A köztársasági elnök egy biztonsági őr kíséretében, vélhetően nem hivatalos programként sétált végig vasárnap délután egy Balatonra tartó és már késésben lévő vonat mellett.
Sokakkal szót váltott, de váratlan gesztusa sem nyerte el az utazóközönség tetszését. Többen fütyülni kezdtek, amikor meglátták az utóbbi időben több vitatott jogszabályt (lex CEU, civiltörvény, plakáttörvény) aláíró államfőt, aki – a portál forrása szerint – inkább visszavonulót fújt.
A portál megkereste a Köztársasági Elnöki Hivatalt, hogy megkérdezzék, tervezett program volt-e a balatoni utazók megszólítása, mit mondott nekik, illetve hogyan fogadták a nyaralni vágyók az államfői gesztust. Áder hivatala megerősítette, hogy a köztársasági elnök valóban a pályaudvaron járt. Mint írták: "Áder János a cserkésztáborból hazaérkező leányát várta vasárnap délután a Déli Pályaudvaron - ezt láthatta a hvg.hu kedves olvasója. A várakozás perceiben pedig - éppúgy, mint bármelyikünk ilyen helyzetben - beszélgetett a gyermekeikre várakozó szülőkkel." - írták.
"Nemcsak manapság fordulnak elő ilyen furcsaságok, arra jó példa Deák Ferenc esete. Egy pesti újság 1870-ben a következő tréfás történetkét közölte. „Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a városligetnek. Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medve-ketrecet: esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyújtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ez úttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szakgatá. Az „öreg úr” jóízűt nevetve mondá:
– Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott.”
Eddig a történet. Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá:
“ – A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt nem hallottam… Egyéb részleteiben az egész történet való… – végezte alig észrevehető mosolygással.”