Belső-Erzsébetváros felébredt

Publikálás dátuma
2017.07.21. 07:04

A 20 ezernél kevesebb helyi lakosra egy keményebb hétvégén 150-200 ezer vendég zúdul. A választások előtt a politikusok még nyugalmat ígértek.  

Lakóóóóók, ébresztőőőőő! Aki riadt valaha hajnali fél háromkor arra, hogy egy matt részeg fiatalember áll az úttest közepén, fejét hátraszegve újra és újra beleordítja a fenti mondatot az éjszakába, a körülötte álló kompánia pedig boldog röhögéssel nyugtázza, hogy a környező bérházak ablakaiból egyre több álmos arc lesi, mi zajlik odalent, az tudja, mit élnek át minden éjjel a „pesti bulinegyednek” nevezett Belső-Erzsébetváros lakói. Ahogy az is, aki rendszeresen kerülget a lakóhelyén reggelente hányást, hétvégén bélsárt, a játszótéren pedig törött pezsgősüveget.

A Belső-Erzsébetváros a kétezres évek közepéig Pest egyik közepesen leromlott és feltűnően unalmas negyede volt. Az 1944-es gettó területén már a harmincas években egy vadonatúj, Újlipótváros-szerű negyed kialakítását tervezték, a hetvenes években pedig a kiemelkedő minőségű, de drága volta miatt továbbvihetetlen lakótömb-rehabilitációról vált nevezetessé. Hunvald György polgármestersége idején aztán felélesztették a bontási tervet, és mire a műemlékvédelem felébredt és leállította a pusztítást, sőt sor került a világörökséggé nyilvánításra is, már visszafordíthatatlan folyamatok indultak el. Ezek következménye ma a több tucat műemléki státuszú, de üresen és magánbefektetők tulajdonában romló XIX. századi lakóház, amelyek „jobb híján” hasznosításából szökkent szárba a túlzás nélkül világszenzációnak számító Szimpla nyomán a helyi romkocsma-kultúra.

A lakosok a vigalmi negyed lassú térnyeréséből kezdetben csak annyit érzékeltek, hogy egyre több vendéglátóhely nyílik, és időnként nótaszó, mind gyakrabban angol nyelvű kurjongatás veri fel az éjszaka csendjét. Radikális változást az a 2013-ban meghozott önkormányzati rendelet hozott, amely minden előzetes egyeztetés nélkül kettévágta a kerületet: eltörölte azt a korábbi szabályt, amelynek értelmében az üzlethelyiségeknek otthont adó ház tulajdonosi közössége korlátozhatta egy vendéglátóhely nyitva tartását, ugyanakkor Belső-Erzsébetvárosra nézve eltörölte a 22 órától 6 óráig érvényes „csendrendeletet”.

Közmeghallgatás, népszavazás, demonstráció

A bulinegyedben élők gondját rendszerint azzal intézik el, hogy ha nem tetszik, költözzenek el. Amiben van ráció, hiszen a negyedben kétségkívül felmentek az ingatlanárak az utóbbi egy-két évben, de az is tény, hogy sokan ragaszkodnak az évtizedek alatt megszokott, elhelyezkedése vagy épp kulturális kötődései miatt választott lakóhelyükhöz.

Ennek tudható be, hogy körülbelül fél évvel ezelőtt néhányan – zömmel családos fiatalok – szervezkedni kezdtek a negyed „visszafoglalása”, a záróra újbóli rendeletbe iktatása érdekében. Több száz aláírással közmeghallgatást kezdeményeztek, amelyet azonban Vattamány Zsolt kormánypárti polgármester azzal utasított el, hogy várják ki a rendes őszi időpontot. Ezt követően a kerületi rendőrkapitánnyal szerveztek találkozót, de dr. Kiss Szabolcsot a BRFK az utolsó pillanatban eltiltotta a részvételtől - az összegyűlt több száz ember azonban így is megtartotta a „panasznapot”. Ezzel párhuzamosan egyénenként az ombudsmanhoz fordultak, vizsgálatot kérve arról, nem sérül-e az az alapvető joguk, hogy éjszakánként kipihenhessék magukat.

Új színfoltot hozott az ellenállásba, amikor Hunvald György egykori polgármester, a kerületi MSZP elnöke a napokban bejelentette: aláírásokat gyűjtenek egy helyi népszavazás érdekében, hogy így biztosítsák a lakosok pihenéshez, egészséges környezethez való jogát. Mivel a 42 ezer kerületi lakos 15 százaléka kezdeményezhet referendumot, ezért 6500 aláírást kell összegyűjteni.

