- Miért ne nevessen Soros György a végén?
- Mert ha ő nevet, akkor az történt Európával, amit ő szeretett volna. Ami szerintünk Európa halálos ítélete. Röviden ennyi. Soros Györgynek van egy nagyon világos programja, amely szerinte megoldás a migrációs válságra, s leveszi a feszültséget az ütköző államokról, amelyek vagy háborús térségben vannak, vagy azok határán. Soros azt mondta, hogy ennek az egyik megoldása lehet meghatározott számú migráns Európába telepítése. Ez a fő ütközőpont a Soros által kitalált, számos európai vezető által képviselt, valamint a mi, magyarok és több más európai ország álláspontja között: van-e szükségünk ilyen típusú demográfiai utánpótlásra, vagy nincs? Szerintünk nincs.
- De hát Soros György tavaly leírt programjában éppen nem betelepítésről, hanem a befogadott menekültek számának maximalizálásáról volt szó. Ő évi háromszázezer emberben maximalizálta volna az Európába befogadható menekültek számát.
- Most akkor a számokról vitázunk?
- Nem, hanem arról, hogy amit Soros-programnak nevez, abban éppen nem a mindenáron idetelepítésről, hanem a bevándorlás világos keretek közé tereléséről van szó. Ráadásul abból a hét pontból, amelyet Soros megfogalmazott, öt csaknem szó szerint megegyezik az Orbán Viktor által képviselt, sőt, az EU számára is bemutatott válságkezelési javaslattal.
- De azért nagyon kevéssé lehetne komolyan venni bármely, a Soros Györggyel szemben álló állam véleményét, ha ezek az országok, illetve vezetőik csakis azokkal az információkkal rendelkeznének, amelyek bárki számára elérhetőek és nyilvánosak...
- Milyen információkkal rendelkezik a magyar kormány?
- Rengeteg olyan információval rendelkezünk, amelyek nagyon is aggodalomra adnak okot a terveit illetően. Hiszen az elmúlt hetekben Soros György találkozott Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökkel, s rendszeresen tárgyal más uniós biztosokkal is, miközben működtet egy olyan hálózatot az Európai Bizottság és az Európai Parlament égisze alatt, amely lényegében az ő általa finanszírozott szervezetek korábbi munkatársaiból épül fel.
- Kire gondol konkrétan?
- Nézze meg például az Európa Tanács emberi jogi biztosának a szerepét és szakmai múltját... De még számtalan szereplő van, aki a Nyílt Társadalom Alapítvány tisztségviselője volt azt megelőzően, hogy uniós vezetői pozícióba került.
- És?
- És vannak a Soros-féle kiáltványok, amelyek hivatalosan az uniós testületek álláspontjai, de a valóságban a Soros által vezetett gazdasági, pénzügyi és politikai ideológiát nagy részben lefedik. Soros olyan, mint Rodolfo: sosem az az érdekes, ami az asztal felett történik, hanem az, amit nem látunk, vagy nem elsőre.
- Már elnézést: ön dolgozott egy pr-cégnek, mielőtt állami vezetői tisztséget kapott...
- Többnek is.
- Pláne. Tehát a kormányzati szerepében ezek ideológiáját, gazdasági érdekeit érvényesíti?
- Az ember, ha van abban a szerencsés helyzetben, hogy eldöntheti, hol dolgozik, akkor olyat választ, amellyel esszenciálisan tud azonosulni. Értelemszerűen egy ilyen munkahely, közösség, hat az ember gondolkodására. De vannak ilyen és vannak olyan szervezetek. Én huszonévesen dolgoztam ezeknek a cégeknek, szerintem kevésbé hatottak rám ideológiai szempontból, mint ha valaki a Nyílt Társadalom Alapítványnál vezető. De ha azt kérdezné, hogy ha én a kormányzati tevékenységemet követően elhelyezkedek egy cégnél, ott mi lesz, biztosan jelentős hatást gyakorol majd a munkámra az állami vezetői múltam.
- Na de közben lényegében azzal vádolja, vádolják az uniós apparátust, hogy Soros György befolyása alatt állnak.
- Nem lényegében, hanem konkrétan, igen.
- Ez nonszensz.
