Parraghot ide is!

Volt régen egy heves természetű – sajnos már néhai - főszerkesztőm, aki egy szép reggelen berontott a szerkesztőségbe és durván leteremtett egy buta cikk miatt. Tartalmilag tökéletesen igaza volt. Csak épp nem én írtam. Mondtam is, de erre jött a dühös válasz: tudom, de te vagy itt…!

Az ostobaság- és halálügyi minisztérium döntése miatt távozni kényszerül a Sportkórház éléről Soós Ágnes főigazgató. Elérte a nyugdíjkorhatárt, és az egészségügyi államtitkár szólt neki, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését. Ezt korunk Szabad Népe, a Magyar Idők írja, amit utóbb nyilván munkáslevelezők sokasága is helyesel majd. (A Soós már majdnem Soros…) A lap szerint Soós azért sem maradhat, mert az általa vezetett kórház nem költözött még ki az Alkotás úti épületéből. Holott azt a testnevelési egyetemnek kellett volna megkapnia. Annak a lebutított intézménynek, melyet OKJ-s doktorátussal rektorál egy levitézlett edző.

A Sportkórháznak adott a kormány egy új épületet, ahová június 30-ig kellett volna átfáradni, de aggályoskodás merült fel. Hiába adott rá a kormány pénzt, a pótépület nem alkalmas kórháznak még mindig.

Az internet tele van hirdetésekkel: „költöztetés olcsón, garanciával”. Igazán botrányos, hogy egy kórházigazgató ennyire analóg. Még szerencse, hogy a kormány a választások előtt digitális munkatársakkal látja majd el legkedvesebb embereit, hogy ne tévedjenek el a Mészáros Lőrincnél jóval butább Zuckerberg birodalmában – amint az Tusványoson elhangzott. Cseppet sem lepne meg, ha a menesztett igazgató helyett Orbán Viktor egy szállítmányozási szakembert – vagy magát Parragh Lászlót - nevezné ki a kórház élére.

A betegek is tanulnának inkább szakmát, ahelyett, hogy vidáman henteregnek az ágyakon, falják a száraz kenyeret répával, mackósajttal, jó dolgukban.

A kórházigazgató meg épp ott volt…

Szerző
Veress Jenő

Kár a benzinért

Hallom, az állami intézményeknek nem akaródzik elektromos autót rendelni a friss katalógusból. Jó, világos, nem hogy az Adriára, de még a Balatonig se nagyon jutunk el vele egy töltéssel. És akkor hogy végezze az elhivatott közszolga bokros teendőit közpénzen, ugyebár. Városon belül... Mondják már! Mégis milyen nemzeti ügyet lehet városon belül elintézni? És ha egy migráns vagy egy civil pont túlfut a közig határon? Gyorsan találunk valahol egy épp nem foglalt „gyors”-töltőt vagy egy mosdóban rádugjuk a konnektorra és 8-10 óra múlva már mehet is a hajsza? És ami a legdurvább: hogy lehet mindezt otthon beadni az asszonynak?

Sorjáznak az érvek, visszhangzik a tiborci panasz. De – mint ahogy az állami autók világát bemutató 1965-ös filmremek is fogalmaz – kár a benzinért. Viktorisszimusz két éve kiadta a parancsot: elektromos autóra magyar! Legyünk a Nissan Leafek és Teslák országa! A maga részéről a dolgot ennyiben letudta, az aprómunka boldogságával Varga Mihályt tüntette ki. És ilyenkor nincs kecmec. Elvégre egy közszolgának is tovább kell látnia az orránál. Nyafogása elhal a nagy nemzeti mesterterv ismeretében, miszerint tíz év múlva elektromos autók tízezrei boldog szopósmalacként szívják majd le a NER új, csillivilli atomblokkjainak éjjeli áramát. Jól hangzik, kár, hogy szakmailag egy baromság. De ebbe ne menjünk bele, hisz a sorosista-brüsszelista, úgynevezett észérveket úgyis elnyomja a szív. Inkább érezzék át: az állami e-autó más, mint a többi. Ráadásul abból a két és félmilliárdunkból, amit Orbán ilyenekre szán, két év múlva már majdnem annyi lesz belőle állami, mint magán. Kibédi Ervin örökbecsű szavaival: „Az állami kocsit állami sofőr vezeti. Állami költségen javítják és állami szervizen ápolják. Sehol a világon nincs annyi állami kocsi, mint hazánkban. Nálunk állami kocsin jár a legkisebb vállalat igazgatója, anyagbeszerzője, kézbesítője és ezek hozzátartozói is”.

Még szerencse, hogy így csak a szocializmust figurázhatták ki, 1965-ben. Közpénzen.

Szerző
Marnitz István

Katonanemzet, Miskahuszárral

Fel leszünk rendesen fegyverkezve, arra nem lehet panasz. Na nem a honvédség, hanem a különböző magánhadseregek, de ez szép magyar hagyomány, így volt már Csák Máté korában is. Régebben a katonásdi olcsóbb lehetett kicsit, a kuruc időkben Csinom Palkónak mindössze egy darab karabélya, egy szép selymes lódingja és dali pár, azaz kettő darab pisztolya volt leltár szerint. Igaz, ugyanennyit birtokolt Csinom Jankó is, de mondd már, akkor két darab karabély, az se verhette tönkre a költségvetést. (A lóding finanszírozásába nem mennék bele, kicsit bizonytalan vagyok a mibenlétét illetően, de kizárt, hogy a közbeszerzési értékhatárt elérte volna.)