Jövő csütörtökön, június 27-én este 11 órától az Élhető Erzsébetváros tagjai „forgalom- és zajlassító” demonstrációt tartanak az Akácfa utca és a Wesselényi utca kereszteződésétől indulva.

Nagyjából 400 – állandóan változó - vendéglátóhely működik ma a „bulinegyedben”. Jó részük zenés szórakozóhely, ami önmagában is konfliktusforrás, arról nem is beszélve, hogy ha valahol 2000 ember mulatozik egyszerre, mint mondjuk az Instanttal frissen egyesült Akácfa utcai Fogasházban, az ab ovo nem lehet csendes. Erre a parlament még rátett egy lapáttal az átgondolatlanul szigorú dohányzás elleni törvénnyel: mivel a vendéglátóhelyeken tilos rágyújtani, a vendégek a bejáratok előtt „élnek”, ami egy kocsmákkal szegélyezett útszakaszon több ezer éjszakai beszélgetőt jelent.

Érthető, hogy a romkocsmákra és sima ivókra, a kávéházakra, éttermekre, kerthelyiségekre és a balatoni strandbüfé helyi megfelelőire, a „street food courtokra” komplett iparágak telepedtek rá röpke négy év alatt. Legelébb is a szállásadóké. Party hostelek, turistaszállások és az Airbnb-hálózaton keresztül kiadott lakások egész tömege várja az ideérkező külföldieket. Mivel ezek jó része a társasházakba tokozódott be, állandósultak a konfliktusok az odahaza az „itt bármit megtehetsz” szlogennel csalogatott fiatalok és az éjszakai álmuk mellett a liftjüket és folyosóikat féltő lakók között. Különösen, hogy 8 szoba / 16 ágy alatt a működtető nem köteles portaszolgálatot biztosítani.

Erős mondatok

„Elmondom mivel hitegetett bennünket az előző választás előtti viharos közmeghallgatáson ugyanez a bagázs: bagolyszolgálat, csitító táblák mindenütt (ezek kb. annyit értek, mint halottnak a csók), rendszeres takarítás, új takarítógépek beszerzése…”

„Szeretnék egy átmenőforgalom mentes (hurok rendszer) Belső-Erzsébetvárost sok süllyedő oszloppal, sétáló Király és Kazinczy utcát, lakossági parkolókat (mondjuk minden 4. más színnel csak a lakosságnak, egységes utcafronti arculatot a homlokzatokon, szűnjenek meg a dobogós teraszok, nyilvános wc-t, nappal nyitott átjáró udvarokat, posztos rendőrt, ahova csak lehet, posztos takarítást, társasházak magánszállásadóinak pontos online adózását és a vendégek regisztrációját.”

„A gyerekem itt nem bírván (pontosan kellett dolgoznia, nem mehetett támolyogva be, hogy fordítva tegyen mindent) - bérelt a Dózsánál egy garzont egy ideig. Nem volt panasza. Ott is van mindenféle, de korábban van kuss.”

„Felénk (Dohány) az angol stagpartysok mintha kevesebben lennének. Mostanában a spanyol lánybandák vonulnak.”

Aztán jöttek az olcsó alkohol vámszedői: ha valaki beírja a google-ba, hogy „pub crawl”, ma már széles kínálatot talál olyanokból, akik 5-10 euróért az év minden estéjén korlátlan ivással kecsegtető éjszakai kocsmatúrát ajánlanak. Aminek az a járulékos következménye, hogy nyáridőn ötven-száz ittas tizenévesből álló menetek vándorolnak egész éjjel fel és alá a negyed – a nyilvános illemhelyeket például fájón nélkülöző – utcáin. Nyomukban tócsák, eldobott poharak, papírtálcák, megrongált autók, felborogatott kukák.

A 20 ezernél kevesebb helyi lakosra egy húzósabb hétvégén 150-200 ezer vendég zúdul rá. Ehhez képest beszédes adat, hogy a 2017-es rendészeti statisztika szerint az első félévben a „közterületesek” 1548 helyszíni bírságot és 1130 szóbeli figyelmeztetést osztottak ki. Bár a rendészet munkatársai (pár tucat ember) járőröznek a kerületben, azt dr. Somogyi Csaba igazgató is elismeri, hogy „a beszélő, zajongó tömeggel nem tudnak mit kezdeni”.

