CT vs államtitkárság

Vigyázat, demagógia jön! Vagy mégsem? Tíz miniszter, 55 államtitkár és (e pillanatban) 108 helyettes államtitkár dolgozik a harmadik Orbán-kormányban, pedig Orbán Viktor 2010-ben ígéretet tett arra, hogy nem burjánzik el a rangkórság a kormányban. Bajnai 2010-ben 15 miniszterrel, 20 államtitkárral és 49 szak-államtitkárral (ők ma a helyettes államtitkárok) adta át a kormányzást. Ma – amikor e sorokat írjuk, csak körülbelül(!) - 70 miniszteri, 5-10 miniszterelnöki biztos, 14-20 miniszterelnöki megbízott 15-20 kormánybiztos van. Számszerűleg ma több, mint 50 államtitkár és 108-109 helyettes államtitkár égeti a közpénzt a maga szolgálati autójával, sofőrjével, apparátusával és a rengeteg marhaságával.

Amit viszont Rétvári Bence közölt a maga hatalmas arcával, hogy 2010 óta 42 százalékkal, 73-ról 104-re emelkedett a kórházi CT eszközök száma, icipicit pösze. Ma Magyarországon több helyettes államtitkár van, mint komputertomográf az összes magyar kórházban. 104-108 a gólarány a mamelukok javára.

Nem vagyok matematikus, számolja ki, akinek kedve tartja, hogy arányosan mely szám nőtt és mennyivel nagyobbra az „emúttnyócév" óta.

Sorvezetőnek: egy helyettes államtitkár kb. egymilliót keres havonta. Egy CT berendezés kb. 200 millióba kerül. Egy használatra nemzetbiztonságilag alkalmatlan wifi a vizes vébére 30 milliárd. A kőművesállványból épített ugrótorony 3 milliárd.

Lehet tehát tologatni az abakuszt és rögtön föltolul a kérdés: egy ténylegesen 200 millióba kerülő műszer árából mennyit lehet lopni? És mennyit egy csőtoronyból? Na, ugye!

Jön persze a panasz, hogy csak a sajtó fújja a lufit. A világszínvonalú magyar egészségügyben a CT-hez szakember is kell. Az meg nincs, mert rég Londonban rendel. Akkor meg minek az egész? Legyen elég Röntgen doktor egykorú masinája. Meg a stadionok.

Szerző
Veress Jenő

Borús jövő

Itthon bizarr plakátokon hirdették, ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén. Az ugyan nem derült ki e kék színben pompázó mesterművekből, mikor ér véget a – fogalmazzunk így – játék, s milyen kritériumoknak kell teljesülniük ahhoz, hogy a magyar származású amerikai milliárdos kacagjon majd sátáni arckifejezéssel, de gyanítjuk, hogy mindez a menekültválsággal áll összefüggésben. S összerakva a kormánypropaganda építőkockáit, Soros a magyar kormány szerint alighanem akkor nevet majd a végén, ha menekültekkel árasztja el Európát, s persze erős és büszke hazánkat.

Van egy rossz hírünk: Soros, vagy követői nevetnek a végén, abban az értelemben biztosan, hogy a menekültáradatot hosszabb távon nem lehet megfékezni. Hiába kötött az Európai Unió megállapodást Törökországgal, s hiába zárták le a balkáni útvonalat, ezek az intézkedések csak ideig-óráig működnek. Talán csak évekig, talán évtizedekig. A magyar kormányfő ugyan éleslátással rámutatott, hiba volt Kadhafit megölni, mert ő legalább útját állta az Európa felé igyekvő bevándorlóknak, ám Líbia 2011-ben megölt diktátora sem tudta volna hosszabb távon megakadályozni a menekültek továbbhaladását, függetlenül attól, hogy Silvio Berlusconi, egykori olasz kormányfő, komoly pénzt ígért ezért neki.

Szíriában előbb-utóbb elhallgatnak a fegyverek, s ha lassan is, de Törökországból is elkezdtek visszaszivárogni az emberek a polgárháború által sújtott állam biztonságosabb zónáiba. Ázsiából, illetve a Közel-Keletről ezért kevesebb menekültre lehet számítani, Olaszország példája azonban azt mutatja: Afrikából százezrek készülnek arra, hogy kontinensünk felé vegyék az irányt. A demográfiai viszonyok alapján ráadásul a helyzet drámaian rosszabbodik majd a következő évtizedekben. Miközben ugyanis 2016-ban 1,2 milliárdnyian éltek a fekete kontinensen, becslések szerint 2050-re további 1,3 milliárddal nő a földrész népessége. A kontinens számos régiójában nem várható az életszínvonal emelkedése, így mind többen áramlanak észak felé.

