Méghozzá zsidó gyerekeket. Vidámakat. Játszottak és nevetgéltek a Kazinczy utcában. Márpedig, ha Magyarországon antiszemitizmus lenne, ilyen nem fordulhatna elő. Különösen a volt gettó helyén, hiszen Hollik kormánypárti szóvivőnek épp ott szúrt szemet, hogy zsidó gyerekek játszadoznak az utcán. És az is, hogy vidámak. Márpedig, ha ebben az országban antiszemitizmus lenne, ilyesmi nem fordulhatna elő. Már ha jól értem, amit Hollik szóvivő Kazinczy utcai élményével mondani akart.
Nincs kizárva persze, hogy pusztán egyéni ízt kívánt kölcsönözni megszólalásának, és valójában nem is látott zsidó gyerekeket az utcán, kiváltképp nem a Kazinczy utcában, ahol ő éppen autózott. De akár látott, akár nem pajeszos, kipás kissrácot, mellette pedig egy vele játszó kislányt - az ő zsidóságának ez volt az ismertető jele -, vajon mit akart sugallni Hollik szóvivő? Azt-e, hogy a gettó még él, hisz a Kazinczy utca ma is a zsidó gyerekek otthona, vagy azt, hogy ma Magyarországon akkora szabadság van, hogy a zsidó gyerekek még az utcán is mernek vidámak lenni? (Nota bene a Kazinczy utcában…) Képzeljük csak el azt a mondatot, amely így hangzana: a minap láttam a Várban két magyar gyereket, vidámak voltak és játszottak. Ugye, semmi értelme nem lenne? Akkor vajon Hollik szóvivő milyen értelmet szánt a maga élményének? Valóban ez lenne az antiszemitizmus létezésének a legerősebb cáfolata? Ebből lehetne arra következtetni, hogy az országot elöntő Soros-plakátoknak semmi közük a zsidógyűlölethez? Ha Hollik szóvivő a hajdani gettó utcáin szabad – és vidám – zsidó gyerekeket lát, akkor abból rögtön arra következtethetünk, akármennyi taszítani akaró Soros plakát van is kihelyezve, hogy nekünk kifejezetten filoszemita kormányunk van?
Hollik szóvivő: én kinek mondjam el, ha szomorú, rosszkedvű zsidókat látok?
