Donald Trump miatt újra a szombat esti mészárlásról beszélnek Amerikában. A politikatörténeti vérontás szerencsére csak jelképes volt: 1973 október 20-án a Watergate-botrány miatti kétségbeesésében Richard Nixon kirúgta az ügyet vizsgáló különleges biztost, mire lemondott igazságügyi minisztere és annak helyettese is. Az elnök csak tíz hónappal tudta meghosszabbítani hatalmát, 1974 augusztus 8-án lemondásra kényszerült.
Trump bizonyára tisztában van a párhuzammal, a jelek mégis arra utalnak, hogy megismételheti Nixon lépését: a Fehér Ház és a Trump-család ügyvédjei kompromittáló tényeket próbálnak gyűjteni Robert Mueller ellen. A volt FBI igazgatót Rod Rosentein helyettes igazságügyi miniszter kérte fel az elnökválasztásba való orosz beavatkozás, illetve a Trump kampánystábja és Moszkva közötti kapcsolatok kivizsgálására. Trump elmúlt napokban a Twitter üzenőfalán keserű támadást intézett Jeff Sessions igazságügyi miniszter, Rosenstein és Mueller ellen is.
A több testület előtt, párhuzamosan folyó kutakodás azonban nem áll le. Hétfőn az elnök veje, Jared Kushner, majd szerdán ifjabb Donald Trump és a kampánystábot egy ideig vezető Paul Manafort eskü alatt válaszol majd a szenátus igazságügyi bizottságának kérdéseire. Elsősorban egy 2016 nyári találkozóról lesz szó, amelyet az orosz titkosszolgálatokhoz köthető Natália Veszelnyickaja ügyvédnővel és több, szintén gyanús kapcsolati hálóval bíró orosz-amerikai kettős állampolgárral tartottak.
Trump elnök dühös tirádákat intézett a kiszivárogtatók ellen, miután a Washington Post megírta, hogy az amerikai titkosszolgálatok megszereztek bizonyos, a washingtoni rosz nagykövet és Moszkva közötti tavalyi üzenetváltásokat. Ezek szerint az akkor szenátorként Trump kampányát segítő Jeff Sessions már a jövőt, egyebek között az oroszellenes szankciók visszavonásának lehetőségét elemezgette Szergej Kiszljakkal. Sessions eredetileg tagadta, hogy ilyesmiről beszéltek volna, majd éppen ezek miatt a találkozók miatt mentette ki magát az orosz ügyekben folyó vizsgálatok alól. Trump a múlt héten azt tudatta a világgal, hogy ha előre tud Sessions visszalépéséről, nem nevezte volna ki. Az igazságügyi miniszter ezzel nehéz helyzetbe került, de egyelőre azt mondta, nem kíván lemondani.
A dologban azonban még érdekesebb, hogy az amerikai titkosszolgálatokban valakik kulcsfontosságúnak tartották a Sessions és Kiszljak beszélgetéseiről szóló információt. Különben nem tárták volna föl, hogy alig egy éve képesek voltak követni a nagykövet és Moszkva közötti üzenetváltásokat. Az a szövegből nem derül ki, hogy a rejtjeles táviratok vagy a diplomáciai futárpostával küldött írásos üzenetek jutottak amerikai kézre, de a leleplezés miatt az oroszok nyilván azonnal módszert váltottak. Lehet, hogy az amerikaiaknak évekbe telik, mire újra olyan helyzetbe jutnak, hogy értesülnek az oroszok diplomáciai kommunikációjáról. Ekkora áldozatot csakis azért vállalhattak mert még fontosabb a kitűzött cél: az amerikai érdekekre veszélyes Trump megbuktatása vagy legalábbis megbénítása.
Az elnök tudja, hogy bajban van. Erre utal, hogy a Fehér Ház kommunikációs igazgatójának nevezte ki Anthony Scaramucci New York-i befektetési bankárt. A hírre azonnal lemondott Sean Spicer elnöki szóvivő, akit ezen a poszton eddigi helyettese, Sarah Huckabee Sanders követ. A helyzetre azonban jellemző, hogy még ez sem tudta elterelni a figyelmet a legújabb fehér házi kiszivárogtatásról: Donald Trump az elnök kegyelmi jogköréről konzultált jogi tanácsadóival. Az érdekelte, hogyan adhat eljárási kegyelmet munkatársainak, családtagjainak, netán saját magának. Az első két esetben ez csak erkölcsileg aggályos, a harmadik szituáció azonban alkotmányos válságot idézhet elő és ez is arra utal, hogy a már-már egy Shakespear-i királydráma tragikus hősének tűnő Trumpban is felmerült a szombat esti mészárlás megismétlésének lehetősége.