Olaszországban érzékelik is a bajt. Az idei év első hat hónapjában 84 ezren érkeztek Itália partjaihoz. Ez majdnem 20 százalékos emelkedés a 2016-os esztendő azonos időszakához képest. Az EU ugyan külön támogatást szavazott meg Itália számára, ez azonban nagyjából csepp a tengerben. Mi a megoldás? A közép-európai országok ugyan elutasítják a menekültek befogadását, de a képlet igen egyszerű lesz: amelyik állam 2020 után nem lesz hajlandó a szolidaritásra, az jóval kevesebb uniós támogatásra számíthat. Aki nem fogadja el Brüsszel feltételeit, az nagyon komoly árat fizet majd ezért.

Természetesen Európa sem képes arra, hogy mindenkit egytől-egyig befogadjon. Matteo Renzi volt olasz kormányfő jelezte is, hogy Róma már nem tud több menekültet kellőképpen ellátni, most a többi uniós tagországon van sor. Itália azt tervezi, hogy a nem olasz felségjelzés alatti menekülthajókat nem engedi be a kikötőkbe.

A jövő meglehetősen borúsnak tűnik, de nem azért, mert Soros nevet a végén. Azért, mert jelenlegi magatartásunkkal azt érjük el, hogy mi fogunk sírni. De nagyon.

Szerző

Borús jövő

Itthon bizarr plakátokon hirdették, ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén. Az ugyan nem derült ki e kék színben pompázó mesterművekből, mikor ér véget a – fogalmazzunk így – játék, s milyen kritériumoknak kell teljesülniük ahhoz, hogy a magyar származású amerikai milliárdos kacagjon majd sátáni arckifejezéssel, de gyanítjuk, hogy mindez a menekültválsággal áll összefüggésben. S összerakva a kormánypropaganda építőkockáit, Soros a magyar kormány szerint alighanem akkor nevet majd a végén, ha menekültekkel árasztja el Európát, s persze erős és büszke hazánkat.

Van egy rossz hírünk: Soros, vagy követői nevetnek a végén, abban az értelemben biztosan, hogy a menekültáradatot hosszabb távon nem lehet megfékezni. Hiába kötött az Európai Unió megállapodást Törökországgal, s hiába zárták le a balkáni útvonalat, ezek az intézkedések csak ideig-óráig működnek. Talán csak évekig, talán évtizedekig. A magyar kormányfő ugyan éleslátással rámutatott, hiba volt Kadhafit megölni, mert ő legalább útját állta az Európa felé igyekvő bevándorlóknak, ám Líbia 2011-ben megölt diktátora sem tudta volna hosszabb távon megakadályozni a menekültek továbbhaladását, függetlenül attól, hogy Silvio Berlusconi, egykori olasz kormányfő, komoly pénzt ígért ezért neki.

Szíriában előbb-utóbb elhallgatnak a fegyverek, s ha lassan is, de Törökországból is elkezdtek visszaszivárogni az emberek a polgárháború által sújtott állam biztonságosabb zónáiba. Ázsiából, illetve a Közel-Keletről ezért kevesebb menekültre lehet számítani, Olaszország példája azonban azt mutatja: Afrikából százezrek készülnek arra, hogy kontinensünk felé vegyék az irányt. A demográfiai viszonyok alapján ráadásul a helyzet drámaian rosszabbodik majd a következő évtizedekben. Miközben ugyanis 2016-ban 1,2 milliárdnyian éltek a fekete kontinensen, becslések szerint 2050-re további 1,3 milliárddal nő a földrész népessége. A kontinens számos régiójában nem várható az életszínvonal emelkedése, így mind többen áramlanak észak felé.

Olaszországban érzékelik is a bajt. Az idei év első hat hónapjában 84 ezren érkeztek Itália partjaihoz. Ez majdnem 20 százalékos emelkedés a 2016-os esztendő azonos időszakához képest. Az EU ugyan külön támogatást szavazott meg Itália számára, ez azonban nagyjából csepp a tengerben. Mi a megoldás? A közép-európai országok ugyan elutasítják a menekültek befogadását, de a képlet igen egyszerű lesz: amelyik állam 2020 után nem lesz hajlandó a szolidaritásra, az jóval kevesebb uniós támogatásra számíthat. Aki nem fogadja el Brüsszel feltételeit, az nagyon komoly árat fizet majd ezért.

Természetesen Európa sem képes arra, hogy mindenkit egytől-egyig befogadjon. Matteo Renzi volt olasz kormányfő jelezte is, hogy Róma már nem tud több menekültet kellőképpen ellátni, most a többi uniós tagországon van sor. Itália azt tervezi, hogy a nem olasz felségjelzés alatti menekülthajókat nem engedi be a kikötőkbe.

A jövő meglehetősen borúsnak tűnik, de nem azért, mert Soros nevet a végén. Azért, mert jelenlegi magatartásunkkal azt érjük el, hogy mi fogunk sírni. De nagyon.

Szerző