Inkább lop, hogy ne öljön újra

A fogolyszökésnek nem mindig a csalóka szabadságvágy a legfontosabb indítóoka. Sok elítélt saját magától, a szabadságától is fél.

Néhány napon belül két elítélt is megszökött a büntetés-végrehajtás külső munkahelyeiről. Az egyiket, aki szerda délelőtt lépett meg a városi börtön közelében lévő külső munkaterületről Szombathely határában fogták el. Hétfőn az állampusztai bv-intézet egyik rabja szökött meg a közeli sertéstelepen végzett munka közben, de nem sokkal később őt is elfogták Akasztón.

A magyar jog szerint a fogolyszökésért további súlyos éveket is kiszabhatnak a bíróságok. (Sok országban a szökés nem számít bűncselekménynek, mert ott úgy vélik, a börtön dolga, hogy megakadályozza azt.) A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BvOP) szakmai álláspontja szerint az elmúlt időszak szökései azzal állhatnak összefüggésben, hogy egyre több - börtönön kívüli - külső helyen végeznek munkát az elítéltek. Ilyenkor előfordul, hogy valakit „meglegyint” a szabadság szele és a következmények mérlegelése nélkül lelép. A bv csaknem 1500 fogvatartottat foglalkoztat naponta külső szerződés keretében. Külső munkát kizárólag olyan rabok végezhetnek, akik kisebb súlyú bűncselekmény miatt töltik a szabadságvesztésüket. A bv egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a lehető legtöbb rab dolgozzon. Például saját pékségben, sertés- és baromfitelepeken, mezőgazdasági üzemekben termelik meg az étkezésükhöz szükséges élelmiszereket – vagy külső civil cégeknél bérmunkát végeznek.

Hat év alatt összesen 14-en szöktek meg a bv-ből, ami minimális arány a csaknem 18 ezer fős fogvatartotti létszámhoz képest.

Végh József kriminálpszichológus a Népszavának elmondta, a fogolyszökés leggyakoribb motivációja: rendezni a kapcsolatot szerelmével, családjával. (Volt, aki pár nappal szabadulása előtt azért szökött meg, mert levélben azt írták neki, hogy élettársa új kapcsolatra lépett.) De bármilyen furcsa: sokan azért szöknek meg – vagy követnek el bűncselekményt szabadulásuk után -, hogy visszakerülhessenek a börtön falai közé. Azt nem mérlegelik, hogy társaiknak ezzel bajt okoznak, mert például miattuk megszigorítják a rezsimintézkedéseket. A szabadság nem mindenki számára akkora érték, mint nekünk vagy ahogyan másokról képzeljük – véli tapasztalatai alapján a pszichológus. Sokak számára a „bennlét” a biztonságot jelenti. A rendet, az élelmet. Akár azt is, hogy a télen nem kell megfagynia az utcán. Végh megemlít nem egy olyan esetet is, ahol a szökéssel próbálkozó vagy valamilyen börtön-bűncselekményt elkövető gyilkos azért tette, amit tett, mert tudta, érezte, hogy ha szabadulna, újra embert ölne, ezért inkább vállalta a további fogságot.