Dilettánsok életműve

Amikor e sorokat írom, még nem tudni, megkapja-e Császy Zsolt is a börtönbehívóját vagy még a postán kallódik. Mert Tátrai Miklós már a tegnapi cikkünk írása közben kapta kézhez. Így az „ikonikus” Sukoró ügy két elítéltje megkezdheti szabadságvesztését - Gyurcsány Ferenc helyett. Mert afelől ne legyen kétségünk, hogy a hatalom mindent arra tett föl ebben az ügyben, hogy a volt miniszterelnököt csukassa le. Ehhez azonban még a Polt Péter uralta ügyészség sem tudott elég muníciót összekaparni.

A vagyonkezelő két korábbi vezetője tehát egy nyolc éven át tartó, egészen abszurd eljárás végén úgy vonulhat börtönbe, hogy még az ítéletüket sem kapták kézhez. És onnan próbáljanak majd jogorvoslatot keresni, mert az úgy sokkal nehezebb.

Első fokon elítélték őket, másodfokon minden vád alól fölmentették, harmadfokon újra börtön lett a jussuk.

Nem csaltak, nem loptak, de még csak hűtlenül sem kezeltek – ennek is csupán a kísérletét látta bizonyítottnak a Kúria -, hanem állami alkalmazottként az állam aktuális döntése nyomán, az állam érdekeinek megfelelően tették a dolgukat.

Veszélyes pályát jelölt ám ki ezzel az ügyészség, kedves fideszes oligarcha és/vagy mameluk barátaink. Ti sem tudhatjátok, hogy mikor mutat egyszer rátok a polti kéz és jön a vezetőszár. Politikai akarattal bűncselekményt kreálni eszerint szinte mindenből lehet. Most már látjuk: egy politikai döntésből is.

A Sukoró-ügy azért még nincs lefutva, mert sokféle lehetőség van az erősen koncepciósnak tűnő, hibáktól hemzsegő eljárás folytatására, egészen Strasbourgig bezárólag.

Persze sokszor nem is az ítélet a lényeg, hanem az eljárás maga. Akikkel példát akarnak statuálni, kárt szenvednek. A családjuk, a barátaik, az egész környezetük megsínyli. Egzisztenciájuk összeomlik, és bármi legyen is a sok éves vegzálás vége, örökre megbélyegzettek maradnak.

Tegnapi cikkünkben emlegették a „bűntársak” Vida Ferenc, a Nagy Imrét halálra ítélő vérbíró mondatát, hogy a koncepciós per azért koncepciós, mert a koncepcióba illő dolgokat a bíróság figyelembe veszi, az oda nem illőket meg nem. Itt szó szerint ez történt. Például egy álszakértő véleményét elfogadták, a védelem valódi szakértőjét meg sem hallgatták. Olyan tanúknak nem tehettek fel kérdéseket, akiknek az ügyészség igen. És sorolhatnánk a példákat.

Miközben őket meghurcolták, egyes pártok haszonélvezői voltak a történteknek. Igaz ez az ellenzéki oldalra is, mert azért a „szocik” sem vitték túlzásba a szolidaritást – mondta korábban a Népszavának Császy. 2009-től, amikor az ügy indult, lényegében kettős hatalom volt az országban Az ügyészséget informálisan akkor is Polt Péter vezette, és már akkor Orbán Viktor mozgatott igen sok szálat.

Emelt fővel vonul be a börtönbe, magukban talán még szórakozva is azon, hogy felbosszanthatják azokat, akiknek minden igyekezete árán sem törtek meg, nem tettek hamis tanúságot senki ellen.

Hofi Géza szellemére utalt pár hónapja Császy Zsolt, amikor azt mondta: a diktatúra a humor alapanyaga, a dilettánsok életműve.

Szerző

Legyen rend!

Csőstül jönnek a bajok. Az egyiket Sorosnak hívják. Pedig milyen remek alanya volt az újabb propaganda-kampánynak. Hívó szó (név) a híveknek, hogy álljanak pártunk és kormányunk mellé. Csak aztán az egész elkezdett ráégni a hatalomra. De persze nem emiatt szedik le a plakátokat még az izraeli kormányfő látogatása előtt. Hanem mert vége a kampánynak.