A vállalkozók és a lakosság között persze örök vita, hogy kinek a befizetései szolgálják inkább a közjót. Megbízható adatok híján lehetetlen igazságot tenni az ügyben, hogy például a lakosság súlyadója – amelyért a bejegyzett autók számánál kevesebb közterületi parkolóhely vehető igénybe – vagy a vállalkozók iparűzési adója segíti-e inkább a kerületet. Két beszédes tényt azonban érdemes felidézni. Az egyik , hogy a NAV nemrégiben lebonyolított, előre bejelentett vizsgálata idején egy hét alatt 35 ezerrel több nyugtát bocsátottak ki és 62 millió forinttal több bevételről adtak számot a szórakozóhelyek. A másik, hogy a világörökségi területen vendégenként és naponta 20 forintjával beszedett felügyeleti díjból tavaly – a 15 milliós előirányzathoz képest – 10,9 milliós bevétele volt az önkormányzatnak. Ugyanitt takarításra állítólag 63,9 millió forintot költöttek.

Nem az ő bulijuk

Nemcsak a lakók tapasztalata, hanem Dorogi Gabriella, az FKF Nonprofit Zrt. szóvivője által megerősített tény: a bulinegyed számos frekventált pontján hét végén nincs takarítás.

Előfordulhat, hogy a negyedhez tartozó nagy forgalmú közterületeket hét végén nem takarítják?

- A területileg illetékes szolgáltatási csoportok, ahonnan a kézi útgondozók vonulnak ki az adott kerületben, hétvégente nem végeznek munkát, kivéve a VIII. kerületi csoportot, amely szombati munkarendjébe illesztve takarítja a Blaha Lujza teret. Operatív köztisztasági egységünk a VII. kerületben a Dob, a Klauzál és az Akácfa utcában nem végez hétvégi takarítást.

A többi, hasonlóan látogatott fővárosi közterületet milyen gyakorisággal takarítanak?

- Az Erzsébet körúton napi három alkalommal, a Rákóczi úton kétszer, az első (délelőttös) és a harmadik (éjszakai) műszakban, a Blaha Lujza téren napi három műszakban, műszakonként többször is, a Széll Kálmán téren mindhárom műszakban kiürítik a hulladékgyűjtőinket, továbbá szükség szerint rendbe teszik ezek környékét is.

Ki a megrendelő, ki dönt a munkálatok gyakoriságáról?

- Társaságunk köztisztasági feladatait a Budapest Főváros Önkormányzatával megkötött Közterület-tisztántartási Közszolgáltatási szerződés alapján végzi, amelyet minden évben több megajánlott takarítási alternatíva közül fogadnak el.

B. Z



Szerző

EU-ellenes szövetséget építenek

Publikálás dátuma
2017.07.20. 07:01

Budapesten ostorozta az Európai Uniót Benjámin Netanjahu. Az izraeli kormányfő szövetségeseket keresni jött Magyarországra, a visegrádi négyek (V4) országaiban, főként a tömörülést éppen elnöklő Orbán Viktorban pedig cinkosra is talált.

Míg a nyilvánosság előtt a kedves arcát mutatta, addig őrültségnek nevezte az Európai Unió politikáját a visegrádi országok (V4) miniszterelnökeivel folytatott zártkörű tárgyalásán Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő. Hogy mindez kitudódhatott, annak köszönhető, hogy a mikrofonja hangsávját egy ideig hallani lehetett a kint várakozó tudósítók tolmácsgépein is. Az izraeli Háárec tudósítása alapján Netanjahu meglehetős feszültséggel beszélt arról: az EU köti politikai feltételekhez köt más együttműködési formákat, így például a technológiák cseréjét Izraellel. Szerinte az EU politikája azért is őrültség, mert nem szolgálja Európa érdekeit sem.

Orbán Viktor egy ponton nevetve szakította félbe, mondván, az EU még a saját tagjainak is feltételeket szab, nem hogy más országoknak. Netanjahu erre azt mondta, Európának el kell döntenie, hogy élni és virágozni akar-e, vagy elenyészni és eltűnni. Szerinte a tét Európa biztonsága és gazdasági jövője, és mindkettő azt indokolja, hogy másképp viszonyuljanak Izraelhez. „Mi az európai kultúra részei vagyunk. Európa Izraelnél ér véget. Izraeltől keletre már nincs Európa” – fejtegette. Ennek megfelelően a visegrádi miniszterelnököket arra kérte, hogy „térítsék jobb belátásra” a többi uniós tagország vezetőit annak érdekében, hogy az előítéletek mérséklése nyomán javítsák kapcsolatukat Izraellel. Szerinte ma az egész közel-keleti térségben egyedül Izrael törődik Európa érdekeivel, így az unió végső soron saját biztonsági érdekeit ássa alá, ha Izraelt támadja.

