Egyről a kettőre lépett volna a bajnokcsapat.
Pontosabban tizenegyről tizenkettőre, hiszen az aranyéremmel zárt 2016/2017-es szezonból átmentett 10 hazai bajnoki győzelmet számláló sorozat egy hete, a nyitányon folytatódott (akkor a Haladást verte 2-0-ra a Honvéd – a szerk.). Noha az együttes azóta szerdán 3-2-re kikapott az izraeli bajnoktól, így kettős vereséggel búcsúzott a Bajnokok Ligája selejtezőjétől, a kispestiek joggal bízhattak jó szériájuk folytatásában. Akár azért is, mert a borsodiak kérésére felcserélt pályaválasztói jog miatt nem kényszerültek utazásra, azaz egy héten belül harmadszorra szerepelhettek vendéglátóként.
Az első „figyelmeztető lövést” a 19 esztendős Tömösvári Bálint adta le Rados kapujára a 4. percben. A kapuvédő ököllel hárította a pályafutása során másodszor kezdő siheder löketét. Magyar szinten jó iramú volt egyébként a kezdés, az első negyedórában itt is, ott is láthattak helyzeteket a nézők.
A folytatásban meddő kispesti mezőnyfölény jellemezte a játékot, mégis komoly helyzet nélkül teltek a percek. Már-már úgy tűnt, az első játékrészben nem lát gólt a Bozsik közönsége, amikor a 40. percben Nagy Gergő szabálytalanul próbálta megállítani a vendégek spanyol légiósát, Diego Velát. Villant a sárga lap, s mivel Nagyot már figyelmeztették ilyen módon a 17. minutumban is, megfogyatkozott a hazai csapat: a büntetőt ráadásul maga a sértett értékesítette (0-1).
A gól után Erik van der Meer cserélt, a találkozó pedig feszült hangulatban ért véget; maradjunk annyiban, nem Solymosi Péter volt a legnépszerűbb a hazai tribünön helyet foglalók között, amikor a játékrész lefújása után elhagyta a pályát.
A második játékrészben változatlan felállásban léptek pályára a csapatok, Lipták Zoltán révén pedig a Diósgyőr majdnem meglepetést okozott: a védő 30 méterről vette célba Gróf Dávid kapuját, lövése majdnem befért a kapu felső sarkába. Később mindkét kapu előtt – ismét – a büntetőpontra mutathatott volna Solymosi sporttárs, újabb büntetőrúgásra azonban nem került sor. Az előzmények miatt egyébként a hazai szurkolók a játékvezető minden olyan ítéletére, amely a fővárosiakat sújtotta, „érzékenyen” reagáltak, azaz a feszültség fennállt továbbra is.
Ahogy teltek a percek, van der Meer újabb cserére szánta el magát: Gazdag Dánielt Kabangu váltotta. A cserejátékos pedig jött, látott és győzött: a szélen elfutva bepasszolt Eppel Mártonnak, az előző idény gólkirályának, aki szezonbeli első találatával egalizált (1-1).
Vérszemet kapott a házigazda. A gól után kevéssel Davide Lanzafame tört ki ziccerben, ám ekkor még szerelte védője. Csakúgy, mint Lipták a 73. percben, ám a vendégek hátvédje szabálytalan volt, ezért körülbelül 18 méterről, kissé balról szabadrúgással jöhetett a Honvéd. Lanzafame állt a labda mögé, aki az új évadban negyedszer lépett pályára, s negyedízben vette be a mindenkori rivális kapuját (1-2). Emberhátrányban fordított a címvédő, percekig az olasz csatár nevétől volt hangos lelátó.
Ekkor egyáltalán nem látszott, hogy nem egyenlő létszámban küzdenek a felek, hiszen a Honvéd Eppel révén végképp eldönthette volna a pontok sorsát. Nem tette, erre pedig kis híján ráfizetett: az egyik vendégjátékos a hajrában bevette Gróf kapuját, ám les miatt Solymosi érvénytelenítette a találatot.
A nagyot küzdő Honvéd az utolsó percekben hősiesen őrizte előnyét, de két párharc után mégsem lépett egyről a kettőre: a ráadás 5. percében Vela betalált, kialakítva a végeredményt (2-2). Solymosi a levonulásnál sem volt népszerű...
A drámai végjáték miatt egy sorozat megszakadt, hiszen a másik számláló nem váltott tizenegyről tizenkettőre, már ami a házigazdaként aratott egymást követő sikereket illeti.