- Nem. Vannak olyan ügyek, amelyek nemcsak rövid, hanem nagyon is hosszútávon határozzák meg ennek a kontinensnek a jövőjét. Ezekben az ügyekben rendre teljesen más elképzelést képviselünk mi, illetve a globalista felfogás támogatói. A Soros-féle gondolatvilág arról szól, hogy a nemzetállami működési keretek, amelyek lényegében a XX. században meghatározták az európai, atlanti világ működését, mára idejétmúltak, s fel kell őket oldani valami nemzetállamok feletti masszában. Ez alapvetően gazdasági szempontú megközelítés, amelyben Európa egy nagy, közös piacként működne. Mi viszont azt gondoljuk, hogy az európai integritás sok szempontból fontos. Többek között éppen azért, hogy az európai gazdaság és politika egységében legalább annyira meghatározó világtényező tudjon maradni, mint a XX. században volt, de a nemzetállami sokszínűség feladhatatlan.
- A XX. századi európai egység épp az értékközösség felvállalásán alapult, amelybe például a szolidaritás is beletartozik, tartozna.
- Mindig ezen megy a játék, hogy ha valamivel nem értünk egyet, akkor már nem is vagyunk szolidárisak. Mi sosem mondtuk például azt, hogy a valódi menekültek esetében ne lennének humanitárius kötelezettségei az európai közösségnek. Mi azt valljuk, hogy azoknak az embereknek, amelyek háborús okokból, erőszakos fenyegetettség elől kénytelenek elmenekülni, menedéket kell nyújtani, de Európa feladata elsősorban az, hogy megpróbáljuk megoldani az okokat helyben, hogy senkinek ne kelljen elhagynia a hazáját. Nézzük meg a jelenlegi gazdasági-politikai döntéshozók felelősségét abban, hogy egyáltalán kialakulhatott ez a helyzet. Mert nem mi keverjük össze a menekültek és a gazdasági bevándorlók kérdését, sőt, mi végig azzal érveltünk, hogy ezt kellene végre külön választani. Azoknak, akik megérkeznek a magyar határra, vajon mekkora része menekült? Meddig tekinthető menekültnek egy ember? Ha már van vagy volt egy politikailag biztonságot nyújtó országban, s helyzetben, mégsem ott várja meg a hazai helyzet alakulását, vagy nem ott telepszik le, hanem elindul egy másik országba, akkor már rég nem menekültkérdésről van szó.
- Sose kerüljön olyan helyzetbe, hogy nem döntheti el, hol és hogyan neveli fel a gyerekeit.
- Egyáltalán nem erről van szó. Hanem hogy Európának legyen ereje eldönteni, kivel, milyen keretek között szeretne együtt élni. És ez szerintem jócskán túlmutat azon a kérdésen, amelyet ezek, a Soros által befolyásolt szervezetek és vezetők - akik alapvetően szervezői ennek a migrációs áradatnak - úgy próbálnak bemutatni, hogy itt a legalapvetőbb humanitárius kötelezettségeiknek nem tesznek eleget azok, akik maguk szeretnék eldönteni, hogy kivel élnek együtt, s kivel nem. Én legitimnek tekintem, hogy gondolkodhatnak ők így a világról, de akkor ők is tekintsék legitimnek azt, ahogyan pedig mi gondolkodunk. Főként mert a magyar kormány nagyon világos felhatalmazással rendelkezik ennek a gondolkodásmódnak a képviseletében. És most elő lehet venni a tavalyi népszavazás közjogi elemzését, de azért a politikai döntésben részt venni akaró emberektől igenis világos állásfoglalás volt az arról, mit várnak el a kormánytól.
- Sok ellenérvet elő lehet itt venni, valóban közjogiakat is, hiszen a népszavazás érvénytelen volt. De mégis inkább az a kérdés, minek van akkor szükség plakátkampányra, ha ilyen erős a "felhatalmazásuk"?
- Mert a kormányzati álláspont legitimációját még mindig megkérdőjelezik a nemzetközi, illetve a Soros-szervezetek által.
- De kik? Mert szinte már egy titkos világrendről van szó, miközben most leginkább úgy tűnik, vallási okokra hivatkoznak épp a menekültkérdésben.
- Kétségtelen, hogy Európa a zsidó-keresztény kultúrkörre alapszik. Azokat a problémákat, amelyek például Franciaországban láthatunk, s amelyek a vallási együttélés nehézségeiből fakadnak, valóban lehet egy ilyen típusú olvasata is. Tehát a tolerancia nagyon fontos, de az is legalább ennyire fontos, hogy akivel szemben toleránsak vagyunk, az legalább ugyanennyire legyen toleráns a mi értékeinkkel, kultúránkkal, s hitünkkel. Nagyon világos íratlan, vagy kimondatlan szabályok alapján működik az európai közösség. Aki az európaiak segítségét akarja akár földrajzi, akár financiális, vagy bármely más módon, annak ezeket az alapszabályokat magára nézve kötelezőként kell elfogadnia.
