Olaj a tűzre

Nem mindig a világraszóló gazemberségek ütik ki egy elnyomott nép biztosítékát. Sokszor egészen apró szikra is elegendő a pusztító tűzviharhoz. Ceausescu több évtizedes rémuralmát sem valami összeesküvés omlasztotta porrá, hanem Tőkés tiszteletes temesvári zaklatása volt a gyúelegy, ami napokon belül elsöpörte őt. 2010-ben Tunéziában egy utcai árus taligáját foglalta le egy rendőrnő, aki kevesellte a felajánlott csúszópénzt. A fiatalember felgyújtotta magát. Két héten belül az elnök menekülni kényszerült az országból.

Messze nem állítom, hogy pont a BKK e-jegyrendszerének dedós színvonalát felfedező, azt bejelentő, majd rendőrök által elhurcolt 18 éves diák ügye a NER végének kezdete. De érdemes felfigyelni rá, hogy egy banálisan korrupt történet civil feltárója elleni arrogáns hatósági erődemonstráció hirtelen elkezdte másképpen piszkálni a nép ingerküszöbét.

Ráfejel erre a tusványosi Orbán-beszéd alatt fütyülő nő hajánál fogva földre rántása, amit egy magyar diplomata férje követett el, a körülálló külhoni magyar szavazók legnagyobb megelégedésére. De említhetném az iskolaigazgatók kicsinálásának stratégiáját is.

A BKK-ügy pökhendi kezelése, a rendőri fellépés aránytalansága – idézés helyett bilincs -, a Kósa Lajos által primitív módon elbagatellizált, kiforgatott erdélyi történés egyre inkább alágyújtós. Fél a BKK, meg a százmilliókat költő T-System, mert nem tudja megvédeni a védhetetlent, ezért a védtelent támadja.

Félhet Kósa is, mert politikai pereputtya nem mer szembenézni azzal, hogy a szellem már nem mászik vissza a palackba.

Az emberek pedig, akik eddig nem vettek tudomást róla, hogy hivatásrendeket aláznak meg, lehetetlenítenek el egymás után, most rájöttek, hogy apránként az egyes kisembert is eléri a tehetetlen bosszúvágy.

Bulgakovot torzítva: Orbán már kiöntötte a napraforgóolajat.

Szerző
Veress Jenő

Neve Béla. KGBéla

Nem tennék rá nagy összeget, hogy Kovács Bélának valaha is börtönbe kell majd vonulnia. Bár az ügyészség most rettentően magabiztos, hogy az év vége előtt még bíróság elé állítják az Oroszországnak végzett kémkedéssel vádolt jobbikos európai parlamenti képviselőt.

Magáról az ügyről ennél többet hivatalosan csak úgy 2058 körül tudhatunk meg, mivel az iratokat 44 évre titkosították. Ami kevés eddig kiderült, az mindenesetre arra utal, hogy Bélánk az ügyészség szerint sem volt a céljait páncélszéfek és követségi titkárnők szívének összetörésével elérő James Bond. Nem közismert, de mint réten dögvirág, ügynökből is megannyi fajta terem.

A legvalószínűbb hivatali verzió szerint Béla úgynevezett "befolyásoló ügynöki" tevékenységet végezhetett. A meghatározása szerint ez: "olyan, külföldi titkosszolgálat által megbízott személy, aki a hivatali vagy a társadalmi életben kialakított helyzetét, tekintélyét és a rendelkezésére álló eszközöket arra használja, hogy idegen hatalom érdekében hatást gyakoroljon a célország vagy intézmény politikájára, a közvéleményre, politikai események alakulására, társadalmi és politikai szervezetek, állami intézmények működésére."

Gondolom észrevették: ez a definíció egy az egyben megáll a 2010 óta regnáló Orbán kabinetre is.

Míg Bélánk sokadik bizottsági póttagként lobbizgat Brüsszelben Oroszországnak, addig az Orbán-kormány minden esetben Oroszország nagyhatalmi érdekekeit szolgálva lép fel külföldön. Belföldön pedig minden befolyásukat latba veti, hogy hirdesse a régi-új orosz propagandát: a nyugat haldoklik, Oroszország viszont a tradicionális értékek fellegvára, amúgy meg egy nagy barátságos maci, a fogai között pedig nem vér piroslik, hanem málnalé.

Mármost hogyan fogja elítélni a bíróság Kovács Bélát azért, hogy tulajdonképpen nem tett mást, mint követte kormányának jelenlegi kül-és belpolitikai irányvonalát? Mégiscsak furcsán venné ki magát, hogy Béla sittre vonul, miközben Orbán éppen a sokadik baráti látogatáson bazsalyog Vlagyimir Putyinnal.

Bérek és a költségvetés

A rendkívül alacsony magyar bérekkel nem csak az a probléma, hogy a családok nem tudnak megélni belőle. A magyar kormányoknak is elemi érdekük lenne a minél magasabb bérek megcélzása, azaz a tudatos bérpolitika. Azért is, mert az ország költségvetési problémáira nincs megoldás ilyen alacsony bérek mellett. Az nem megoldás, ami az elmúlt hét, illetve harminc évben történt, hogy a kiadási oldalon a növekedést megalapozó alrendszerek (oktatás, egészségügy, stb.) kiadásainak lemészárlásával hozzuk egyensúlyba a költségvetést.

Magyarország jelenleg személyi jövedelemadóból nem szed be többet, mint a GDP 5 százalékát. Ez az adónem a nyugati országokban kétszer-háromszor ekkora arányban finanszírozza meg az állami kiadásokat, Dániában akár 25 százalékban.

A magyar SZJA bevételeknek tehát jócskán emelkedniük kell. Ezt azonban nyilván nem lehet megtenni az épp hogy megélő alsó nyolcvan százalék terhére. Azaz először is egy belső újraelosztásra lenne szükség: progresszív adórendszerre. Fizessen nagyobb arányban az, akinek megtakarításai képződnek a jövedelméből, azaz a felső 2-3 jövedelmi tized. És legyen adómentes az, aki nem képes megélni a jövedelméből, hitelt kell felvegyen ehhez, azaz a legalsó jövedelmi tizedek. Ez azonban csak egy belső átcsoportosítás, felül van kevés magas jövedelem, alul sok alacsony, az igazságossági reformtól az adóbevételek összessége nem nagyon nő. Ehhez a béreknek kell nőniük, illetve az érdemi foglalkoztatottak számának.

Az elmúlt évek foglalkoztatási növekményéből vagy 200 ezer ember nyugaton és nem Magyarországon fizet adót, egy másik 200 ezer közalkalmazottat pedig mi tartunk el, nem adóbefizetők. Csak a fennmaradó csaknem 175 ezer új foglalkoztatott vált érdemi adófizetővé. Ennyi extra munkahelyet teremt a KPMG elhíresült tanulmánya szerint az évente beérkező uniós támogatás.

Az államnak azonban a minél magasabb magyar bérszínvonalra kell törekednie, annál is inkább, mert ez hatással van a többi adónemre is: a magasabb bérekből több forgalmi adót, jövedéki adót és vagyonadót is befizetnek majd.

Az alacsony bérekre alapozott modellnek tehát nemcsak az emberek megélhetése, hanem a közpénzügyeink fenntartható finanszírozása érdekében is véget kell vetni három évtized után!