Mindezek után állt a nyilvánosság elé Orbán kollégáival, s jelentette be: Netanjahu javaslatára közös, terrorizmus elleni munkacsoport jön létre a visegrádi négyek (V4) országaival. A magyar kormányfő azt is közölte: az izraeli miniszterelnök meghívta a V4 kormányfőit Izraelbe, s ezt ők örömmel el is fogadták. Egyúttal azt is sürgette, hogy Izrael és az EU kapcsolatát az ésszerűség jellemezze, s bírálat helyett az együttműködés előtt nyissák ki a kaput. Hangsúlyozta: a visegrádi országok javasolni fogják az uniónak, hogy értékelje azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Izrael tesz a térség stabilitása érdekében, mindaz ugyanis európai érdek is, hisz véd az újabb és "újabb migránsinvázió" ellen. Mint mondta, "Izrael az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten", ahol a keresztények biztonságban vannak, sőt közösségeik nemcsak túlélnek, hanem növekednek is itt. Izrael az európai és a nyugati értékek bástyája a régióban - állította.

Ezután Netanjahu közölte, nagy megtiszteltetés, hogy első izraeli miniszterelnökként vehetett részt a V4 csúcstalálkozóján, ez nagy lehetőséget is jelent. Robert Fico szlovák, Bohuslav Sobotka cseh és Beata Szydlo lengyek kormányfők is hasonlóan udvarias hangnemben beszéltek a találkozóról, noha olyan mélységekig nem jutottak, mint a házigazda Orbán.

Annyi biztos, az Izraellel való jó gazdasági és politikai kapcsolat mind a négy visegrádi ország érdeke. "Közép-Európában hemzsegnek az autóipari összeszerelő üzemek, Izrael pedig az ehhez használt technológia értékesítésében érdekelt" – mondta egy izraeli kormányzati forrás a Reutersnek, Netanjahu barátkozási szándékát elemezve. Az izraeli kormányfő legfőbb célja egy közép-európai bázis kiépítése lehet. Lengyelországot ugyanis júniusban választották meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem állandó résztvevőjének a következő két évre, az Unión belüli V4-es támogatás pedig az az izraeli kormányfő számára a palesztinoknak nyújtott EU-s politikai kritikák tompításában lehet kifizetődő.

Jobboldali párkeresés

Netanjahut nemigen érdeklik a külföldön élő zsidók, csak kormányszintre emelt, nyílt antiszemitizmus ne legyen.

Szavahihető szemtanúk szerint Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő, aki első hivatalos útján járt Magyarországon, elmosolyodott, amikor Budapest utcáin konvojával végigszáguldva számos Soros Györgyöt gyalázó plakáttal találkozott. Mégsem a magyar származású üzletember iránti közös ellenszenv volt az a lelki kapocs, amely a Szentföldről érkezett miniszterelnököt magyar kollégájával, Orbán Viktorral összekötötte. Ha közös pontot akarunk közöttük találni, akkor az talán - az egyébként különbözőképpen értelmezett - jobboldaliságuk és nacionalizmusuk - bár a történelem tanulsága szerint a különböző országok nacionalistái csak ideig-óráig tudnak egymásra találni, hiszen alapfilozófiájukat éppen a más népektől (kultúráktól, vallásoktól) való elzárkózás határozza meg. Jól illusztrálta ezt az ellentmondást Orbán Viktornak a Benjamin Netanjahuval tartott sajtótájékoztatóján elhangzott, sajnálatosan kevés figyelmet felkeltett kijelentése: "Magyarország nem akar kevert népességet, nem akarja megváltoztatni az etnikai összetételét."