- Éppen erről van szó: mi is egy közösség tagjai vagyunk, ránk is vonatkoznak szabályok, döntések.
- Így van. Ettől függetlenül nem kell mindent elfogadnunk, nem kell mindenben kompromisszumot kötnünk. Az a kérdés, hogy Európa egyben tud-e maradni. Mert szerintünk ez utóbbi attól függ, hogy a mai kihívásokra milyen válaszokat adunk. Ha megszületik egy uniós döntés arról, hogy merre visszük tovább az európai közösséget, akkor azt a magyar kormány be fogja tartani. De egyelőre nem született ilyen döntés, a véleményünket pedig jogunk van elmondani. Mert szerintünk az, hogy Nagy-Britannia kilép ebből a közösségből, nem az oka, hanem a tünete, az eredménye annak, hogy az EU-nak változtatnia kell saját magán. Az a kérdés, hogy a Soros-féle irányba, vagy az általunk is vallott, nemzetállami szerepet erősítő irányba lépünk-e.
- Nem nacionalizmus ez?
- Semmiképpen sem tennék egyenlőségjelet a nacionalista definíció, s az általunk vallott nemzeti szuverenitási meggyőződés, s az egészséges nemzeti büszkeség közé.
- A miniszterelnök menekültügyi kommunikációjában mindez már-már fajelméleti síkra terelődött...
- Ne vicceljünk már...
- Minek nevezné azt, hogy a demográfiai egyensúlyról, Magyarország magyarnak megőrzéséről beszél egy XXI. századi, európai kormányfő?
- Sokan szeretnének valamit belelátni. Van a sajtóban megjelenő híreknek egy dimenziója, ami teljességgel felvállalhatatlan. Ebbe én nem vagyok hajlandó belemenni. Mi azt gondoljuk, hogy vannak alapvonalak, amiket Európában védeni kell, de ez nagyon távol áll a fajelmélettől.
- Pedig épp a plakátjaik erősítenek rá ezekre a félelmekre: a Soros-kampány ügyében az antiszemitizmus vádja is megfogalmazódott.
- Nagyon magas a labda: erről kérdezze meg Benjamin Netanjahut. Soros György származása indifferens. Soros Györggyel mi azért nem értünk egyet, amit ő képvisel, nem pedig azért, aki ő személyesen. Mi Soros Györgyöt egy magyar embernek tartjuk.
- De akkor mi értelme az arcával teleplakátolni az országot, mondván, ő támad a magyarokra?
- Mert ő ennek az akciónak a zászlóvivője, vagy a parancsnoka.
- De miért kell a magyar embereket - akik Önök szerint nyilván nagy egyetértésben vannak a Kormánnyal - 5,6 milliárd forintból emlékeztetni arra, hogy na, őt kell utálni?
- Szerintem nem erről van szó. Ez politikai kommunikáció. Azért van Soros azon a plakáton, mert az a politika, amit mi elutasítunk, az az ő nevével fémjelzett. Annak a politikának, ami szerintünk Európa és Magyarország sírját is megáshatja, ő az arca. A plakátok ennek a politikai kommunikációnak, e véleményünk kifejezésének a technikai eszközei csupán. Nincs más, ez az eszköz áll rendelkezésre, s ennek van hatása.
- Még szerencse, hogy a kormányra nem vonatkozik a plakáttörvény, amely ezt a fajta eszközrendszert ugyanakkor elvette a pártoktól.
- Ha a magánvéleményemre kíváncsi, én nemcsak a pártoktól venném el. Szerintem Magyarországnak van olyan építészeti öröksége, s természeti adottsága, amely érdekében, ha rajtam múlna, közterületen semmiféle, tehát sem kereskedelmi, sem politikai plakát nem jelenhetne meg. Nem láttam olyan élethelyzetet, ahol akár természeti, akár építészeti adottságainkat javította volna bármely óriásplakát, vagy egyéb hirdetési felület. Legfeljebb nem bántja, de sokkal gyakrabban kifejezetten rontja. Tehát én az összes közterületi reklámfelületet eltüntetném. De ezzel a meggyőződésemmel kisebbségben vagyok.
