Az első kiemelt érdeklődésre számot tartó esemény a vizes világbajnokságon a magyar női vízilabda-válogatott Japán elleni találkozója volt. Vasárnap este, több mint 6000 néző gyűlt össze a helyszínen, a szurkolók bejutása azonban közel sem volt zökkenőmentes a Hajós Alfréd Uszodába.
A mérkőzés előtt mintegy másfél-két órával már gyülekeztek a szurkolók, hogy elfoglalják helyeiket a lelátókon. Az járt jól, aki sokkal hamarabb érkezett, ugyanis a kitelepített információs pultnál álló segítők, illetve a biztonságiak sem tudták, melyik bejárat, merre található. Több beléptetési pontnál kapták ezt a választ a helyüket keresők: „sajnos mi sem tudjuk, kérdezzen meg valaki mást, merre kell menni.”
Szemmel láthatóan nem készültek fel az illetékesek a nézők szállítására sem: bár a kicsi, háromajtós autóbuszok sűrítve közlekednek a vb ideje alatt a Margitszigeten, az emberek így is egymás hegyén-hátán tolongva érkeztek meg a válogatott mérkőzésére, és összepréselve, agyonnyomva voltak kénytelenek távozni is.
Van idő, lehetőség a javításra. És szándék?