Az izraeli kormányfő erre nem reagált, mert országa külpolitikájának (a miniszterelnök jelenleg egyben a külügyminiszter is) egyre erősödő alapelve, hogy semmiképpen sem minősítik a közel-keleti térségen kívüli országok belpolitikáját. Még az ország fő ellenségének tekintett Iránt sem, amelynek elsősorban agresszív katonai szándékait bírálják, ugyanakkor nehezen nyelik le, hogy a perzsa államban élő kis számú zsidóság a saját kormányának legfőbb támogatói közé tartozik. Izraelben - szemben Magyarországgal - működik a demokratikus intézményrendszer és az igazságszolgáltatás, beleértve a korrupció elleni határozott fellépést is. Korrupciós vádakkal ítélték 6 éves börtönbűntetésre Ehud Olmert volt miniszterelnököt, szexuális erőszakért az iráni bevándorolt Mose Kacav egykori köztársasági elnököt, de börtönbe kellett vonulnia korrupcióért és csalásért Yona Metzger volt országos főrabbinak is. Ebből is kitetszik, hogy a jelenlegi magyar és izraeli kormányt nem a demokratikus hagyományok közös ápolása, a gazdasági és egyéb bűncselekmények azonos kezelése köti össze.

Ugyanakkor mind Orbán Viktor, mind Benjamin Netanjahu vonzódik az antidemokratikus országokhoz, elsősorban Vlagyimir Putyin Oroszországához, illetve Recep Tayyin Erdogan Törökországához, ami nyilvánvalóan közös pont. Izrael tisztában van Oroszország növekvő közel-keleti befolyásával: bár céljaik különbözőek a térségben, ugyanakkor ismerik egymás félelmeit és stratégiáit, ami megkönnyíti a két ország közötti jó viszony fenntartását. Iránnal Magyarország sajátos kapcsolatot ápol. Ha hinni lehet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, akkor valamiféle atomipari együttműködés is formálódik a két ország között, de nincs kizárva, hogy az egész csak egy blöff. Izrael ezzel szemben kifejezetten ellenségesen viszonyul a perzsa államhoz.

Izrael európai külpolitikájának alapelve, hogy bilaterális szinten kontinensünk összes államával jó viszonyt ápolnak. Azonban az Európai Unió intézményei minden kérdést összekapcsolnak a palesztin-izraeli békefolyamattal, ami megnehezíti a két fél együttműködését. Az úgynevezett Horizon 2020 terv értelmében szorosabbá kellene fűzni az Európai Unió és Izrael kapcsolatát, bevonva a közel-keleti országot a támogatási rendszerbe, rögzítve, hogy a brüsszeli pénzeket Izrael nem adhatja tovább a megszállt palesztin területeknek. Benjamin Netanjahunak voltak ugyan illúziói, hogy Orbán Viktor képes legalább valamennyit tágítani számukra Brüsszel kapuin, de hamar be kellett látnia, hogy Magyarország befolyása a közösségre - önhibájából - nem mérhető. Ugyanakkor Izrael számíthat hazánkra abban, hogy az ellenük foganatosított uniós szankciók vagy a Palesztin Hatóság nemzetközi szervezetekben való helyfoglalásio próbálkozásai nem élvezik a magyar kormány támogatását. Azt viszont Orbán Viktornak kellett elfogadnia, hogy Benjamin Netanjahut csak az Izraelben élő zsidók sorsa izgatja, más országokban csak az állami szintre emelt, nem burkolt antiszemitizmus ellen emelik fel szavukat.

Netanjahu közel sem lehet biztos abban, hogy egy következő választáson ismét kormányt alakíthat. Választási rendszerük miatt csak többpárti koalíció képzelhető el, megannyi érdekcsoport összegyúrásával. Két éve Benjámin Netanjahu jobbközép Likud pártja 30 mandátumot szerzett a 120 tagú Knesszetben, legnagyobb ellenfele, a balközép Cionista Tábor 24-et. Egyre erősödik a szociáldemokrata Munkapárt is, amely most választott Avi Gabaj nyolcgyermekes közgazdász személyében új elnököt. Nincs kizárva, hogy legközelebb már ő lesz Orbán Viktor tárgyalópartnere, ha erre a baloldali politikus hajlandó lesz az eszmecserére.

Bonta Miklós

"Már nem oszt, nem szoroz"

Ami most kihallatszott Orbán és Netanjahu retorikájából, az csak alátámasztotta, amit eddig is tudtunk: ezek a vezetők nem nagyon elkötelezettek az EU, valamint az európai közös értékrend mellett - értékel Szent-Iványi István volt nagykövet, a Liberálisok szakpolitikusa.

- Meglepte, hogy Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu együtt ostorozták az EU-t?