A díszpolgárság intézményének viszont nincs vége, csak azzal is mindig baj van. Az uralmon lévők - bármely párt legyen is az - címeket adományoznak. Jobbára a hozzájuk közel állóknak. Ám ha változik a rendszer - mostanában gyakrabban -, az érdemek is átfordulnak. Ami az egyiknek jó, a másiknak nem az. Netán bűnné válik.

A legszörnyűbb az, amikor a bajok összetalálkoznak. Ha például kiderül, nem elég, hogy Soros György magyar állampolgár (is), hanem még 2002 óta Budapest díszpolgára (is). Na persze, még Demszky tüntette ki, bár meglehet, akkor még a Fidesz sem ellenezte. Ám azóta már tisztábban látnak. Vagy azt hiszik.

Mindenesetre a szinte nem létező KDNP ifjúsági tagozata (?!) rögtön felszólította a Fővárosi Közgyűlést, "még most a nyáron, rendkívüli közgyűlés keretében vonja vissza Soros György díszpolgári címét, vagy tegye semmissé az azt megítélő határozatot". Ami teljesen érthető, hiszen nem szabadna úgy járni, mint Sztálinnal, aki sokkal tovább lehetett díszpolgár, mint megérdemelte és még a kitüntető cím érvényessége is hosszú vitákat eredményezett.

Ha ilyen fontos politikai kérdésről kell dönteni, nem számít a többi sürgős (?) teendő. Útlezárások és -felújítások, 3-as metró, Városliget mind eltörpül, ha a fő ellenségről van szó. Ki tudja, mire lehet képes ez a Soros a díszpolgári címmel, de az ellene folytatott kampány nélkül.

A plakátok leszedése után még lényegesebb, hogy a bajok közepette is legyen rend!

Szerző
Sebes György

Miniszteri magyarázat

Igencsak egészségtelen, ha valaki csupán a saját propagandakiadványaiból tájékozódik. Alighanem ennek eshetett áldozatul a miniszteri kar emberi arca, Balog Zoltán is, amikor Semmelweis nap alkalmából azt találta mondani, hogy álhírek rombolják az egészségügybe vetett bizalmat. S bizonyítandó, hogy ez nem csak nyelvbotlás volt nála, az ATV-ben rögtön be is mutatta, szerinte hogyan kell helyesen értelmezni a valóságot.

Az Egyenes Beszédben egy minapi hírünkre utalva arról beszélt: lehet, hogy nyitott mellkassal kellett átszállítani a beteget egy másik kórházba, hogy CT-vizsgálatot kapjon, de eddig a másik kórházban sem volt CT. Szerinte a bizalomrombolás helyett szólhatnának arról is a hírek, hogy már kétszer annyi CT van a kórházakban, mint korábban volt... Most tekintsünk el attól, hogy a "kétszer annyi" a saját államtitkára szerint is csupán 40 százalékkal több, nézzük inkább a reakció érdemi részét! Nagyobb itt a baj, nem csak néhány százalék.

Értelmes válasz-e arra a problémafelvetésre, hogy az ország vezető szívklinikáján hiányzik egy fontos diagnosztikai berendezés, az a reakció, miszerint máshol meg egyre több van? Továbbá: morálisan elfogadható-e a tárca első számú vezetőjétől, akinek meghatározó befolyása van az ágazat modernizálására, hogy sértődötten relativizáljon, amikor napvilágra kerül egy ilyen hiányosság? Az Együtt már meg is adta e kérdésekre a maga válaszát, amikor e szerintük elfogadhatatlanul cinikus és arrogáns reagálást követően követelték az alkalmatlan miniszter azonnali lemondását.

Persze ettől még nem mond le.

Nagyobb baj, hogy Balog miniszter - aki ha akarja, ha nem, része az egészségügynek - láthatóan nem alkalmas arra, hogy az ágazatát meggyógyítsa. A baj makacs relativizálásának fázisában van.

Nincs az a terápia, nincs az az orvos, aki segíteni tudna egy olyan betegen, aki nem látja át helyzete komolyságát, súlyosságát, s maga nem képes mozgósítani minden erejét a gyógyulásért. Az ilyen csak fecsérli az egészségügy erőforrásait is, öli a résztvevők hitét, rombolja a gyógyítók hitelét. Akármit ír is magáról a sikerjelentésekben.

Szerző
Danó Anna