A rendkívül alacsony magyar bérekkel nem csak az a probléma, hogy a családok nem tudnak megélni belőle. A magyar kormányoknak is elemi érdekük lenne a minél magasabb bérek megcélzása, azaz a tudatos bérpolitika. Azért is, mert az ország költségvetési problémáira nincs megoldás ilyen alacsony bérek mellett. Az nem megoldás, ami az elmúlt hét, illetve harminc évben történt, hogy a kiadási oldalon a növekedést megalapozó alrendszerek (oktatás, egészségügy, stb.) kiadásainak lemészárlásával hozzuk egyensúlyba a költségvetést.
Magyarország jelenleg személyi jövedelemadóból nem szed be többet, mint a GDP 5 százalékát. Ez az adónem a nyugati országokban kétszer-háromszor ekkora arányban finanszírozza meg az állami kiadásokat, Dániában akár 25 százalékban.
A magyar SZJA bevételeknek tehát jócskán emelkedniük kell. Ezt azonban nyilván nem lehet megtenni az épp hogy megélő alsó nyolcvan százalék terhére. Azaz először is egy belső újraelosztásra lenne szükség: progresszív adórendszerre. Fizessen nagyobb arányban az, akinek megtakarításai képződnek a jövedelméből, azaz a felső 2-3 jövedelmi tized. És legyen adómentes az, aki nem képes megélni a jövedelméből, hitelt kell felvegyen ehhez, azaz a legalsó jövedelmi tizedek. Ez azonban csak egy belső átcsoportosítás, felül van kevés magas jövedelem, alul sok alacsony, az igazságossági reformtól az adóbevételek összessége nem nagyon nő. Ehhez a béreknek kell nőniük, illetve az érdemi foglalkoztatottak számának.
Az elmúlt évek foglalkoztatási növekményéből vagy 200 ezer ember nyugaton és nem Magyarországon fizet adót, egy másik 200 ezer közalkalmazottat pedig mi tartunk el, nem adóbefizetők. Csak a fennmaradó csaknem 175 ezer új foglalkoztatott vált érdemi adófizetővé. Ennyi extra munkahelyet teremt a KPMG elhíresült tanulmánya szerint az évente beérkező uniós támogatás.
Az államnak azonban a minél magasabb magyar bérszínvonalra kell törekednie, annál is inkább, mert ez hatással van a többi adónemre is: a magasabb bérekből több forgalmi adót, jövedéki adót és vagyonadót is befizetnek majd.
Az alacsony bérekre alapozott modellnek tehát nemcsak az emberek megélhetése, hanem a közpénzügyeink fenntartható finanszírozása érdekében is véget kell vetni három évtized után!