- Miért lepett volna meg? Önmagában Netanjahu eddigi mozgásából lehetett tudni, hogy a fő célja az európai turnéval a szövetségépítés. Izrael eddigi fő szövetségese Nagy-Britannia volt Európában, a britek kilépésével igen nehéz helyzetbe kerül az uniós érdekérvényesítésben. Franciaország és Németország ugyanis meglehetősen kritikus, nem is elsősorban Netanjahu antidemokratikus villongásai, mint inkább a béketárgyalások elhalása miatt. Ami most kihallatszott Orbán és Netanjahu retorikájából, az csak alátámasztotta, amit eddig is tudtunk: ezek a vezetők nem nagyon elkötelezettek az EU, valamint az európai közös értékrend mellett.

- Orbán hatékony lehet az értékalapú politikát tagadó szövetségépítésben?

- Az elmúlt fél év éppen hogy cáfolni látszik Orbán két évvel ezelőtti, Nyugat-Európát ostorozó, s az illiberális demokráciákat éltető szavait és elképzeléseit. Angela Merkel és Emmanuel Macron éppen ellentétes irányba, a közös Európa alapvető értékein alapuló, erősödő összefogás irányába viszi ugyanis el az európai közösséget. Az, hogy Orbán kit fogad, s milyen antidemokratikus vezetőket látogat, már nem oszt, nem szoroz Magyarország roppant mélyre süllyedt megítélésében.

- Ezen az sem változtat, ha erős tömbbé tudja tenni a V4-et?

- A V4 éppen szétesőben van, a szlovákok és a csehek tulajdonképpen minden közös ügyből kifelé kacsingatnak, s Lengyelországgal is leginkább az antidemokratikus folyamatokban mutatkozott egység. Valójában a négy visegrádi ország elsősorban a menekültválságban mutatott véleményazonosságot - ezzel ért egyet Netanjahu is -, a többi csak Orbán Viktor hiperaktív mozgása és erőlködése azért, hogy Európa és a világ felé azt mutassa, éppen ő köti össze a V4-es országok szövetségét. Enélkül ugyanis a magyar kormányfő még csak minimumtényezőként sem lenne képes fellépni. A döntő az lesz, hogy ősszel Merkel újra felhatalmazást kap-e Németországban. Ha igen, akkor Európa egészen más irányba indul, mint azt Orbán vizionálta, s a magyar kormányfő menthetetlenül marginalizálódik az EU-ban.

B.I.M.

Szerző

A végeken jártunk - Ahol már a közmunka sem segít

Publikálás dátuma
2017.07.19. 07:02
Népszava fotó/Tóth Gergő
A közmunka-program ellenére még mindig vannak olyan települések az országban, ahol 25 százalékosnál magasabb a munkanélküliség.

A legfrissebb foglalkoztatási adatok szerint Magyarországon a borsodi Nyéstán a legmagasabb a munkanélküliség: a 34,38 százalékos mutató néhány esztendeje még a középmezőnyhöz sem lett volna elég, a közmunkaprogram viszont – ha sok esetben csak látszólag is – de látványosan lenyomta az állástalanok arányát. Más kérdés, hogy szakemberek szerint mindez nem több, mint játék a számokkal. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat májusi adatai szerint mindössze hat olyan település akad idehaza, ahol tízből három embernek nem jut munka. A fél tucatból kettő-kettő Somogyban és Borsodban, egy-egy Baranyában és Nógrádban található.

Nyésta, mintha a világ végén lenne, pedig csak negyven kilométerre van Miskolctól. Alig ötven ház van a faluban, de a legtöbbjüket nem lakják állandóan: inkább vadászháznak vagy hétvégi háznak használják. A levegő metszően tiszta, s a hegyek közelségének köszönhetően nyáron is mindig néhány fokkal hűvösebb van, mint máshol. Azt mondanánk, ez a nyugalom szigete, ha nem kavarta volna fel néhány hete egy brutális gyilkosság a falut: idős, 86 éves nénit öltek meg, az egyik felbujtó annak a helyi családnak egy nőtagja, amelyiknek az asszony sokszor adott kölcsön, kisegítve őket egy-egy nehezebb élethelyzetből. Korábban inkább csak tyúklopások, fatolvajlások zavarták meg a békét, de ez az erőszakos bűncselekmény kibillentette a falut törékeny egyensúlyából.

Voldemort jól elintézte

Az északi határ túloldaláról egy-egy rendezvény kedvéért sokan átjönnek Magyarországra. A szlovákok a program után étterembe járnak vacsorázni vagy Kisvárdán vásárolgatnak. A magyaroknak egyikre sincs pénzük, ők leszegett fejjel hazamennek – festette le a leszakadt térségekben élők helyzetét a Népszavának Vécsi István, a Közmunkás Szakszervezet elnöke, a borsodi Ricse polgármestere.

