irányvonalat.
A külkapcsolatokban egyébként is „érdekelvű pragmatizmust” követő Orbán-kormány itthon egyébként a kereszténység védelmezőjeként kíván föllépni, miközben 2011. óta udvarol Szaúd Arábiának, de a miniszterelnök megdicsérte Abdel-Fattah esz-Szíszit is, amiért megvédi a keresztényeket, dacára, hogy az ottani kopt keresztény kisebbséggel szemben is történnek atrocitások. Mindezt tetézhetik egyéb gesztusok: Orbán például szemrebbenés nélkül képes volt megkoszorúzni előbb a KGB-tisztből lett kazah diktátor Heydar Aliyev sírját, majd nemrégiben a Tienannen téren fejet hajtani a kommunista hősök emlékműve előtt, ott ahol a kínai rezsim 1989-ben brutálisan vérbe fojtotta a kínai diákok lázadását.
Semmiféle hasznot nem hoztak
A magyar gazdaság számára semmiféle hasznot nem hoztak a "Keleti Nyitás" keretében a harmadik világ egyes diktatúráival kiépülő, szorosabb kapcsolatok - szögezte le Szentpéteri Nagy Richard politológus. Legfeljebb a magyar, illetve a kinti elit egyes tagjai számára lehet kifizetődő a közös üzletelés, ám az ország egésze számára semmiképpen. Az autoriter "partnerországok" számára Magyarország csak annyiban érdekes, hogy EU-tag és így felmutathatják, hogy egy uniós országgal baráti is kapcsolatokat ápolnak. Ugyanakkor Szentpéteri Nagy felhívta a figyelmet, hogy érdemes azt is megnézni, idő közben hány meghatározó nyugati politikus ejtette útba Magyarországot: jóval rövidebb ez a lista. Márpedig az Orbán-kormány újsütetű keleti fordulatával a magyar külpolitika ezer éves nyugati orientációjának mond ellent. "Sürgősen vissza kellene fordulni erről az útról" - mondta a politológus.