Plakátfák erdejében

Be kell ismerni: nemcsak a magyar ellenzék, hanem Európa sem nagyon tud mit kezdeni a magyar kormányfő akaratát, a hatalom minél intenzívebb, kizárólagos, zavartalan gyakorlását elfedő, apróra tördelt kommunikációval. Pedig goebbelsi módszere egyszerű: egymásba fonódó, elhihető hazugságok terjesztése, és amíg ellenfelei a féligazságokkal bíbelődnek, biztosan halad célja, 2018 megnyerése felé.

Távol tartjuk magukat a német választásoktól, mondja álszenten, de a mételyt rég elhintette. Martin Schulz, az SPD kancellárjelöltje nekiment Angela Merkel kancellárnak, mert 2015 őszén "áradatként" beengedte Németországba a Magyarországon várakozó menekülteket. Választási hevületében Schulz mintha elfeledkezne arról, hogy a magyar kormány - a Keleti pályaudvarnál felvonult nyugati média aktív közreműködésével - a néppárti szövetséges Merkelt kézből megetette a Baross téri „humanitárius katasztrófával”. Hogy aztán német problémának állítsa be a határokon átszalasztott több százezer ellenőrizetlen menekültet, miközben azóta is a keresztény Európát védő végvári vitézként tetszeleg.

Szinte zavarba ejtő, hogy reagálni kell rá - mondta a múlt héten Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, cáfolva a Soros György uniós befolyását taglaló „röhejes” magyar gyűlöletkampányt. Amire Tusványosról szombaton megérkezett az pofátlanul emelt tét: az Unió megújításának első feltétele, hogy a politikai funkcióját a nemzetállamokkal szemben bitorló Brüsszel nyerje vissza szuverenitását a Soros-birodalomtól.

Karsai László történész azt mondja a hétfői Népszavában: Soros után, más csomagolásban, de a Fidesz folytatni fogja a gyűlöletkampányt, mert a lényeg az ostromállapot fenntartása. Karsai csak a jövőidőben téved. A kormány kíméletlenül a rántottából csinál tojást: az erőszakos, akár "öntisztító nemzettakarítás” eszköz a korlátlan hatalomhoz.

A SZERVEZETEK A MENEKÜLTÜGYI HIVATALBAN IS MEGJELENTEK – sikoltja bolseviki mintára hétfői első oldalán a hatalom propagandalapja: „Az igazságszolgáltatás mellett a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal állományában is lehetnek emberei a Soros-hálózatnak. A hatóság egyik főelőadója tavaly februárban két napot töltött egy zártkörű rendezvényen a Civil Kollégium Alapítvány kunbábonyi kiképzőközpontjában mások mellett a Magyar Helsinki Bizottság, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület és a Migration Aid tagjaival együtt… Kapcsolat lehet a kunbábonyi fejtágítás és a Soros-hálózat azon szándéka között, hogy ősztől radikális aktivistákkal zavarják meg az állami intézmények és a kormánypártok működését. Ezt a feltevést erősíti a magyarországi Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Közpolitikai Intézet tevékenysége, amelyet a balliberális pártok bukott államfőjelöltje elnököl.” Nincs, nem lehet megállás: mint minden diktatúra, ez is kényszeresen ki kell vágjon minden fát, hogy sivárrá térkövezze a társadalmat.

Az internet népe kacagva borzong a képen, amint a fehér kalapos Orbán megjelenik Tusványoson. Tényleg kiköpött Al Capone. De hol az a könyökvédős adószakértő, aki felfedi a borzalmas rendszert a könyvelés szertefutó tételeiben?

Szerző
Friss Róbert

Charles Gati - Áldemokráciák szövetsége

Álmodtam tegnap éjjel. Négy ország belügyminisztere találkozott Moszkvában, hogy létrehozzák a nemzeti orientációjú áldemokráciák új szövetségét. Egyiptom, Magyarország, Oroszország és Törökország belügyminisztere mellett jelen volt mint megfigyelő egy-egy amerikai, izraeli és lengyel különmegbízott is.

Az új Moszkvai Négyek úgy döntöttek, hogy – hasonlóan az 1955-ben alapított Varsói Szerződéshez – tagjaik egymás belügyeibe nem avatkozhatnak be. Fontos feladat azonban a tagok beavatkozása más országok, elsősorban Németország belügyeibe.

Az alakuló ülés után kiadott zárónyilatkozat szerint „a német úgynevezett demokrácia, a franciához hasonlóan, veszélyes példát mutat a mi jövőbemutató áldemokráciáinkkal szemben. Támogatja a politikai pluralizmust, a jogállam koncepcióját, a reakciós fékek és ellensúlyok rendszerét, a sajtószabadságot, a szociális szabadpiacot, sőt a menekültek humánus kezelését. Mi több, a német elit és a közvélemény nemcsak támogatja az Európai Uniót, de áldozatokra is hajlandó érte.”