- A kormány elkezdte a közmunka visszaszorítását, ez máris növelte a munkanélküliséget?

- Igen, érezhető a 25 év alatti fiatalok kiszorítása a közmunkából az elzárt kistelepüléseken, ráadásul a beígért tanfolyamok közül sem indult el mindegyik. Hiába akarják piaci munkára szorítani a munkanélkülieket, ha annak sincsenek meg a feltételei, hogy eljárjanak a közeli városokba egy szakrendelésre.

- Jobb közlekedés vagy a hátrányos helyzetű térségekben épülő munkásszállók segítenének?

- Ilyen fejlesztésekre nem ad pénzt az állam, az önkormányzatoknak nincs miből lépni, a vállalkozók közül pedig már a boltosok is csődbe mentek és elmenekültek a szegénységből. Ricséről többen elindultak a nyugati országrészbe dolgozni, de nem bírták a szigorúan szervezett munkát és a család nélküli életet. Mindenki visszajött. Itthon pedig a polgármesterek már nem töltik fel a lehetséges közmunkás létszámot mert, mindenkinek nem tudnak értelmesnek látszó munkát kitalálni. Kérdezem én: milyen szintű életet élnek ezek az emberek?

- Van kiút?

- A mostani kormányzati politika mellett szerintem nincs. Sokat segítene a szociális szövetkezetek elterjedése, de ezt jó időre félresöpörte Mengyi Roland tavalyi botránya az uniós pénzek lenyúlásával.

Gulyás Erika

A magas munkanélküliségi adat Nyésta esetében kissé csalóka: a falu ide bejelentett negyven-ötven állandó lakosából 17 az aktív korú, munkaképes a többiek idős nyugdíjasok vagy gyerekek. Ha a tizenhét emberből nyolcnak épp nincs munkája, máris ötven százalékhoz közelít az állástalanok aránya. A közmunkaprogramokra is nehezen tudják feltölteni a létszámot, vannak családok, ahol már a harmadik generáció óta nem dolgozik rendesen senki, bennük nincs ambíció a napi hat-nyolc órás faluszépítéshez, járdabetonozáshoz.

Bárdos Ferenc polgármester, aki húsz éve irányítja a kicsike községet, név szerint tudja, ki dolgozik épp, és ki nem. Az ujjaival számolja, hogy a tizenkét regisztrált munkanélküliből hányan vannak épp álláskeresési támogatáson, kit iskoláztak be az állam által fizetett, de amúgy nem sok mindenre jó tanfolyamra, s ki az az egyetlen ember, aki közmunkásból rendes állásba került: egy miskolci multihoz jár be naponta dolgozni. Neki sincs könnyű dolga, mert az errefelé közlekedő buszok közül csak három vagy négy jön be a faluba, a többihez ki kell gyalogolni másfél kilométerre a helyközi megállóhoz. Ha minden busz behajtana a település központjába, akkor az önkormányzatnak támogatást kellene fizetnie a helyi volán-társaságnak, márpedig erre nincs pénzük.

A somogyi Rinyabesenyő 31,33 százalékos mutatóval jelenleg a hatodik legrosszabb foglalkoztatási helyzetű település. Az adatnak akár örülhetnének is a Nagyatád melletti zsákfaluban – főleg, hogy a megyében már nem listavezetők ebből a szempontból: Somogyaracs egy percenttel megelőzi őket –, hiszen fél évtizede még 83 százalékos állástalanságot jegyeztek arrafelé, s éveken át a kistelepülés számított a munkanélküliség non plus ultrájának.

– Ehhez képest valóban jónak mondható az alig több mint harminc százalék – mondta Orsós Imre, Rinyabesenyő polgármester, aki azonban azt is elismerte, ha nem lenne 35 közmunkáshelyük, akkor 75 százalékos lenne az állástalanok aránya a faluban.

A helyiek persze örülnek a közmunkának, ami jellemzően településrendezést, vagyis kaszálást, a mezőgazdasági utak karbantartását, a temető gondozását jelenti. Nagyobb baj szerintük, hogy sokkal több helyre lenne szükség, mert így átlagosan fél év jut az érintetteknek, utána marad a munkanélküli támogatás. Jelenleg 47-en állástalanok a hivatalosan másfélszáz munkaképes korú közül, s bizony, nekik csak az alig több mint húszezer forintos segély jut.

