A halászlé trollja

Ha finoman szeretnénk fogalmazni, az állami tévé erősen intoxikus riportere adott hírt a bajai halászlé-fesztiválról. Nincs minékünk ezzel semmi bajunk, hiszen tudjuk, hogy józanul nehéz elviselni a közszolgálatot. Isteni volt viszont a riportalany troll, akit a mámoros tudósító megtalált. „Sokan vagyunk, de nem vagyunk elegen” – idézte Orbán Viktort 2002-ből, majd „népszopást” mondott népszokás helyett, hatalmas borsot törve a stúdióban ülő ideges bemondó orra alá, aki korábban ezzel az elszólással égette be magát.

Summa summarum: lekeverték a behalászlevezett ifjú titánt, akinek talán ez volt az első és utolsó tudósítása.

Nem helyes persze részegen közszolgálati műsort adni élőben. Ugyanakkor az is nehezen magyarázható, hogy egy vacak halászléfőzésre miért kell közvetítőkocsit küldeni, mi indokolhatta az azonnali adást. Ha csak az nem, hogy megvették a technikát, amit használni kell.

De nincsen igazán semmi baj, hiszen nemrég Balog Zoltán a birkák fesztiválján frappáns beszédet mondott. Pörkölt- pörkölt.

Szerinte a birkafőzés bizony nem csak kultúra, hanem minden, amit az emberierőforrás- minisztérium képvisel. Előtte pálinkát kell meginni, utána meg egy vagy kettő vagy három pohár bort, tehát benne van a borkultúra. A 40 kilós vaslábast emelgetni komoly sport. Benne van az oktatásügy, mert tovább kell adni a receptet évszázadokon át. Az egészségügy is, mert aki jól étkezik, az nem lesz beteg, aki rosszul étkezik, az beteg lesz, és azt meg kell gyógyítani, úgyhogy az egészség is része a birkafőző fesztiválnak.

Ja, és ott van az egyházügy is, mert a papok jól imádkoztak, mert szép idő van.

Fogalmam sincs, Balog miniszter mennyit ivott e képtelen párhuzamhalmaz felvázolása előtt. Sajnos a másik fiatalembernek, aki tényleg mólésan végighebegte a tudósítását, valószínűleg ez a bejelentkezés volt a vége. Végtére nem miniszter ő, hogy minden hülyeséget lenyeljenek tőle.

Szerző
Veress Jenő

Veszélyes szövetségek

Valóságos mestermű az, amit Angela Merkel a G20-ak szombaton véget ért csúcstalálkozója során végrehajtott. Már csütörtök óta lázasan tárgyalt a résztvevőkkel azért, hogy a hamburgi tanácskozássorozat ne fulladjon kudarcba, s sikerüljön minden résztvevő által aláírt zárónyilatkozatot kiadni. Ez létre is jött, igaz, kissé szokatlan módon. A dokumentumnak a klímavállalásokról szóló részébe az amerikai kifogásokat is belevették, miközben egy zárónyilatkozat célja éppen az, hogy minden résztvevő magáévá tegye a közösen megfogalmazott célkitűzéseket.

Lehet-e sikerről beszélni? Abból a szempontból mindenképpen, hogy megszületett a dokumentum. A G20-ban azonban túl sok lett az egó, az olyan politikus, aki a saját érdekeit tartja szem előtt, s képtelen együttműködésben gondolkodni. A kereskedelemről szóló részt ugyan minden ország támogatta, de ebbe is bele kellett venni egy olyan kitételt, amelyhez Donald Trump ragaszkodott, nevezetesen bizonyos esetekben az adott ország „jogos önvédelmi mechanizmusokhoz” nyúlhat, magyarán megengedett a protekcionizmus.

Az amerikai elnök ismét bizonyságát adta annak: Amerika nemhogy nem törekszik vezető szerepre a világban, még azt is felrúgja, amiről nagy nehézségek árán sikerült megállapodni. Recep Tayyip Erdogan sem tagadta meg önmagát. A zárónyilatkozat közzététele után váratlanul bejelentette, ő aláírta ugyan, de a török parlament úgysem adja rá áldását. Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök ellenállása miatt pedig még csak napirendre sem vették az embercsempészek megbüntetésének témakörét.

A G20-t több vezető mintha nem komoly fórumnak, inkább játszótérnek tekintené, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Trump az egyik tanácskozásra lányát, Ivankát küldte be maga helyett. Érdekes lenne, ha ugyanez megtörténne egy uniós csúcson.