- E kérdés tehát még nem tartozik az államtitkári portfóliójába. Ellenben - ha már az építészeti örökségeket említi - az L. Simon László, valamint Sonkodi Balázs államtitkárok távozásával megüresedett területekért, ha jól tudom, miniszterhelyettesként ön felel. Önhöz tartozik akkor a várbiznisz, például?
- Nem nevezném biznisznek, de igen, a budai Vár rekonstrukciója, s építészeti örökségeink megóvásának, megújításának kérdései is hozzánk kerültek. És ez egy nagyon szép feladat. Már csak azért is, mert, ha van olyan kormány a rendszerváltás óta, amely nyugodtan járhat emelt fővel azért, amit az építészeti örökséggel tett, akkor az ez. A nemzet parkolójából sikerült megcsinálni a nemzet főterét, hiszen a Kossuth tér rekonstrukciójának sikerét ma már senki sem vitatja. Nézzük meg a Várkert Bazárt, illetve, hogy abból milyen plázát akartak csinálni, s végül most hogyan néz ki...
- Ugye csak viccel?
- Teljesen mindegy, hányszor adták át, de elkészült, s igenis emeli a városképet. Értem az árat firtató, vagy egyéb felvetéseket is, de ennyi erővel, akkor ne csináljunk semmit!? Azok az építészeti emlékeink, amelyekre büszkék vagyunk, a millennium időszakában születtek. Fontos kérdés, hogy ezzel az örökséggel a jelenlegi társadalom, illetve a politika mit tud kezdeni: rombolja, konzerválja, vagy hozzá is tud tenni valamit. Erről szól az építészpolitika. A másik oldalról pedig az ennek a területnek a fő kérdése, hogy az állam mint szabályozó, hogyan tud a fejlődés, fejlesztések motorja lenni. Például a magáncélú ingatlanépítés engedélyeztetési eljárásainak megszüntetésével, az építők, a cégek szabályainak egyértelműsítésével, a város, illetve településarculati szabályozók reformjával - ezek nagyon szép, igazi kormányzati feladatok. Ezekre büszke vagyok, ez igazi szellemi kihívás, ami lelkesít. Itt van például a panelprogram. Az elmúlt másfél hónapban olyan szakmai fórumokon, egyeztetéseken vettem részt, amelyek igazán jövőbe mutató tudással vérteztek fel...
- Ez a panelügy kissé bohózattá vált, miután a Kétfarkú Kutyapárt lecsapott a tervekre...
- Pedig lenne mit komolyan venni. Ma, Magyarországon 1,2 millió ember él ilyen technológiával épült ingatlanokban. Statikailag nem, de műszakilag ezek az épületek már túl vannak az életciklusukon. Egy kormány elkezdi keresni a megoldást, elmond száz lehetőséget, és abból kiragadnak egy felvetést. Ez a tipikus működése a médiának ezzel a kormánnyal szemben, hogy miközben a kabinet épp azt teszi, amit számon kérnek rajta, aközben kiragad egy részletfelvetést, fantomizálja, s ezzel felépít egy hamis képet rólunk. Nagyon könnyű lenne a helyzetünk, ha a média csak azt közvetítené le, amit mi ténylegesen csinálunk, vagy amit ténylegesen gondolunk. Akkor sokkal jobb lenne a sajtónk. De ez nem kritika, csak helyzetértékelés.
- Vajon akkor is a média festi önöket le hamis színben, amikor például az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiad egy közleményt, melyben hírlapi kacsának minősít valamit, amit Orbán Viktor saját kezűleg írt alá, s szó szerint ki van hirdetve a Magyar Közlönyben?
- Csak ott tévednek, ahol dolgoznak is.
- És mi van akkor, ha a kormány téved - akár a menekültügyben -, s ezzel az arroganciával végletesen lerontja Magyarország megítélését a legfontosabb nemzetközi szövetségeseink körében?
- Kétségtelen tény, hogy Magyarország megítélése megváltozott 2010 óta, de szerintem nem romlott. A 2010 előtti kormányok diplomáciai attitűdje ugyanis az volt, hogy amit Brüsszelből diktáltak, az úgy volt. Miért? Mert úgy tekintettek az uniós fejlesztési forrásokra a szocialisták, hogy az valamiféle kegyes ajándék Nyugat-Európától, s hogy a jövőben ahhoz a kegyhez hozzáférjenek, azért „jobb, ha befogjuk a szánkat". Mi ezt nem így gondoljuk, nekünk van saját véleményünk, s nem félünk elmondani.