Illetve a feketemunka: a környékbeli erdőkben ugyanis akad munka, csak éppen nem bejelentett, utóbbiból egyedül az erdőgazdaságnál jut.

– Ez legalább értelmes meló – jegyezte meg az egyik munkás. – Állatokat etetünk, cserkelőutakat kapálunk, kaszáljuk a magaslesek környékét.

A brigádtagok többsége alacsonyan iskolázott, de akadnak olyanok is, akik szakmunkás-végzettséggel kénytelenek az erdőben dolgozni. A közlekedés igencsak hagy maga után kívánnivalót, a zsákfaluba ugyanis nem a környékbeli gyárak munkabeosztása szerint járnak a buszok. A napi három járatból a reggelivel – hét órakor érkezik – értelemszerűen nem lehet beérni Nagyatádra a hatos kezdésre, a következő negyed egykor jön, az utolsó pedig délután négykor. Aztán másnapig semmi, vagyis az esti műszakból hazatérni sem lehet...

– Ezen próbálunk segíteni a falubusszal – magyarázta Orsós Imre –, ha már három jelentkező akad, reggel hatkor is bevisszük őket a városba vagy Lábodra. Az igazi persze az lenne a helyiek szerint, ha sikerülne egy üzemet csábítani a faluba. Persze a végzettség nélküliek nem valami komoly tudást igénylő munkát vizionálnak, csak egy seprűgyárat. Csak éppen még egy ilyen vállalkozás tulajdonosai sem szívesen telepednek meg egy zsákfaluban, pedig Rinyabesenyőről Mike, Görgeteg, Alsótapazd és Homokszentgyörgy felé is csak sáros-földes út vezet. Nem véletlen, hogy nemhogy üzem, de még bolt és kocsma sincs – errefelé senki sem akar beruházni. A falubeliek szerint a homokszentgyörgyi, s ezzel a falut Szigetvárig kinyitó út sokat lendítene rajtuk, más kérdés, hogy már negyven éve ígérgetik...

Az Unió jobban teljesít

Az elmúlt években töretlenül emelkedik a foglalkoztatás az Európai Unióban, a munkanélküliség pedig a 2008-as gazdasági válság óta idén a legalacsonyabb – áll az Európai Bizottság az európai foglalkoztatási és szociális fejleményekről szóló friss jelentésében. A jelentésből kiderül, hogy 2013 óta az EU-ban 10 millió munkahely jött létre, jelenleg több mint 234 millió embernek van munkája. A munkanélküliségi rátát tekintve azonban jelentős eltérések mutatkoznak a tagországok között.

Amíg az Egyesült Királyságban, Csehországban, Máltán, vagy Németországban és hivatalosan Magyarországon is 5 százalék, vagy annál alacsonyabb a munkanélküliség mutatója, addig Görögországban és Spanyolországban a 20 százalékot is meghaladja. A foglalkoztatottság mértéke a válságot követő fellendülés kezdete óta szinte minden tagállamban nőtt. A foglalkoztatás arányának tekintetében 2016-ban 17 tagország a 2008-ban rögzített adatok alatt teljesített, legjobban Görögország (-10,1 százalékpont) és Ciprus (-7,7 százalékpont) rontott.

Eközben az elszegényedés veszélye, vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata a legtöbb tagállamban 2012 óta csökkent, így Horvátországban, Magyarországon, Írországban, Lettországban, Lengyelországban és Romániában is javultak valamicskét az adatok. A bizottság jelentésében arra is felhívta a figyelmet, hogy a fiatalabb nemzedékek nehezebben találnak munkát, gyakran nem szokványos és kockázatos foglalkoztatási formában, többek között határozott időre szóló szerződések alapján dolgoznak, aminek következtében csökkenhet számukra a szociális védelem mértéke. Az évek során csökkent a fiatalok részesedése a munkából származó jövedelemből, a bérekhez viszonyítva valószínűleg a nyugdíjuk is alacsonyabb lesz. A jelentés kitér arra is, hogy a munkaképes korú népesség 2060-ig várhatóan minden évben 0,3 százalékkal csökken, ami azt jelenti, hogy kevesebb munkavállalónak kell majd biztosítania a növekedési pálya fenntartását. Kevesebb lesz a nyugdíjrendszerbe járulékot fizetők száma is, ugyanakkor több nyugdíjast kell majd a rendszernek eltartania.