Európai Bizottság;magyar kereset;kvótaper;főtanácsnok;
2017-07-26 12:32:00
Az ún. kvótapert, a menedékkérők EU-n belüli szükséghelyzeti elosztását elrendelő 2015. szeptemberi tanácsi határozatokat az év végén indította el az Európai Tanács ellen Magyarország és Szlovákia, május közepén volt a meghallgatás, a végső döntésre, ha úgy tetszik ítélethirdetésre legkorábban ősszel kerülhet sor. A perben a bíróság tizenöt fős nagytanácsa dönt majd, egyszerű többséggel. A bírósági verdiktet végre kell hajtani, másként pénzbüntetést szabnak ki az ellenálló tagállamra.
Yves Bot: a magyar és a szlovák álláspont "ellentétes a szolidaritással és a terhek méltányos megosztásával kapcsolatos kötelezettségekkel, amelyekre a tagállamok a menekültügyi politikája épül." Az áthelyezési kvóták pedig "hatékonyan és arányosan" hozzájárulnak Görögország és Olaszország terheinek csökkentéséhez.
Igaz, a főtanácsnok indítványa nem köti a bírákat, de a statisztika azt mutatja, hogy az esetek túlnyomó többségében elfogadják az abban közölt érveket az ítélet meghozatalakor.
A magyar és szlovák kormány azért indítotteljárást a kormányközi jogalkotó fórum, az EU miniszteri tanácsa ellen, mert törvénytelennek tartják kötelező erejű határozatát a menedékkérők unión belüli elosztásáról. Az időközben kormányt váltott Lengyelország nem csatlakozott felperesként a két országhoz, de támogatja az álláspontjukat.
Mint többször megírtuk, 2015. szeptember közepén az uniós belügyminiszterek két jogszabályt hoztak összesen 160 ezer, Olaszországban és Görögországban tartózkodó menedékkérő szükséghelyzeti befogadásáról. Az egyes országoknak központilag megszabott kvóták alapján, két év alatt kell áthelyezniük a nemzetközi védelemre szoruló embereket, miután megvizsgálták és elfogadták a menedékkérelmüket. A határozatokat Magyarországon és Szlovákián kívül Csehország és Románia nem szavazta meg, mégis hatályba léptek, mert a huszonnyolcak többsége jóváhagyta. A magyarországi “kvóta” 1294 fő, ám mostanáig egyetlenegyet sem fogadtunk be. Bár nem érv a bíróság előtt, a magyar és a szlovák pozíciót mégis erősíti, hogy az elosztott menedékkérők száma messze elmarad a tervezettől: június közepéig alig haladta meg a 20 ezret.
A felperesek vitatják a határozatok jogszerűségét, mivel a belügyminiszterek minősített többsége gyakorlatilag megváltoztatta az állam- és kormányfők egyhangú iránymutatását.
A tagállami vezetők 2015-ös júniusi csúcstalálkozójukon a nemzetközi védelemre szorulók önkéntes befogadása mellett tették le a voksukat, míg a tárcavezetők — az Európai Bizottság javaslatára és az átmeneti szükséghelyzetre hivatkozva — kötelezővé tették az áthelyezéseket.
A magyarok és a szlovákok véleménye szerint a döntésekhez ki kellett volna kérni az Európai Parlament véleményét. De egyéb eljárási hibákra is panaszkodnak. Például arra, hogy a határozatokat szokatlanul gyorsan és egyeztetések nélkül hozták meg, és hogy az elfogadás pillanatában a szövegük nem volt elérhető az EU valamennyi hivatalos nyelvén.
Yves Bot főtanácsnok szóvivője most több ellentmondásra is rámutatott Szlovákia és Magyarország állításaiban, egyebek mellett kiemelte, hogy a Lisszaboni Szerződés felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy ideiglenes intézkedéseket fogadjon el a menedékkérdésekről, amikor "egyértelműen azonosított vészhelyzet" van.