Mégsem biztos, hogy exhumálják Salvador Dalít

Publikálás dátuma
2017.07.10 20:37
1965-ös felvétel - FOTÓ: Hulton Archive
Fotó: /
Mégsem biztos, hogy exhumálni fogják Salvador Dalít, előbb ugyanis összehasonlítják a magát a világhírű festő lányának nevező Pilar Abel és öccse DNS-mintáit - mondta el az asszony ügyvédje hétfőn a spanyol sajtónak.

Enrique Blánquez közölte: a művész örökségét kezelő Fundación Gala-Salvador Dalí nevű alapítvány fellebbezett az exhumálást elrendelő bírói döntéssel szemben, kérve az Abel-testvérek DNS-ének vizsgálatát, amelyből kiderülhet, hogy ugyanattól az apától származnak-e. Amennyiben igen, az alapítvány szerint Dalí holttestének kihantolása feleslegeséé válik. A mintavételt kedden végzik el - közölte az ügyvéd.

A most 61 éves Pilar Abel 2015-ben fordult a bírósághoz, kérve az apaság megállapítását. Állítása szerint édesanyja és a festő titkos kapcsolatot folytatott, amikor az asszony háztartási alkalmazottként dolgozott Dalí barátainál egy katalán tengerparti településen, Cadaquésben, ő pedig ebből a szerelmi viszonyból született.

Ha Pilar Abelről bebizonyosodik, hogy ő Salvador Dalí lánya, az örökség 25 százalékára tarthat igényt. Ez azonban már egy másik bírósági eljárás tárgya lehet. A szakértők szerint Dalí örökségének értéke felbecsülhetetlen, de egyes, a sajtóban megjelent becslések szerint több száz millió euróról lehet szó. Az ügy érinti a spanyol államot is mint a törvényes leszármazottak nélkül elhunyt művész örökösét.

Szerző
2017.07.10 20:37

Ékszer, performansz, orgazmus

Publikálás dátuma
2018.09.18 14:00

Fotó: / Csortos Szabolcs
Írók alkotásai ihlették a különleges bizsukat, amelyeket Pécsett csodálhatunk meg.
Provokatív és bosszantó a pécsi Ezüstlánc Ékszergaléria egyik vitrinjének szinte valamennyi portékája. Pofátlan, szamárfület mutató, lükét játszó, kifürkészhetetlen. Politikai beállítottságtól függően persze mondhatjuk ezeket az ékszereket gyökértelennek vagy éppen böszmének is. Praktikus kuncsaftként meg funkcionálisan használhatatlannak. Mert - ugye - az ékszert mindig publikumnak szánjuk, de ki tenne társaságban a szájára olyan szájszélformájú … izét (hívjuk szájékszernek), ami nem engedi őt szájnyitni (fecsegni), vagy olyan gyűrűt, ami gyűszűszerű, vagy olyat, amiben egy csavarszög folyamatosan böki az ujjunkat, esetleg olyat, amit fogni kell, mert különben leesik, elgurul, elvész… Amúgy a vitrin tenyérben elférő, néma mutatványosai ahhoz képest, hogy ékszernek mondják magukat, végül is nem drágák, viszont ahhoz képest, hogy nincs bennük se arany, se drágakő, hát… ne tudd meg! Aki szokványos, hordható, megfizethető ékszert akar venni a boltban, az átsétál a szemközi vitrinhez, s ott választhat kedvére valót. A közönség mégis gyakran ennél a vitrinnél időz. Hiába, ilyen az ember: kíváncsi, ábrándozó, bolondos.
Vonzó az is, hogy ezeknek az ékszereknek előélete van. Jelesül az, hogy a bolt gazdája és egyetlen eladója, Bauer Gábor felkért négy írni tudót, Lackfi Jánost, Karafiáth Orsolyát, Darvasi Lászlót és Grecsó Krisztiánt, szüljenek valamit, bármit, akármit, s a szövegeket odaadta 16 menő ékszertervezőnek, hogy az írásoktól ihletetten készítsenek valamit, bármit, akármit, ami ékszer vagy annak hívható. Bauer – aki nem látszik ékszerhajhásznak: mindössze egy négyzetalakú, ébenfa berakásos ezüstgyűrű díszíti bal kezét – nem is várta, hogy köznapi viselésre alkalmas ékszereket küldjenek a felkért művészek.  - Ezek performanszok, polcra tehető kisplasztikák, mindegyiknek üzenete van – mondja ő, de azért meg akar arról győzni, hogy némelyik gyűrű vagy kitűző igenis hordható. Nem vitatkozom vele, hisz például a desszertet meg a muttercsavart formázó gyűrűk – beléjük feccolt üzenet ide vagy oda – gond nélkül ujjra húzhatók.
Egyébként az apró, belvárosi bolt nem először rendez performansz-gondolkodású sztárékszerészeknek eladással egybekötött minitárlatot. Aki nem venni jön ide, az az élményért néz be. Az egyedi dizájnú művekért, a tervezők béklyó nélküliségéért, humoráért, játékosságáért. És az itt összeverődő közösségért. A szemközti kávézóban az ékszerek kapcsán hamarosan újra míting lesz, felolvassák az ékszerkészítőknek ihletet adó írók és költők műveit. Várhatóan elhangzik majd a Szív Ernő álnéven publikáló Darvasi László egyik rövid ékszersztorija: „Egyszer egy amszterdami ékszerüzletbe betipegett egy lány – én -, és kérdezte az öreg, nagyítós kereskedőt – én -, az orgazmus ékszer-e. Igen, lányom, az orgazmus is ékszer.”

