Nem mindig a világraszóló gazemberségek ütik ki egy elnyomott nép biztosítékát. Sokszor egészen apró szikra is elegendő a pusztító tűzviharhoz. Ceausescu több évtizedes rémuralmát sem valami összeesküvés omlasztotta porrá, hanem Tőkés tiszteletes temesvári zaklatása volt a gyúelegy, ami napokon belül elsöpörte őt. 2010-ben Tunéziában egy utcai árus taligáját foglalta le egy rendőrnő, aki kevesellte a felajánlott csúszópénzt. A fiatalember felgyújtotta magát. Két héten belül az elnök menekülni kényszerült az országból.
Messze nem állítom, hogy pont a BKK e-jegyrendszerének dedós színvonalát felfedező, azt bejelentő, majd rendőrök által elhurcolt 18 éves diák ügye a NER végének kezdete. De érdemes felfigyelni rá, hogy egy banálisan korrupt történet civil feltárója elleni arrogáns hatósági erődemonstráció hirtelen elkezdte másképpen piszkálni a nép ingerküszöbét.
Ráfejel erre a tusványosi Orbán-beszéd alatt fütyülő nő hajánál fogva földre rántása, amit egy magyar diplomata férje követett el, a körülálló külhoni magyar szavazók legnagyobb megelégedésére. De említhetném az iskolaigazgatók kicsinálásának stratégiáját is.
A BKK-ügy pökhendi kezelése, a rendőri fellépés aránytalansága – idézés helyett bilincs -, a Kósa Lajos által primitív módon elbagatellizált, kiforgatott erdélyi történés egyre inkább alágyújtós. Fél a BKK, meg a százmilliókat költő T-System, mert nem tudja megvédeni a védhetetlent, ezért a védtelent támadja.
Félhet Kósa is, mert politikai pereputtya nem mer szembenézni azzal, hogy a szellem már nem mászik vissza a palackba.
Az emberek pedig, akik eddig nem vettek tudomást róla, hogy hivatásrendeket aláznak meg, lehetetlenítenek el egymás után, most rájöttek, hogy apránként az egyes kisembert is eléri a tehetetlen bosszúvágy.
Bulgakovot torzítva: Orbán már kiöntötte a napraforgóolajat.
