Kuczogi Szilvia;
irodalom;Esterházy Péter;megemlékezés;felolvasás;magyar próza napja;
2017-07-14 07:45:00
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kezdeményezte, hogy Esterházy Péter születésnapja, április 14. legyen a magyar próza napja.
A 2016. 07. 15-én az előző nap elhunyt Kossuth-díjas írótól olvasói és írótársai spontán alakult virrasztáson búcsúztak a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szervezők azt kérték, hogy aki felolvasással szeretné kifejezni a tiszteletét, válasszon ki egy legfeljebb öt perces Esterházy-részletet és azt olvassa fel. Az eseményen több százan vettek részt, megrendítő volt az olvasók csendes gyásza, az erről készült videók megtekinthetők a PIM honlapján és a YouTube-on. A temetést Gannán rendezték. A Mária Terézia által adományozott birtokon áll az Esterházy család temetkezési helye. A nem összefüggő pápai, csákvári és tatai birtokoknak Ganna volt a központjában, s nyugalma, szépsége is méltóvá tette a falut arra, hogy az Esterházyakat itt helyezzék örök nyugalomra. Táncsics Mihály segédtanító korában az idegeneket kalauzolta keresetkiegészítésül a római Pantheon mintájára, Charles Moreau tervei szerint épített Szent Kereszt felmagasztalása plébániatemplomban és mauzóleumban.
"Szaxofonozz, majd!" Esterházy Péter ezzel a két szóval dedikálta a 2016. Könyvhetére megjelent utolsó könyvét régi barátjának, Dés Lászlónak, így annyit biztosan lehetett tudni a búcsúszertartásról, hogy ott Dés László fog fújni. (Esterházy 2015 októberében az Élet és Irodalomban jelentette be, hogy súlyos beteg, hasnyálmirigyrákkal küzd. Betegségéről szól a Hasnyálmirigynapló című kötet.) A temetés a család kérésére nem volt sajtónyilvános. A gyászszertartást Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát celebrálta, Esterházy-idézetekkel megtűzdelt beszédében olyan fénylő és saját pályáján ívelő csillaghoz, emelkedő üstököshöz hasonlította az írót, akit nem lehet és nem is szabad befogni. "Egy nemzet és egy nép búcsúzik a vele azonosuló gondolkodótól és írótól" - búcsúztatta a főapát.
A világsajtó az irónia nagymestereként emlékezett meg a szerzőről. György Péter az azóta megszüntetett Népszabadságba írt nekrológjában az olvasókhoz fordult: Esterházy Péter örökre halott, és rajtunk múlik, hogy ennek ellenére meddig marad velünk, meddig élünk általa is. Ennek a munkának a megkezdése nem más, mint az olvasás.