A záróközlemény felhívta a figyelmet Csehország és Szlovákia ambivalens politikai helyzetére, a harc ott még nem dőlt el ugyanis. A prágai TV-ben például komoly politikai viták láthatók, a szlovák elnök pedig az úgynevezett demokratikus orientációt támogatja. „Szükség van arra,” így a záróközlemény, „hogy mindkét ország egészséges elemei hathatós támogatást kapjanak dezinformciós szerveinktől, felhasználva az orosz szervek történelmi jelentőségű sikerét Amerikában 2016-ban.”

Az előttük álló nehéz, belpolitikai jellegű harcokról szóló vita során a felek hangsúlyozták a tapasztalatcsere fontosságát. Ahol szükség van egy álpuccsra, ott fel kell használni a török példát. Ahol szükség van az álegyházak segítségére, ott hasznos az orosz útmutatás. Ahol a sajtó még nem adta be a derekát, ott emlékeztetni kell azoknak az újságíróknak a helyzetére, akik egyiptomi börtönökben tartózkodnak. Ahol a politikai ellenzék felszámolása nehézségekbe ütközik, ott a Kisgazdapárt ellen már kétszer is alkalmazott magyar „szalámitaktika” módszereire kell támaszkodni.

A migránsokkal kapcsolatban a Moszkvai Négyek meglepő rugalmasságot javasoltak tagjainak. Eszerint a migránsok ugyan mind bűnösök, de tudni kell: Izrael nemzeti, kompromisszum-ellenes orientációja a nagyszámú orosz bevándorlónak köszönhető. Az az egymillió orosz menekült, aki a múlt század végén telepedett le Izraelben, azóta egyfajta leninista mentalitást terjeszt aktívan és sikeresen; eszerint, mint ismeretes (kak izvjesztno), „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Ezt a mentalitást érdemes támogatni.

Az ülésen résztvevő Három Tagjelölt belső helyzete egyelőre olyan, hogy csak tagjelöltként vehetnek részt a szövetség vezetésében. Amerikában és Izraelben egyelőre bizonytalan az áldemokrácia jövője, a lengyelek rendes tagságának pedig bedudált az eheti váratlan politikai konfliktus.

A nemzeti internacionálé alakuló ülése a négy ország új himnuszával ért véget. Az új magyar himnuszban a „balsors” helyett mintha azt hallottam volna, hogy „Soros” de pont akkor felébredtem.

Szerző
Charles Gati

A szabadságharcos

Akarjuk, vagy sem, a múlt kísért. A sajátunk is, meg a nagyobb közösségé is. Nehéz szabadulni tőle. Nem is lehet felejteni. Az viszont már nem tesz jót a jelen - és a jövő - megítélésének, ha a múltban ragadunk. Mint az az ember, aki jelenleg meghatározója Magyarország helyzetének, s még hosszú ideig az is szeretne maradni.

Egy nagyon jellemző félmondat árulkodott Orbán Viktor tusványosi szónoklatában arról, hogy nem tud, de nem is akar elszakadni egykori önmagától. Ami nem is lenne baj, hiszen a következetesség szép erény, csakhogy pávatáncai már sokszor bebizonyították, hogy nem erről van szó. A miniszterelnök felidézte a bálványosi kezdeteket, amikor még nem mint miniszterelnök igyekezett recepteket adni szűkebb és tágabb környezetének, vagyis már akkor is Európának. Amikor ők voltak "a vasfüggöny inneni oldalán élő szabadságharcosok". Akik tehát valóban újat hoztak a politikába, de azóta már beleértik azt is, hogy kiűzték az oroszokat, s új értelmezést igyekeztek adni az európai együttműködésnek.

Közben eltelt 28 kemény év. Orbán Viktor meg úgy maradt. Most is - vagy most még inkább - szabadságharcosnak tekinti magát, természetesen egy teljesen új politikai környezetben. De gyakran úgy viselkedik, mint aki azt hiszi, még ma is csak a harc vihet előre. Ezért meg kell küzdenie Brüsszellel, Sorossal, Simicskával, a baloldallal - legfőképpen pedig a jelek szerint saját démonaival. Már épített hozzá új vasfüggönyt is, s egyre inkább ahhoz a japán katonához kezd hasonlítani, aki évtizedekig nem tudta, hogy véget ért a második világháború.

Már elért szinte mindent, amit a politikában lehet. Csak nyugalmat nem talált. Ellenségeket lát és képzel, s ezért folyamatosan csatázik. Miközben egy országot ránt magával.

A szabadságharcos belegabalyodott a vasfüggönybe.