Ferenc pápa sommázta találóan a csúcs eredményeit. Rámutatott, veszélyes szövetségek alakulnak ki a nagyhatalmak között. Volt-e egyáltalán értelme a csúcsnak? A hamburgiak, akik valóságos utcai harcokat élhettek át, alighanem úgy vélik: legközelebb egy telefonkonferencia is bőven elég lenne.

Köszönjük, Soros György!

Soros György az elmúlt évtizedekben rengeteg pénzt áldozott arra, hogy ideája - és sokunk ideája -, a nyitott társadalom megvalósuljon.

A kommunizmus alatt Lengyelországtól Csehszlovákián át Magyarországig segítette az illegális demokratikus ellenzéki mozgalmakat.

A Soros Alapítvány, a Nyitott Társadalom Intézet, az OSF évtizedek óta a világ legkülönbözőbb diktatúráiban segíti a demokratákat. Pénzzel, képzéssel, publikálási lehetőséggel.

Magyarországon Soros hihetetlen mennyiségű pénzt tett bele a szociális problémákkal küzdőket segítő szervezetek támogatásába is, a magyar oktatás modernizációjába, az emberi jogi szervezetek működésének biztosításába, s évtizedeken át támogatta a magyar kultúrát is.

Emellett Soros György Budapesten alapította meg a Közép-Európai Egyetemet, ahol a térség, vagy épp a valahai Szovjetunió népeinek diákjai tanulhatnak a világ legjobb tanáraitól közgazdaságtant, politikatudományt, környezettechnológiát és sok egyebet, hogy a tudást hazavigyék és országukat modernebbé, nyitottabbá, demokratikusabbá tegyék.

Azt mondják, aki egy embert megment, a világot menti meg. Soros már megszámlálhatatlan világot mentett meg eszerint.

Egy üzletember arra költi a pénzét, amire akarja.

Soros arra akarja, hogy a világ jobb, nyitottabb, demokratikusabb, békésebb legyen.

Nincs azzal semmi baj, ha ez olyanoknak sem tetszik ma már, akiket egykor ő támogatott, oxfordi ösztöndíjjal, itthoni pénzzel, miegyébbel. Mindenki megváltozhat.

De a gyomrom kifordul attól a gyűlöletkampánytól, amelyet egy a kilencedik évtizedében járó öregúrral szemben folytatnak, aki soha mást nem tett, csak adott és lehetőséget teremtett.

Tanárember lévén mindig is igyekeztem empatikusan megérteni az emberek motivációit. De van az aljasságnak egy olyan foka, a túlcsorduló ízléstelenségnek és kegyetlenségnek egy olyan áradata, amit csak undorral vegyített szomorúsággal nézhetek. Ez ilyen.

Ma a plakátokon ő a démon, a legnagyobb magyarjaink egyike, aki önzetlenül és rengeteget adott. Adta az óceánnyi forráson - hogy ezzel a finom képzavarral éljünk a mennyiség érzékeltetésére -, a lehetőségen túl a mintát is, a támogató-segítő polgár mintáját.

Aki akar, él azzal, amit a mintából tanulhatott. Adta a felelős polgár mintáját, aki gondolkozik az országok sorsáról és jobbá akarja azt tenni. Aki akar, él azzal is, amit ebből a mintából tanulhatott.

A plakátok sokakban sokféle mélységű fájdalmas képzettársítást idéznek. A szubjektív fájdalmai, félelmei miatt senki sem kritizálható, éppen, hogy illik más érzékenységére tekintettel lenni, még ha feltétlen mi nem is osztjuk azokat az asszociációkat, történelmi párhuzamokat, amelyek másoknak eszébe jutnak.

Magam csak végtelen undort érzek és megvetést a kormányzattal szemben. Emögött az ócska gyűlöletkampány mögött semmi nincs, csupán a kényszeres ellenségképzés, a tábort teljesítménnyel nem, csupán a közös gyűlölettel egyben tartani kívánó szánalmas hatalompolitika.

A gyűlölet most az egyik legnagyobb magyarra, egy kitűnő filantrópra irányul.

Mi, sokan, igen sokan, akik másként gondoljuk, nem tehetünk e percben mást, mint hogy példát merítünk Soros tevékenységéből, nem adjuk fel a nyílt társadalom eszméjét és reményeim szerint minél többen rögzítjük, leírjuk: Köszönjük, Soros György!