"Migránsok", civilek és Soros után itt az új ellenség - Ki kerül a célkeresztbe?

A Magyar Nemzet tette közkinccsé értesülését, kit/mit talált ki az amúgy egyetlen eredeti gondolatot ki nem találó Habony/Finkelstein co. Minek is erőltetnék meg magukat, miután a történelem bőséggel kínál jól bevált recepteket, lehet visszanyúlni a múltba, mondjuk a goebbelsi propaganda idejére, de manapság is akad lenyúlnivaló ötlet. Itt van mindjárt az egyik jóbarát, a török vezér, Erdogan. Ma kezdődik meg Törökországban az egykori ellenzéki lap, a Cumhuriyet újságíróinak és munkatársainak pere. A kormányzat „terrorizmussal” vádolja őket - írtuk a minap. És igen, közel járnak a megfejtéshez.

A Magyar Nemzet ugyanis úgy értesült, hogy ősztől az újságírók is célkeresztbe kerülhetnek.

Hogy ez pontosan mit jelent, a lap forrásai részletesen nem fejtették ki, ám utaltak arra: megpróbálják aláásni a Fidesz belső viszonyait firtató, a gazdasági hátország üzleteit feltáró újságírók tekintélyét.

Még mielőtt továbmennénk, pillantsunk bele ebbe, a HírTv által még 2015-ben közzétett összeállításába.

Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban – idézi fel a szövegkörnyezetéből kiragadva is világos üzenetet Orbán tusnádfürdői beszédéből a Magyar Nemzet, jelezve, hogy mire lehet számítani a választási kampányban. A Fidesz elnöke nem először beszélt arról, hogy „mi a baj” a nem kormánypárti, általa „liberálisnak” titulált sajtóval, ám a lap több forrásból is úgy értesült, hogy az idei tusnádi beszéd egy újabb, médiaellenes kampány felvezetője volt. A kommunikációs gépezet, az utóbbi években felvásárolt és alapított médiumok a kampányban ismét „szintet ugranak”.

Mint a Már megint csatába hív Orbán Viktor c. cikkünkben megírtuk, a Párbeszéd kormányfő-jelöltje, Karácsony Gergely a tusványosi beszédet úgy jellemezte: Magyarország miniszterelnöke valójában nem külső erőkkel, hanem a saját népével áll harcban.

És itt a lényeg.

Vajon az említett nép nagy része meddig lesz hajlandó kárörvendeni, hogy pillanatnyilag nem rajta, hanem a cigányokon, a földi pokol elől menekülő "migránsokon", egy amerikában élő magyar/zsidó "pénzemberen", aztán majd - ha a hír igaz - az újságírókon csattan az ostor. Meddig hiszik (megint) el, hogyha igazodnak, ha meghúzzák magukat vagy épp lelkesen tapsolnak az első sorokban, és, ha kell hajánál fogva rántanak le egy nőt a földre, mert megzavarni merészeli az áhitatot, hogy akkor ők megússzák.

A civilekkel szembeni fellépés beleillik a már említett hatalmi logikába. Hasonlítsuk a többiekhez: Erdogan és Putyin már világosan megmutatta, hogyan is kell ezt csinálni, így Orbán csak őket másolná - ezt Lengyel László mondta a Népszavának még áprilisban adott interjújában. Az autoriter rendszerek működési szisztémája: nem tűrhetnek maguktól független intézményeket. (...) A civilek másik csapata leleplezi a korrupciót, ami természetesen megint csak igen veszélyes egy, épp a korrupcióból építkező rendszer számára - mondta a politológus, és hát, ahogy a Magyar Nemzet is írja, ez a baj lehet az újságírókkal is: firtatják a Fidesz belső viszonyait, és igyekeznek feltárni a gazdasági hátország üzleteit.

A Newsweek amerikai hírmagazin online kiadásán megjelent írás szerzője, Alexander Nazaryan, a Newsweek vezető szemleírója felidézi, hogy Orbán Viktort nevezték már diktátornak és despotának, és Nyugat-Európában sokan gondolják úgy, hogy a "nemzeti alapokon nyugvó új illiberális államról" alkotott eszméje Magyarországot Németországtól és Franciaországtól Törökország és Oroszország felé fordítja - szemlézi bármily óvatosan is a külföldi sajtót az MTI, a lényegi mondatokat nem hagyhatja ki. (Ám persze nyilván szükséges enyhítheti a dolgot, ezt most ezzel próbálták elérni: Iowa állam republikánus képviselője, a Tea Party irányzat tagja ugyanakkor egy minapi Twitter-üzenetében azt írta: Orbán Viktort "a történelem a nyugati civilizáció Winston Churchilljeként fogja feljegyezni, ha a nyugati civilizáció túléli a kulturális öngyilkosságot".)

És hát Törökország, vagyis visszakanyarodunk az újságírókat már célkeresztbe állított Erdoganhoz, pedig írhatnánk a másik barátról, Putyinról is. De azért ott még nem tartunk.