Most nem ússzuk meg ilyen olcsón. A miniszterelnök kedvenc TEK-jén kívül van már külön gárdája a az országgyűlés elnökének, a köztársasági elnöknek, a Nemzeti Bank elnökének, most az adóhivatal szerez be egész arzenált, és akkor még nem beszéltünk a Fradi Securityról és egyéb kopaszhadtestekről. Csak maga a NAV egy évre több, mint 600 ezer töltényt készül vásárolni pisztolyba és gépkarabélyba (lóding, úgy látom, most nem kell), enyhébb esetekre 1000 vaktöltényt és 3200 sörétes lövedéket. A legnagyobb adósok szégyenlistáján állítólag ott van a Nemzeti Vagyonügynökség vezetőjének magánvállalkozása is, kíváncsi vagyok, megússza-e vaktölténnyel, vagy igazságosan fenékbe lövik a sörétes puskával. Kissé lemaradva követi az adóhatóságot Matolcsy magánhadserege, ők csak 200 ezer lőszert vettek. Igazán telne többre is: az MNB 100 fős biztonsági cégének működtetése 1 milliárd 644 millióba van. Mármint nekünk. De megéri, mert számos feladatot róttak rá: szerepel a felsorolásban pl. a „liftből való kimentés” is. Gondolom, ha kell, simán szétlövik a liftajtót.

Nemrégiben Kósa Lajosnak adott alkalmat számos vidám magánszámra az Országgyűlési Őrség kistafírozása elektromos sokkolókkal, pisztolyokkal, mesterlövő puskákkal, kézi gránátvetőkkel és elfogó hálókkal. Kósa szerint a drónok miatt volt feltétlen szükség a gránátvetőből kilőhető elfogó hálókra, mert a sólymok – amelyekkel először próbálkoztak - a drónok helyett a denevéreket és a galambokat vadászták le. Csöppet nem csodálkozom. A mi parlamentünk némely képviselőé mellett a sólymok IQ-ját is képes csökkenteni.

Orbán után Kövéré volt az első magánhadsereg. A rossznyelvek szerint nem volt ínyére, hogy az őrzésére rendelt TEK minden lépéséről informálhatná a miniszterelnököt. Pláne, hogy a TEK-et Orbán személyes bizalmasa, volt testőre irányítja. Így volt ezzel Áder is: köszönte szépen, de nem kért a TEK védelméből. Ő is külön államfői őrséget szeretett volna, de meg kellett elégednie azzal, hogy a Készenléti Rendőrségből kerül ki a testőrsége. Tartok tőle, így nem jut neki egy árva elfogó háló sem, pedig milyen jól elkaphatták volna vele Gulyásék festékes dobozát, röptében a palota felé. Esetleg a parlamentnél kiselejtezett sólymokat át lehetne ide csoportosítani.

Az Országgyűlési Őrségben már négy és félszázan szolgálnak, eredetileg 2,6 milliárdos költségvetéséhez hozzácsaptak még 850 milliócskát. Vettek belőle bilincseket is, darabját 27 ezerért, ami épp csak duplája az interneten kaphatóknak. A bilincs olyan lehet, mint a Fidesz szerint a karácsonyi bejgliben a dió: annak idején megmondták a tűzijáték költségeit firtatóknak, hogy ünneprontás az áráról faggatózni. (A bilincsen és a dión kívül még az ugrótoronnyal vagyunk így.) De ki sajnálná a pénzt, amikor a parlamentben valóságos fenevadként garázdálkodik a 40 kilós Szabó Timea vagy Kunhalmi Ágnes, szegény házelnök nem győzi büntetni őket.

Régi katonanemzet vagyunk, nem lehetünk meg fegyver nélkül. Végre lesz ennek méltó jelképe is. Pákozd mellett rövidesen elkészül a 12 és fél méter magas „Miskahuszár”, a világ legnagyobb ólomkatonája. Egyik kezében zászló, másik kezében kard (pedig egy elfogó háló is jól mutatna), leleményes tervezői szerint „jelezve, hogy készen áll bármikor a harcra, hazája védelmére”. Azt írják, éjszaka világítani fog, hogy az autópályáról is látni lehessen. A róla készült honlapon forog és zenél is, de remélem, ezt azért élőben nem teszi, én már így is frászt kapnék autósként éjszaka egy négy emelet magasságú, világító ólomhuszár váratlan látványától. Azt azért hiányolom, hogy nem mond közben Wass Albert verseket, mint az író egri mellszobra, amíg el nem romlott.

Katonanemzet ide vagy oda, felmerül a kérdés: minek ez a rengeteg fegyver? A menekültektől kerítés véd, Brüsszelt már megállítottuk. Két magyarázat lehetséges. Vagy a kormány beleélte magát a saját blöffjébe a „forró őszről” (ha egy kis önpuccsal is kacérkodna, ahhoz mind a két oldalt neki kellene kicsit felfegyvereznie, hogy hihető legyen a dolog). Vagy ebben-abban sáros kliensei önbizalmát erősíti: ne féljetek, van itt erő, nem bukunk meg, nem buktok le. A visegrádi négyek közös hadgyakorlatán a katonák máris azt a képzeletbeli feladatot kapták: mentsenek ki egy korrupt elöljárót a felháborodott lakosok közül. Komoly összegbe fogadnék, hogy az érdekes gyakorlatot magyar részről találták ki.