Infó:

Ezüstlánc Ékszergaléria Pécs A kiállítás nyitva: október 8-ig 

Arany-ezüst éj

Szeptember 21-én rendezik a kortárs ékszereket bemutató Ékszerek Éjszakáját 110 alkotó 42 helyszín részvételével. Az eseményhez kapcsolódó térképpel délután 4-től éjfélig lehet barangolni, személyesen is megismerkedni az alkotókkal. A sok-sok budapesti helyszín mellett a pécsi Ezüstlánc Ékszergaléria is részt vesz a programban.  

2018.09.18 14:00
Frissítve: 2018.09.18 14:00

Arcok vonzásában

Publikálás dátuma
2018.09.18 11:32

Fotó: Cirko Film/
Az iráni nagymester, Jafar Panahi életműve két részre tagolható: mielőtt eltiltották volna a filmezéstől a hazájában 2008-ban, illetve az utána következőre, amikor kényszerűségből titokban készíti a filmjeit. Mivel a „határozat” húsz évre szól, nyilván nem bírta ki, és több nagyjátékfilmet készített azóta (a Taxi Teherán még fődíjat is kapott a Berlinálén), a Három nő a legújabb. A korszaknak megfelelően ő maga is főszereplő, így az élete, a státusza is szóba kerül ebben a társadalmi drámában. Sőt, meghatározó része. Igazi abszurd élethelyzet: Panahi büntetésben és a titokban, a stáb megnevezése nélkül készült alkotásai csak hozzák a dicsőséget az iráni filmművészetnek, így magának annak az országnak is, amelyik őt el akarja hallgattatni.    A Három nő felütése igencsak figyelemfelkeltő: egy fiatal lányt látunk, aki lefilmezte azt, hogy felakasztja magát. Ezt a sajátos etűdöt a híres színésznő, Behnaz Jafari (aki Panahihoz hasonlóan önmagát alakítja) kapja meg a mobilján, így elindulnak a lány szülőfalujába, hogy kiderítsék, mi történt. Hamar kiderül: a lány – Marziyeh – életben van, ellenben a videót segítségkérésnek szánta, amit eleinte nem értünk. Majd lassan összeáll a kép: Marziyeh álma, hogy Teheránban sztár legyen, nem túl népszerű a férfiak által megalkotott szabályok szerint élő teli faluban. Mindeközben a filmben végig enigmatikusan, háttérben maradó idősebb nő karakteréről megtudjuk, hogy szintén a szórakoztatóiparban dolgozott és végül kirekesztették. Ez a film is igazi Panahi tematika, hiszen a teljes életműben végigvonul a nőt hátrányos helyzete az iráni társadalomban. Többek között ezért is tiltották el a rendezőt, de milyen érdekes, hogy Asghar Farhadi állami támogatásból készíthet szintén társadalomkritikus műveket, olyanokat, mint Az ügyfél. Az egyedüli dolog, amivel nem vagyok teljesen kibékülve, a film magyar címe, mert ez már önmagában is értelmezés. Az eredeti, Három arc, megengedi a következtetést, hogy az egyik hős maga Panahi és nem az igazából szemből sosem látott enigmatikus harmadik nőre irányul a fókusz. Infó: Három nő Forgalmazza a Cirkó Film
2018.09.18 11:32