Lenullázódásunk dermesztő folyamata

Mint lórúgások sorozata, olyan a Shakespeare, sonnet 66 című produkció. Brutális víziók vannak benne. Például egy balerina kötélen felfüggesztve, de úgy, hogy éppen lábujjhegyen, spiccen tütüzik, a szó szoros értelmében a haláltáncát járja egyre fáradtabban és kétségbeesetten, mert ha nem bírja már lábujjhegyen, s leteszi a talpát, azon nyomban megfojtja a kötél. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház produkcióját, amit az idei Shakespeare Fesztiválon, Gyulán láthattunk, Shakespeare 66., halálvágyó szonettje ihlette, melyben 14 sorban alaposan kiosztja a világot. Például ezt írja „...Az érdem itt koldusnak született/És hitvány semmiségre pompa vár/És árulás sújt minden szent hitet/És becsületet rút gyanú aláz/És szűz erényt a gaz tiporni kész/És tökéletest korcs utód gyaláz/És Érc-erőt ront béna vezetés...” Ez a tömörül gyomorszájon rúgó, mégis veszettül szép vers ihlette az előadást. Minden sorából jelenet kerekedik. Rút, mélybe taszító, kegyetlen, de olykor mégis gyönyörű, festői látomások sora. Melyek az elviselhetetlenségig fokozódnak, ahogy a már-már monotonná válóan elaljasult és vele párhuzamosan rémisztően kiszolgáltatott embert mintázzák a szerb Kokan Miadenovic rendezésében, akinek a Balkánon nyilván fokozottan volt módja megtapasztalni az elállatiasodó brutalitást.

De a produkció csak kevéssé kötődik térhez és időhöz, sajnos legbelsőbb lényünket és lényegünket tükrözi. A Marija Kalabic által tervezett díszletben hurokkal ellátott kötelek garmadája lengedez fenyegetően a szereplők feje felett. Bárki nyakára tekeredhetnek ezek a kötelek. Az előadásban meglehetősen gyakran arat az erőszakos halál. Hulla hulla hátán, ahogy Shakespeare tragédiáiban is. Roppant intenzív a játék és erősen mozgásközpontú. Az évek óta meglehetősen jó formában lévő temesvári társulat tagjai nem kímélik magukat, ahogy a náluk a Koldusopera bemutatója után két évvel újra rendező Miadenovic sem őket. Benyargalják, harcolják, gyilkolják a színpad minden szegletét, és az ádáz küzdelem közben a szerelem is próbál megszületni, de hát ilyen közegben nem sok esélye van. Gyakran harsogóan tombol Irena Popovic elektronikus eszközöket is használó, fület tépő zenéje. Sokkhatásra jön újabb és újabb sokkhatás, ami tán időnként ki is oltja egymást, némiképp fárasztóvá válik, de amikor már lankadnánk, megint következik egy mellbevágó kép. A színpad hátsó falán lévő elektronikus óra vérpiros számokkal az előadás kezdetétől visszaszámlálva mutatja, hogy mennyi idő van még hátra a produkcióból, ha úgy tetszik, az életből. Olyan ez az óra, mint amikor akciófilmekben mutatják, hogy mennyi idő van még a bomba robbanásáig, amit rendszerint az utolsó pillanatban sikerül hatástalanítani. Itt persze nem sikerül, lenullázódik az óra, ahogy mi is. Lenullázódásunk dermesztő folyamatáról regél a lúdbőröztető produkció.

Mint a címe is mutatja, a Tévedések vígjátéka nem tragédia. Miközben tudjuk, hogy a jó komédia nem ritkán közel jár a tragédiához. A kiváló előadások egymásutániságát rendező Bocsárdi László ezt már többször is megmutatta. Legutóbb a saját remek csapatával, Sepsiszentgyörgyön úgy állította igencsak emlékezetesen színpadra Molnár Ferenc Liliom című darabját, hogy abból szinte eltűnt minden ligeti romantika, és fokozottan megjelent az az eldurvuló világ, ami módszeresen kibabrál a társadalmi hierarchiában alul lévőkkel, kiszolgáltatottá, megalázottá teszi őket, ellehetetleníti a létezésüket. Mintha a Liliom testvér produkciója lenne a szatmárnémeti Harag György Társulat Tévedések vígjátéka előadása. Ugyanaz a képtelenül eldurvult világ, amiben valószínűtlenül abszurddá válnak a szituációk. A fémtraverzekből álló díszlet is hasonló. Ezeken a rideg alkalmatosságokon sok-sok reflektor található, amik kimondottan filmstúdiószerűen világítják be a teret, azaz kiemelik, hogy műviek a helyzetek. Ezt hangsúlyozza az is, hogy a jelenetek után totál sötét lesz, majd hirtelen világosság és ekkor már a következő szituáció résztvevőit látjuk. Akár meglepő is lehet, kik teremnek ott a szemünk előtt villanásnyi idő alatt, kik kuszálják tovább a történetet csaknem a totális fejtetőre állásig. Bár nyilvánvalóan pontos rendezői elgondolás alapján született, a szó szoros és eléggé átvitt értelmében is távol kerül a közönségtől a gyulai Tószínpadon a produkció. A nézők és a színpad között lévő víz, bár hangulatos, a kelleténél messzebb távolítja a színészeket, így a vígjátékhoz elengedhetetlen arcmimika alig látszik. Tán ennek is tudható be, hogy igencsak ritkán nevet a közönség, akkor is, amikor a fonák szituáció ezt csaknem elengedhetetlenné tenné. Érzékelhető a komoly összmunka, az odaadás, mégsem válik igazi élménnyé az előadás.

Nyolcadik alkalommal rendeztek Irodalmi Humorfesztivált Gyulán. A házigazda mindig Tarján Tamás irodalomtörténész, aki oldott szellemességgel, kiválóan improvizálva és anekdotázva, bármit összeköt bármivel. Az írókhoz adódik egy muzsikus is, ezúttal Binder Károly, ő ugyancsak improvizálva zongorázik a különböző szövegek hangulatának megfelelően, de impulzív egyéniségét abszolút érvényre juttatva. Ezeken az esteken 12 író a saját, akár az alkalomra született, írását olvassa fel. Van, aki jó előadó, van aki egyáltalán nem. De mindenképpen érződik a személyiségük, és ez a legérdekesebb. Akiket esetleg csak írásaikból ismerünk, ott állnak előttünk kissé szorongva, vagy vagányul, kieresztik a hangjukat vagy éppen visszafogják. Learatják a babérokat, jól, kevésbé jól tűrik a mérsékeltebb fogadtatást, míg a kollégáik szerepelnek, élvezik a teljesítményüket, netán unottan a semmibe merednek. A leginkább tán Dragomán György van elemében, roppant komoly ábrázattal, áltudósi fontoskodó képpel, mintha fölöttébb lényeges konferencián lenne, a hagymavágás fortélyairól beszél. Tudálékos idegenszavakat vegyít mondandójába, amit a bagatell témához képest röhejesen túlspiláz, elképesztő előírásokat mond, és eszközöket ír elő a jó hagymavágáshoz, és ezeket lényegében diktátumnak tekintve, lyukat beszélve a közönség hasába, csaknem félelmetesen, ugyanakkor röhögtetően, totálisan groteszkbe hajlóan adja elő. Fergeteges. Az Irodalmi Humorfesztivál elmés szórakozás.